199393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás geminális diamino-alkán édesítőszerek előállítására és alkalmazására

HU 199393 B C. N“-Benzil-oxi-karbonil-ß-benzil-L-asz­­partil-D-alanil-amidot (1. példa, B. rész) (10,7 g, 25 millimól) jód-benzol-bisz(trifluor­­-acetát)-tal kezelünk az 5. példa A. részé­ben leírt eljárást használva. A kapott oldatot kálium-hidrogén-karbonáttal (20 g, 200 mílli­­mól), majd 2,2,4-trimetil-pentánoil-kloriddal (5,4 g, 30 millimól), végül 30 perc múlva az utóbbi további két részletével (2,7 g, 15 milli­mól) kezeljük. A reakcióelegyet szobahőmér­sékleten még 1,5 óráig keverjük, ekkor a reakció a TLC elemzés szerint teljesen vég­bement. A reakcióelegyet a szokásos módon feldolgozva és a terméket etil-acetát/hexán elegyből kristályosítva N-(N“-benziI-oxi-kar­­bonil-ß-benzil-L-aszpartil) -N’- (2,2,4-trimetil­­-pentanoil)-R-l,l-diamino-etánt (9,4 g) ka­punk, mely TLC szerint homogén; olvadás­pont 98—101°C. A termék NMR spektruma megfelel a megadott szerkezetnek. D. A C. részben leírtak szerint kapott terméket (9,0 g) jégecetben (200 ml) 10 t% Pd/C felett a szokásos módon hidrogénezzük. Vízből többszőr liofilizálva N-(L-aszpartil)­­-N’-(2,2,4-trimetil-pentanoil)-l,l-diamino - -etánt kapunk mennyiségi kitermeléssel; ol­vadáspont 120°C (bomlás). Édesség = 50—75 X szacharóz. 11. példa N-(L-Aszpartil)-N’-(trimetil-dklohexán­-karbonil )-R-1,1 -diamino-etán (I általános képlet, R=CH3, R’=H, R”=trimetil-ciklohexil) A. 2,6-Dimetil-ciklohexanont (35 g, 0,277 mól) éterben (200 ml) oldunk, lehűt­jük —78°C-ra és kétszeres feleslegben éte­res metil-magnézium-bromid-oldattal (2,8 mó­los, 198 ml) kezeljük. A reakcióelegyet —78°C- on 3 óráig keverjük, majd 0°C-ra felmele­gítjük és a reakciót vízzel a sóoldattal óva­tosan leállítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk (MgS04) és az étert csökkentett nyomáson lepárolva 1,2,6-trimetil-ciklohexa­­nolt (32,2 g) kapunk. B. 1,2,6-Trimetil-ciklohexanoIt (32,2 g, 0,226 mól) hangyasavban (981%, 46 g, 1 mól) oldunk és az oldatot cseppenként hangyasav (90 t%, 3 ml) és kénsav (90 t%, 270 ml, 4,86 mól) jéghideg oldatához adjuk. A hozzá­adás folyamán az oldat erősen habzik. To­vábbi 1 órás keverés után a reakcióelegyet darált jégre (2 kg) öntjük és a 10. példa A. részében leírt módon feldolgozzuk. A trime­­til-ciklohexánkarbonsav kitermelése 29,9 g. C. A B. részben leírtak szerint kapott terméket (29,9 g, 0,176 mól) óvatosan feles mennyiségű tionil-kloridhoz (65 ml) adjuk és az elegyet éjszakán át keverjük szobahő­mérsékleten. A tionil-kloridot csökkentett nyo­máson lepároljuk. A kapott trimetil-ciklo­­hexánkarbonil-kloridot (25,5 g) további tisztí­tás nélkül használjuk. D. N“-Benzil-oxi-karbonil-ß-benzil-L-asz­­partil-D-alanil-amidot (1. példa, B. rész) (10,7 g, 25 millimól) jód-benzol-biszítrifluor- 10 17-acetát)-tal kezelünk az 5. példa A. részében leírt eljárással. A képződött oldatot kálium­­-hidrogén-karbonáttal (20 g, 200 millimól) és trimetil - ciklohexánkarbonil - kloriddal (6,15 g, 30 millimól), majd az utóbbi további adagjával (3 g) kezeljük 30 perc múlva. Amikor a TLC elemzés szerint a reakció tel­jesen végbement (3 óra), a reakciókeveréket a szokásos módon feldolgozzuk. A terméket etil­­-acetát/hex;án elegyből kristályosítva N-(N*­­-benzil-oxi-karbonil-ß-benzil-L-aszpartil)-N’­­- (trimetil-ciklohexánkarbonil) -R-1,1 -diamino­­-etánt (8,6 g) kapunk, mely TLC szerint homogén. A termék NMR spektruma megfelel a megadott szerkezetnek. E. A D. rész szerint kapott terméket (8 g) jégecetben (200 ml) 10 t% Pd/C felett a szokásos módon hidrogénezzük. Vízből több­ször liofilizálva N-(L-aszpartil)-N’-trimetil­­-ciklohexánkarbonil-R-1,1 -diamino-etánt ka­punk mennyiségi kitermeléssel. Édesség=25—50 x szacharóz. 18 12. példa N-( L-Aszpartll)-N’-( 1,1-diciklopropil-ace­­til)-R-1,1-diamino-etán (I általános képlet, R=CH3, R’=H, R”= =diciklopropil-metil) A. Metil - trifenil - foszfónium - bromidot (116 g, 0,325 mól) vízmentes éterben (600 ml) szuszpendálunk, lehűtjük —10°C-ra és hexá­­nos n-butil-lítium-oldattal (2,2 mólos, 175 ml) kezeljük. A keveréket 5 percig keverjük, majd diciklopropil-keton (35,6 g, 0,325 mól) éterrel (100 ml) készült, 0°C-ra lehűtött oldatát adjuk hozzá. A szuszpenziót szobahőmérsék­letre hagyjuk felmelegedni és még 2 óráig keverjük. Kezdetben kis részletekben vizet (1000 ml) adunk hozzá és a keveréket a csa­padék feloldódásáig keverjük. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel mossuk, szárítjuk (MgS04) és az oldószert csökentett nyomá­son lepároljuk. A szilárd anyagot (trifenil­­-foszfin-oxid) tartalmazó maradékot elvá­lasztjuk az olajtól, kevés éterrel mossuk, és az egyesített éteres/szerves maradékot frakcio­­nálva diciklopropil-etilént (6,5 g) kapunk, mely gázkromatográfiával (GC) vizsgálva tiszta; forráspontja légköri nyomáson 130°C. B. Diciklopropil-etilént (19 g, 0,176 mól) vízmentes tetrahidrofuránban (100 ml) ol­dunk háromnyakú lombikban, nitrogéngáz alatt és tetrahidrofuránnal készült borán-tet­­rahidrofurán-oldattal (1 mólos, 210 ml) ke­zeljük. A keveréket szobahőmérsékleten.4 órá­ig keverjük, majd óvatosan (habzás követke­zik be) 3n nátrium-hidroxid-oldat. (30 t%, 60 ml) adunk hozzá. Ezután vizes hidrogén­­-peroxid-oldatot (30 t%, 60 ml) csepegtetünk hozzá olyan ütemben, hogy visszafolyatást tartsunk fenn. A hozzáadás befejezése után a keveréket visszafolyatás közben még 30 per­cig forraljuk, utána lehűtjük és a vizes fázist nátriüm-kloriddal telítjük. A fázisokat elvá­lasztjuk, a szerves fázist szárítjuk (MgS04) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom