199429. lajstromszámú szabadalom • Új imidazolszármazékokat tartalmazó reagens-készítmény hidrogén-peroxid és peroxidként ható anyagok kimutatására,valamint eljárás az imidazolszármazékok előállítására
HU 199429 B 2 A találmány tárgya új imidazolszármazékokat tartalmazó reagenskészítmény hidrogén-peroxid és peroxidként ható anyagok kimutatására, valamint eljárás az imidazol származékok előállítására. HIdrögén-peroxid-oxidációs indikátorokkal peroxidáz vagy peroxidáz-szerűen ható anyagok katalízise közben végbemenő reakciója különleges szerepet töltse az analitikai kémiában, mivel hidrogén-peroxid és peroxidáz kimutatásán kívül egy sor olyan anyag meghatározását is lehetővé teszi, amelyek oxigénnel és egy sor anyaggal hidrogén-peroxid képződése közben reagálnak. A következőkben példaként felsorolunk néhány ilyen anyagot, és zárójelben feltüntetjük a megfejelő oxidázokat. Glükóz (glükózoxidáz), galaktóz (galaktózoxidáz), L-aminosavak (L-aminosavoxidáz koleszterin (koleszterinoxidáz), húgysav (urikáz), szarkozin (szarkozinoxidáz), glicerin (glicerinoxidáz), piruvát (piroszőlősavoxidáz). Peroxidázok kimutatási reakciójaként főleg a hemoglobin meghatározására szolgáló módszer jön számításba. Mindenekelőtt vannak olyan reakciók, amelyek az orvosi diagnosztikában és az élelmiszerkémiában nagy jelentőséggel bírnak. A kimutatási reakciókat vagy a küvettában vagy száraz reagenshordozók segítségével hajtjuk végre. A mennyiségi meghatározás fotométerekkel transzmisszióméréssel, remissziós fotométerekkel remisszióméréssel vagy összehasonlító színskála segítségével vizuális összehasonlítással történik. A száraz reagenshordozók — azaz olyan szívóképes vagy duzzadóképes hordozók, amelyeket a reagensekkel impregnáltak, illetve amelyekbe a reagenseket más műveletekkel bedolgozták, és amelyekben a szubsztráttal való megnedvesítés után a ktimutatási reakció lezajlik — alkalmazása a legújabb időkben egyre inkább jelentőséget nyert. Ezek a segédeszközök egyszerű kezelhetőségükkel egyidejű nagy időmegtakarítás mellet lehetővé teszik a megfelelő analízisek döntő racionalizálását. Az a követelmény, hogy olyan szárazreagenseket kell kifejleszteni, amelyek segítségével hígítatlan mintákkal lehet dolgozni, a fejlesztőt az alkalmazandó indikátor vagy indikátorrendszer kiválasztása szempontjából az elé a probléma elé állítja, ho^y a szerűm vagy pjazma (a következőkben szérumnak nevezzük) a kimutatási reakciót erősen zavarja. Ezek a zavarok mindenekelőtt akkor jelentkeznek, ha a szubsztrátokat, illetve enzimaktivitásokat kapcsolt reakciólépéseken át kell kimutatni. Itt szubsztrátokra példaként kreatinin és húgysav kimutatását, valamint enzimek aktivitásmeghatározására példaként kreatinkináz, glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT) és glutamát-piruvát-transzanimáz (GPT) meghatározását kell említeni. 1 Az irodalomban számos olyan vegyület ismert, amely hidrogén-peroxid peroxidáz segítségével való meghatározásához katalizátorként alkalmazható. Ilyen indikátorok például: benzidin és benzidin-származékok, különböző fenolok, polifenolok, így gvajakgyánta, leukoszínezékek, így például leuko-malachitzöld, diklór-fenol-indolfenol, amino-karbazolok, triaril-imidazolok, 2,2’-azino-bisz - (3-etil-benztiazol-6-szulfonsav) valamint olyan színezékek, amelyek amino-antipirin vágy hasorilo anyagok fenolokkal, naftolokkal, anilin-származékokkal és más kapcsoló komponensekkel való oxidativ kapcsolásának kapcsolási termékeként keletkeznek. Hidrogén-peroxid hígítatlan szérummintákban való kimutatásakor az előbbi ismert indikátorok többé vagy kevésbé erős zavarokat okoznak más szérumalkotórészekkel reagálva, ami a kimutatandó szubsztrátra tévesen magasabb vagy legtöbbnyire alacsonyabb korcentrációt mutat. Viszonylag kevés zavar lép fel néhány triaril-imidazol esetében, ahogy a 27 35 690 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánossárga hozatali iratban leírják. A leírt imidazolok csak savas pH-tartományban stabilak, és amint kísérletek mutatják, gyengén savas vagy gyengén lúgos pH-tartományba való átvitelkor, ami csaknem minden enzimatikus reakció esetében szükséges, tehát amikor szabad bázisként vannak jelen, a levegő oxigénjétől spontán oxidálódnak. Ezen indikátorok működőképes szárazreagense.kké való feldolgozása ezért csak akkor lehetséges, ha ezeket valamilyen védőkolloidba, például zselatinba beágyazzák. Ez azonban csak speciális esetekben kivitelezhető. A jelen találmány célkitűzése ezért az volt, hogy hidrogén-peroxid, illetve peroxidként ható anyagok kimutatására olyan színképzőket találjon, amelyek a szérumban található zavaró anyagokkal nem. reagálnak, gyengén savastól gyengén lúgosig terjedő tartományban a levegő oxigénjétől spontán nem oxidálódnak, és mind küvetta-tesztekben mind mindenféle szárazreagens-hordozóhoz használható mátrixban alkalmazhatók. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek az előbb támasztott követelményeknek megfelelnek. A jelen találmány tárgyát ezért az (I) általános képletű imidazolszármazékok — amely képletben R jelentése hidrogénatom, tetrahidrofuril-, 1—6 szénatomos alkil- vagy hidroxi-1—6 szénatomos alkilcsoport, R, jelentése julolidinil-, benzilcsoporttal monoszubsztituált vagy a nitrogénatom 1—4 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített tetrahidrokinolinil-csoport vagy (a) általános képletű csoport, amelyben — R4 jelentése hidroxil-, amino-, vagy egy vagy két 1—4 szénatomos 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
