199411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklopentil-éter-származékok, valamint az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 199411 B gyületek hatását vizsgáltuk, hogy mennyire képesek meggátolni az ingerelt patkányok­ban etanollal indukált léziókat (sérüléseket). A találmány szerinti vegyületek éppen ezért fekélyek megelőzésében és/vagy keze­lésében alkalmazhatók. Olyan betegségek ke­zelésére is alkalmasak, amelyek a gyomor­­sav kiválasztódás megnövekedéséből szár­maznak. A vegyületeket szokványok módon egy vagy több gyógyászatiig alkalmas hor­dozószerrel formázhatjuk, például orális, pa­­renterális, rektális kezelés céljára. A találmány szerinti vegyületeket orális kezelés céljára például tablettákká, kapszu­lákká, porokká, oldatokká vagy szirupokká készíthetjük ki a megfelelő segédanyagok­kal ismert módón. A találmány szerinti vegyületeket paren­­terális kezelés céljára nagyméretű injekciók vagy folytonos infúziók formájában készít­hetjük ki. Az injekciós készítmények ampul­lák dózisegységei vagy több dózisegységet tartalmazó egységek lehetnek, melyek tartó­sítóanyagot is tartalmaznak. Orális kezelés céljára a találmány sze­rinti vegyületeket tablettákká vagy pirulák­ká készíthetjük ki a szokványos módon, míg rektális kezelés céljára kúpkészítményeket vagy késleltetett beöntéseket állíthatunk elő, például amelyek szokványos kúpbázisokat, mint például kakaóvajat vagy egyéb glice­­rideket tartalmazhatnak. A találmány szerinti vegyületeket előnyö­sen orálisan alkalmazhatjuk, például 0,5— 300 pg/testtömeg kg, naponta 1—4 alkalom­mal, parenterális kezelés céljára a találmány szerinti vegyületeket 0,01 —10 pg/testtömeg kg mennyiségben használjuk naponta 1—4 alkalommal. A pontos dózis természetesen a beteg korától és állapotától függ. A találmány szerinti vegyületek előállí­tását az alábbiakban ismertetjük, a külön­böző csoportok és jelölések a fentiekben meg­adottakat jelentik, amennyiben másképpen nem jelöljük. a) Az (I) általános képletű vegyülete­ket úgy állíthatjuk elő, hogy egy megfele­lő védett vegyületből, amelyben a gyűrűhöz kapcsolódó hidroxilcsoport és az Y csoport­ban lévő hidroxilcsoport védett, a védőcso­portokat eltávolítjuk. Az ilyen vegyületek a (II) általános kép­letű vegyületek, melyek képletében R8 jelen­tése megfelelő hidroxil-védőcsoport, például tetrahidropirán-2.-il-, tetrahidrofurán-2-il-, et­­oxi-eti 1-, tri- (hidrokarbil)-szilil- vagy aril­­-metil-csoport, és Y’ jelentése -CH2- -C(R5) (OR8)-C(R6) (R7)-OAr. A (II) általános képletű vegyületben a két R8 csoport jelentése előnyösen azonos, de kívánt esetben különbözőek is lehetnek. Ha R8 jelentése tri(szénhidrogén)-szilil­­-csoport, a szénhidrogén-helyettesítők azono­sak vagy különbözőek lehetnek, például 1—6 szénatomos, alkil-, 2—'6 szénatomos alkenil-, 3—7 szénatomos cikloalkil-, 7—20 szénato­5 mos aralkil- vagy 6—20 szénatomos árucso­portot képviselhetnek. Ilyen csoportokra pél­daként a metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, t-butil-, allil-, fenil- és ben­­zilcsoportot említhetjük. Előnyös, szénhidro­géncsoportok az 1—4 szénatomos alkilcso­­portok, például a metil-, és t-butil-csoport. A trimetil-szilil- és t-butil-dimetil-szilil-cso­­portok különösen előnyösek. Amennyiben R8 jelentése aril-metil-csa­­port, maximum 20 szénatomot tartalmazhat, például benzil-, difenil-metil-, vagy trifenil­­-metil-csoport lehet. A védett hidroxilcsoportokról a védőcso­port eltávolítása az R8 csoport természeté­től függ, de általában savas hidrolízist vagy redukciót alkalmazunk. így akkor például, ha R8 jelentése tetra­­hidropirán-2-il-, tetrahidrofurán-2-il- vagy et­­oxi-etil-csoport, a védőcsoport eltávolítását egy sav segítségével hajthatjuk végre. Meg­felelő savak a szervetlen savak, például a sósav, és a szerves savak, mint például az ecetsav vagy a trifluor-ecetsav. Megfelelő oldószerek például az éterek (például dietil­­-éter, dioxán és tetrahidrofurán), halogéne­zett szénhidrogének (például diklór-metán), szénhidrogének (például toluol), dipoláris aprotikus oldószerek (például aceton, aceto­­nitril, dimetil-szulfoxid és dimetil-formamid), valamint az alkoholok (például metanol, eta­­nol és etilén-glikol). Kívánt esetben az ol­dószereket vízzel elegyítve alkalmazhatjuk. A reakciót bármely megfelelő hőmérsékle­ten, például 0—50°C-on, előnyösen 40—50°C hőmérsékleten hajthatjuk végre. A tri (szénhidrogén)-szilil-csoportot példá­ul savas hidrolízissel hasíthatjuk le, példá­ul híg ásványi sav vagy trifluor-ecetsav se­gítségével, vagy fluorid ionokkal (például egy kvaterner ammónium-fluoridból, példá­ul tetra(n-butil-ammónium-fluorid) való ke­zeléssel, vagy vizes hidrogén-fluoriddal va­ló kezeléssel. Az aril-metil-csoportokat reduk­cióval távolíthatjuk el, például hidrogénülí­­zissel, például úgy, hogy egy nemesfém ka­talizátort, például platinát vagy palládiumot alkalmazunk, vagy egy Lewis-savval való kezeléssel (például bór-trifluorid-éteráttal) egy tiol (például etán-tiol) jelenlétében, egy megfelelő oldószerben, például diklór-metán­­ban, például szobahőmérsékleten. A (II) általános képletű vegyületeket egy (III) általános képletű vegyület oxidációjá­val állíthatjuk elő, például piridinium-klór­­-kromát segítségével, egy puffer (például nát­­rium-acetát) jelenlétében, egy megfelelő ol­dószerben (például diklór-metánban), a meg­felelő hőmérsékleten (például — 10°C és szo­bahőmérséklet közötti hőmérsékleten). Ügy is eljárhatunk, hogy az oxidációt di­­metil-szulfoxiddal hajtjuk végre, melyet N,N’­­-diciklohexil-karbodiimiddel aktiválunk, és az oxidációt piridínium-triíluor-acetát jelenlété­ben végezzük el oldószerben, például diklór-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom