199428. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazolidin- és imidazolidin-származékok előállítására

HU 199428 B -on, (l’R,3S,4R)-3- (T- (benzil-oxi-karbonil­­-oxi) -etil] -4-acetoxi-azetidin-2-on stb. Közömbös oldószerként étereket (például dietil-étert, dibutil-étert, tetrahidrofuránt, di­­oxánt, 1,2-dimetoxi-etánt), szénhidrogéneket (például benzolt, toluolt, hexánt, ciklohexánt), aprotikus poláros oldószereket (például N,N­­-dimetil-formamidot, N,N-dimetil-acetamidot, hexametil-foszforsav-triamidot) stb. használ­hatunk. Ezek közül a tetrahidrofurán, dietil­­-éter, dioxán, 1,2-dimetoxi-etán, N,N-dimetil­­-formamid előnyös. Az (I) általános képletű vegyületet és a cinkport feleslegben alkalmazhatjuk, hogy a reakció végbemenetelét biztosítsuk, azonban a "legtöbb esetben az előbbit 1—3 ekvivalens, az utóbbit 2—5 ekvivalens mennyiségben használjuk a (III) általános képletű vegyü­­letre vonatkoztatva. A reakciót hűtéssel las­síthatjuk, melegítéssel gyorsíthatjuk, és álta­lában —50 és 150°C, előnyösen 0 és 100°C közötti hőmérsékleten végezzük. A reakció­­körülmények megfelelő megválasztásával fő­ként a (II) általános képletű vegyületek szűkebb körébe tartozó (lia) általános kép­letű vegyületet kaphatjuk, amely a (IV) ál­talános képletű ß-laktäm-vegyület előállítása szempontjából előnyös. A reakciótermékként kapott (Ila) és (Ilb) általános képletű vegyületeket elegyeikből önmagában ismert elválasztási eljárás alkal­mazásával, így átkristályosítással vagy osz­lopkromatográfiás módszerrel különíthetjük el. A vegyületeket a következő lépésben ön­magukban vagy keverékeik formájában is használhatjuk. (ii) lépés A (Ha) vagy (Ilb) általános képletű ve­gyületeket vagy keveréküket alkálifém-kar­bonáttal (például lítium-karbonáttal, nátrium­­-karbonáttal, kálium-karbonáttal) kevés szén­atomos alkoholban (például metanolban, eta­­nolban, n-propanolban, n-butanolban) vagy valamely kevés szénatomos alkanol vagy he­lyettesített vagy helyettesítetlen benzilalko­­hol alkálifém-sójával (például lítium-, nát­rium- vagy káliumsójával), közömbös oldó­szerben reagáltatjuk, így (Villa) vagy (VlIIb) általános képletű vegyületet vagy ezek elegyét kapjuk. A helyettesített benzil­­-alkohol szubsztituensei lehetnek kevés szén­atomos alkilcsoportok (például metil-, etil-, n-propil-, izopropilcsoport), kevés szénatomos alkoxicsoportok (például metoxi-, etoxi-, n­­-propoxi-, izopropoxicsoport) stb.. A benzil­­alkohol fenilgyűrűje 1—3 ilyen csoporttal le­het helyettesítve. Közömbös oldószerként étereket (például dietil-étert, tetrahidrofuránt, dioxánt, 1,2-di­metoxi-etánt), szénhidrogéneket (például ben­zolt, toluolt, hexánt, ciklohexánt), aprotikus poláros oldószereket (például N,N-dimetil­­-formamidot, N,N-dimetil-acetamidot, hexa­metil-foszforsav-triamidot) stb. használha­tunk. A reakció általában —20 és 50°C kö- 4 5 zötti hőmérsékleten körülbelül 1 óra alatt végbemegy. (iii) lépés A (Villa) vagy (VlIIb) általános képle­tű vegyületeket vagy keveréküket vala­mely, észterek savvá alakítására alkalmas módszerrel, így hidrolízissel vagy kataliti­kus hidrogénezéssel (IV) általános képletű vegyületté (azaz az l”ß-metil-ß-Iaktäm-ve­­gyületté) vagy a (IX) általános képletű ve­gyületté (azaz az 1 ”a-metil-ß-laktäm-vegyü­­letté) vagy ezek elegyévé alakítjuk. Az átalakítást önmagában ismert módon végezhetjük. Ha az észter benzilészter, a hid­­rogenolízis az előnyös, mivel az átalakítás­enyhe reakciókörülmények között megy végbe. Nevezetesen, a (Villa) vagy (VlIIb) álta­lános képletű vegyületeket vagy ezek keveré­két közömbös oldószerben, előnyösen szén­­hordozós palládium-, platina- vagy ródium­­katalizátor jelenlétében, környezeti nyomáson és —20 és 100°C közötti hőmérsékleten hid­rogénnel kezeljük. Közömbös oldószerként étereket (például dietil-étert, tetrahidrofuránt, dioxánt, 1,2-dimetoxi-etánt), szénhidrogéne­ket (például benzolt, toluolt, hexánt, ciklo­hexánt) stb. használhatunk. A kívánt (IV) általános képletű vegyü­letet a reakcióelegyből önmagában ismert mó­don, így átkristályosítással vagy oszlopkro­matográfiás úton különíthetjük el. Az (i) lépésben a (lia) általános kép­letű vegyületek közül a (Ha’) általános kép­letű vegyületeket, amelyekben R és Y jelen­tése a fenti, R, és Rj azonos , és mindegyik kevés szénatomos alkilcsoport, vagy R, aril­­- (kevés szénatomos) alkil-csoport vagy aril­­csoport, vagy R| és Rj együtt kevés szén­atomos alkiléncsoport, és RJ és RJ mindegyi­ke hidrogénatom vagy kevés szénatomos al­kilcsoport, vagy együtt kevés szénatomos al­kiléncsoport, nagy sztereospecifikus szelek­tivitással kapjuk a megfelelő reakciókörül­mények megválasztása esetén, anélkül, hogy a 4-helyzetben királis szénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet használnánk kiindulási anyagként. Emellett a (lia’) ál­talános képletű vegyület nagyon jól kristályo­sodik, ezért átkristályosítással nagyon tiszta formában izolálhatjuk, és szolvolízissel köny­­nyen (IV) általános képletű vegyületté ala­kíthatjuk. Ezen okok alapján a (lia’) álta­lános képletű vegyületeket az ipari szempon­tokat figyelembe véve különösen előnyös ve­­gyöleteknek nevezhetjük. 1(1) példa 4,0 g (45,9 mmól) oxazolidin-2-on 70 ml száraz tetrahidrofuránnai készült oldatához 30 ml 1,60 n n-butil-lítium-oldatot, majd 5,83 ml (45,9 mmól) 2-bróm-propionil-bromi­­dot adunk 0°C-on. 1 óra eltelte után 5 ml telített vizes kálium-hidrogén-foszfát-oldat hozzáadásával a reagens feleslegét elbont­juk. A vizes réteget etil-acetáttal extrahál-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom