199429. lajstromszámú szabadalom • Új imidazolszármazékokat tartalmazó reagens-készítmény hidrogén-peroxid és peroxidként ható anyagok kimutatására,valamint eljárás az imidazolszármazékok előállítására

HU 199429 B hosszat 5— 10°C-on hidrogénezzük. A hidro­génfelvétel befejeződése után a katalizátort kiszűrjük, a szűrletet vákuumban bepárol­juk, és a hidrogénezés termékét, 5,95 g szín­telen kristályos anyagot 150 ml metanolból átkristályosítjuk. így 4,2 g színtelen, kris­tályos, cím szerinti vegyületet kapunk (ki­termelés: 70,1%). Olvadáspont: 185/218— 219°C (bomlás). X«a*=680 nm (e=25,500). 8.a) 4- (5) - [4- (Dimetil-amino) -3-metoxi-fenil] -2-(3,5-dimetoxi-4-hidroxi-fenil)-5-(4)-metil­­- ( 1H) -imidazol-hidroklorid. A 8. példában leírtakhoz hasonlóan ál­lítjuk elő a 2. péoda a) pontja szerinti ter­mékből kiindulva. A cím szerinti vegyület színtelen kristályos anyag; olvadáspontja: 211°C (bomlás). Xmo*=417 nm (e=28,300). 9. példa: 2-(3,5-Dimetoxi-4-hidroxi-fenil)-5-(4) -me­­til-4-(5)-[4-[N-mono-, illetve bisz(2-szulfo­­-etil ) -amino] -fenil] - ( 1H) -imidazol. 3,3 g (0,01 mól) 4-(5)-(4-amino-fenil)­­-2- (3,5-dimetoxi-4-hidroxi-fenil) -5- (4) -metil­­-(lH)-imidazolt (a 2. példa szerinti bázis) oldunk 50 ml dimetil-formamidban, hozzá­adunk 2,11 g (0,01 mól) 2-bróm-etánszul­­fonsav-nátriumsót, és 7 óra hosszat forral­juk argongázatmoszférában visszafolyó hű­tő alatt. Az oldószer vákuumban végzett el­­desztillálása után az olajos maradékot Kie­­selgel 60 oszlopon (töltetmagasság: 110 cm; átmérő: 5 cm) kromatográfiásan tisztítjuk. Eluálószer izopropanol : dibutil-éter : víz (5:3:2). A megfelelő frakciók bepárlásával nyerstermékeket kapunk, amelyek vízzel való felfőzés után 1,3 g mono.- és 0,6 g bisz-szár­­mazékot adnak. Vékonyréteg-kromatográfiás adatok: Kie­­selgel 60-F-254 a mono-származék fy-értéke: 0,44; hmax=620 nm (e=29,100); a bisz-származék R/-értéke: 0,28; A.max=610 nm (e=28,400). 10. példa: Az I általános képletű anyagok optikai tulajdonságainak áttekintése. A moláris extinkciós koefficiens megha­tározása céljából a következőképpen járunk el: 2X10-2 mól I általános képletű indiká­tort oldunk 100 ml 0,1 mólos sósavoldat­­ban. Amennyiben egy anyag nem oldódik tel­jesen fel, úgy sósav : metanol (9:1) elegy­­ben oldjuk. Ebből az oldatból 0,1 ml-t 10 ml 0,1 mólos 6,0 pH-jú foszfátpufferrel hígít­juk. Az így kapott indikátoroldatból 10 |xl-t pipettázunk 10 pl hígított hidrogén-peroxid oldat (100 pl 30 tömeg%-os hidrogén-per­­oxidot vízzel 100 ml-re hígítunk), 10 pl per­­oxidáz-oldat (600 egység peroxidázt oldunk 1 ml vízben) és 10 ml 0,1 mólos 6,0 pH-jú foszfátpuffer elegyéhez. Az indikátor oxidá­lódik, az oldat elszíneződik. Az elszíneződött 15 10 oldatból 60 másodperc múlva spektrumot raj­zolunk fel, és az extinkdőéríékekboT kiszá­mítjuk a moláris extinkciós koefficienseket [ha a keletkező színezék kiyálik, úgy puf­fer és acéton vagy metanol (9:1 elegyet hasz­náljuk] . Ugyanezzel az eljárással határozhatók meg mintákból is a hidrogén-peroxid koncent­rációk, illetve olyan szubsztrátok koncent­rációi, amelyekből valamely előbbiekben fel­sorolt enzimes reakció során reakciótermék­ként hidrogén-peroxid keletkezik. A találmány szerinti redoxindikátorok al­kalmazhatóságára a következő példákat ad­juk meg szemléltetésként. 11. példa: Tesztrendszer húgysav kimutatására vi­zes oldatokban. Egy előzetesen már zselatinréteggel el­látott poliészter-fóliára az alább megadott összetételű, nedvesen 300 pm filmvastagsá­gú zselatinmátrixot öntünk, és utána meg­szárítjuk. 47,5 ml 0,5 mólos 7,2 pH-jú trisz­­- foszfát pufferba 8,4 g zselatint, 0,25 g Tween 20-at, 500 egység urikázt, 500 egység per­oxidázt és 100 mg 7. példa szerinti indiká­­-or anyagot — 4-(5)-[4-(dimetil)-amino)-fe­­nil] -2-(3,5-dimetoxi-4-hidroxi-fenil) -5- (4) - (4- -hidroxi-butil) - ( 1H) -imidazol-hidrokloridot — dolgozunk bele. Az így készített reagensfil­met az 1. ábra szerinti tesztrendszerre dol­gozzuk fel a továbbiakban. Az adagolózónára 35 pl húgysavoldatot viszünk fel. A reagenszónának és a szövet­nek a vezetőzónára való rányomásával in­dítjuk a reakciót. Két perc múlva mérünk egy remíssziós fotométerben (a szövetszerepe az, hogy az üvegrostfilc egyenetlenségeit kiegyen­lítse). A leírt rendszerrel kapott kalibrációs gör­bék adatait a kővetkező táblázat tartalmaz­za: Húevsavkoncentráció % remisszió 3mg/TOlïïI------------------- ------55T 5 mg/100 ml 49,3 7 mg/100 ml 43,8 9 mg/100 ml 39,5 11 mg/100 ml 34,2 14 mg/100 ml 31,3. 12. példa: Tesztrendszer kreatinin szérumban való kimutatására. Egy szívóképes hordozót (a Schöller és Hösch cég sablonpapírja' felületsúly : 12g/m2 szívóképesség: 50 ml/nr/200.000 egység per­­oxidáz és 1,2 g kollagénhidrolizátum 100 ml 0,1 mólos 8,0 pH-jú foszfátpufferral készített oldatával impregnálunk, és megszáritjuk. Az előimpregnált papírt egy második imp­­regnálási műveletben 2 mmól 7. példa sze­rinti indikátorvegyület 100 ml metanollal ké­szített oldatával utóimpregnáljuk, és meg­szárítjuk. így kapjuk a 2. ábrán 8 jelzésű rea­genspapírt. 16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom