199468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kondenzált diazepinonok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
HU 199468 B A találmány körébe tartoznak azok a gyógyszerkészítmények is, amelyek hatóanyagként egy vagy több bázisosan helyettesített (I) általános képletű diazepinont, illetve annak gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazzák. Az (I) általános képletű vegyületeket önmagában ismert módon szokásos gyógyszerkészítményformákká, például oldatokká, szúppozitóriumokká, tablettákká, drazsékká, kapszulákká vagy teákká alakíthatjuk. A napi dózis általában 0,01—5 mg/testtömeg kilogramm; előnyösen 0,02—2,5 mg/testtömeg kilogramm, különösen előnyösen 0,05— 1,0 mg/testtömeg kilogramm, amelyet adott esetben több, előnyösen 1—3 egységadag formájában adunk be a kívánt eredmény elérésére. Az (I) általános képletű bázisosan szubsztituált diazepinonok és savaddíciós sóik értékes tulajdonságokkal rendelkeznek; különösen kedvező a hatásuk a szívfrekvenciára, és mivel a gyomorsavelválasztást és a nyálelválasztást nem gátolják, midriatikus hatásuk sincs, vagális ritmusszabályozóként bradikardiák és bradiaritmiák kezelésére alkalmasak az ember- és állatgyógyászatban; a vegyületek egy része görcsoldó hatást is kifejt a perifériás szervekben, különösen a vastagbélben és a hólyagban. Azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek kevéssé lipofilek és ezért rosszul reszorbeálódnak, belélegeztetve alkalmazhatók bronchusgörcsök ellen, például asztmás megbetegedéseknél; az ennél az indikációnál eddig alkalmazott kvaterner ammóniumsókkal — például az ipratrópium-bromiddal — szemben az (I) általános képletű vegyületek előnye nagyobb szelektivitásuk, különösen az, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem gátolják az exokrin mirigyek működését. A vegyületek gyógyászati alkalmazásánál különösen fontos az, hogy a tachikardiás hatás aránya az antikolinerg komponenst tartalmazó gyógyszereknél fellépő nemkívánatos hatásokhoz — pupilla tágulására, és a könny-, nyál- és gyomorsavelválasztásra kifejtett hatáshoz — képest kedvező legyen. A következő vizsgálatok azt szemléltetik, hogy a találmány szerinti vegyületek ebben a vonatkozásban meglepően kedvező arányt mutatnak. A. Az antimuszkarin hatás funkcionális szelektivitásának vizsgálata Az antimuszkarin tulajdonságú vegyületek gátolják a kívülről bevitt agonisták, illetve a kolinerg idegvégződéseken felszabaduló acetil-kolin hatását. A következőkben ismertetjük azokat a módszereket, amelyek a kardioszelektiv antimuszkarinok vizsgálatára alkalmasak. In vitro szervpreparátumok A disszociációs konstansokat (Ke-értékek) in vitro határozzuk meg tengerimalacok csipőbelén és spontán dobogó szívpitvarán. A csipő-17 belet kivesszük és szervfürdőben Krebs-Henseleit oldatban inkubáljuk. Az összehuzódózásókat növekvő metakolin koncentrációval váltjuk ki úgy, hogy a teljes koncentráció — hatás görbét felvesszük. Ezután a metakolint kimossuk, a vizsgálandó vegyületet hozzáadjuk a fürdőhöz és 30 percig érintkezésben tartjuk, és újra felveszünk egy koncentráció — hatás görbét metakolinnal. A dózisarányból, azaz a koncentráció — hatás görbe eltolódásának mértékéből a diszszociációs konstanst Arunlakshana és Schild módszerével [Brit. J. Pharmacol., 14, 48, (1959)] számítjuk ki. A metakolin elkülönített, spontán dobogó szívpitvaron koncentrációfüggően csökkenti a szívfrekvenciát. Egy antimuszkarin vegyület hozzáadásával ezt a hatást újra megszüntetjük. A szívpitvar muszkarinreceptorainak disszociációs állandóit a fent leírttal azonos módon határozzuk meg. A két szövetben kapott disszociációs állandók összehasonlítása lehetővé teszi a kardioszelektiv anyagok azonosítását. Az eredmények a IV. táblázatban láthatók. In vivo módszerek Az alkalmazott módszerekkel az antimuszkarin hatás szelektivitását akartuk meghatározni. Mindegyik az in vitro vizsgálatok alapján kiválasztott vegyületnek megvizsgáltuk 1. tachikardiás hatását éber kutyán, 2. M,-M/2-szelektivitását patkányon, és 3. nyálelválasztást gátló hatását patkányon. 1. Szívfrekvenciát növekvő hatás éber kutyán A vegyületeket vagy intravénás injekcióban vagy orálisan adjuk be és a szívfrekvenciát tachigráf segítségével mérjük. Egy kontrollidőszak eltelte után a vegyület növekvő dózisait adjuk be a szívfrekvencia növelésére. Mindig akkor alkalmazzuk a következő dózist, amikor az előző hatása már nem látható. Egy vegyületnek azt a dózisát, ami 50 dobbanás/perc növekedést okoz (ED50), grafikusan ábrázoljuk. Mindegyik vegyületet 3—5 kutyán vizsgáljuk meg. Az eredmények a II. táblázatban láthatók. 2. M,-M2-szelektl vitás patkányon Az alkalmazott módszert Hammer és Giachetti [Life Science, 31 2991—2998. (1982)) írják le. A vegyület növekvő dózisainak intravénás injekcióban való beadása után 5 perccel vagy a jobboldali vagust ingereljük elektromosan (frekvencia: 25 Hz, pulzusszélesség: 2 ms, az ingerlés tartam: 30 s, áramerősség: szupramaximális), vagy hím THOM-patkányoknak 0,3 mg/kg McN-A-343-at adunk be intravénás injekcióban. Meghatározzuk a vagusingerléssel kiváltott bradikardiát és az McN-A-343 által okozott vérnyomásemelkedést. A vegyületeknek azt a dózisát, amely a vagális bradikardiát (Ms) 18 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10