199375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás [2-(1-4 szénatomos alkil)-(1,1'-difenil)-3-il]-metanol előállítására hidroxi-metilezéssel

HU 199375 B 2 A találmány tárgya eljárás (2-(l—4 szén­atomos alkil)-( 1,1 ’-difenil) -3-11)-metanol hidr­­oxi-metilezés útján való-előállítására. Az irodalomból ismertek különböző szerke­zetű metilol-vegyületek. A vegyületek egy része hasznos végtermék, míg másik része intermedierként alkalmazható hasznos végter­mékek előállítására. így például bizonyos helyettesített fenil-metil-alkoholok, Így a 4 130 657., 4 214 004., 4 329 518. és 4 402 973. számú amerikai egyesült államokbeli szaba­dalmi leírásokban leírt különböző bifenil-me­­tanolok hasznos intermedierek inszekticid hatású piretroid-észterek előállításánál. Számos eljárás ismert metilol-vegyületek előállítására. Egy vagy több aktív, bázissal eltávolítható, szénatomhoz kötött protont tartalmazó, valamint a Grignard-reagensek előállítására alkalmas, halogéntartalmú ve­­gyületekbe az aktív hidrogénatom vagy halo­génatom helyére a hidroxi-metil-csoport Grig­nard reakcióval vagy szerves vegyület fém­sójának formaldehiddel végbemenő reakció­jával vihető be. A reakciót általánosságban az a) reakcióvázlat szemlélteti. A képletekben R jelentése szerves csoport, például szénhid­rogéncsoport és M jelentése fématom vagy fém-halogenid-csoport. Ha a szerves vegyületben a szénatomhoz kötött aktív proton erősen savas, például ilyen a dietil-malonát a-protonja, a hidroxi-meti­­lezési reakciót célszerűen vízben folytatják le, bázis, így kálium-hidrogén-karbonát je­lenlétében. A formaldehid-reagens vizes oldat formájában kereskedelmileg hozzáférhető. Olyan Grignard-reakçiôkban vagy egyéb hidroxi-metilezési reakciókban azonban, ahol a szerves fémvegyület víz hatására elbom­lik, azaz olyan reakciókban, ahol a szerves fémvegyület pKi-értéke kisebb (—5)-nél, vi­zes formaldehid-oldat nem alkalmazható. Ezekben az esetekben óvintézkedéseket kell tenni, hogy a vizet a reakciótól távol tartsuk és így a szerves fémvegyület stabil maradjon a formaldehiddel végbemenő reakcióban. A formaldehidet általában szilárd paraformal­­dehidből állítják elő, amely depolimerizáló­­dik, illetve „kinyílik" és így formaldehidgő­zök keletkeznek. A depolimerizálást általá­ban melegítéssel segítik elő és általában vagy in situ folytátják le a paraformaldehidet tar­talmazó reakcióelegy melegítésével vagy pe­dig a paraformaldehidet külön edényben piro­­lizálják és az így kapott gőzöket a hidroxi-me­­tilezéshez használt edénybe vezetik. A paraformaldehidnek a száraz formal­dehid előállítására való közvetlen alkalma­zása azonban nem teljesen megfelelő, mivel a paraformaldehid maga nem vízmentes, a paraformaldehidmolekulában kémiailag kö­tött víz mellett szabad víz is van, ami a „kinyi­­lási" reakcióban szabaddá válik. A „Kirk Othmer Encyclopedia of Chemical Technology, 3. kiadás, John Wiley and Sons, New York, 1978, 11. kötet 247. oldal" irodalmi helyen 1 2 említik, hogy a poralakú paraformaldehid (átlagos molekulatömegű mintegy 600) össze­sen 5 t% szabad és kötött vizet, a pehelyfor­­majú pedig 9 t% vizet is tartalmazhat. így tehát, ha a Grignard-reakcióhoz vagy szerves fémvegyületeknek más hidroxi-metilezési reakciójához szükséges formaldehidet keres­kedelmi paraformaldehidből állítják elő, a reakcióba 5 t% vagy ennél nagyobb mennyi­ségű víz is bekerülhet és ezzel ekvivalens ■mennyiségű szerves fémvegyületet bonthat el. A formaldehidet a hidroxi-metilezési reak­ciótól különváltan, más edényben pirolízissel, majd ezt követő szárítással is elő lehet állítani, majd reagáltatni a szerves fémvegyülettel, de ez egy további lépést jelent a hidroxi-meti­lezési eljárásban. Ezen kívül a gyártást végző személyzet érintkezésbe kerül a különösen a szemet és légzőrendszert irritáló hatású for­maldehidgőzzel és porral és emellett bőrér­zékenység és dermatitis léphet fel. A találmányunk haladást jelent a technika állása szerinti ismert hidroxi-metilezési reak­ciókhoz képest, mivel eredendően szárazabb formaldehid-forrást alkalmazunk az eljárá­sunkban és így csökkentjük a szerves fém­vegyület víz hatására lezajló bomlását, ezál­tal a kívánt karbinol nagyobb kitermelés­sel állítható elő. A jelenleg használt nagy molekulatömegű, lineáris formaldehid homopo­­limert, így a paraformaldehidet közvetlenül is hozzáadhatjuk a reakcióelegyhez és a form­aldehidet keletkezésével egyidejűleg el is hasz­náljuk, így csökkentjük a személyzetnek form­­aldehidgőzőkkel való érintkezésének lehető­ségét. A találmányunk szerint a szükséges form­aldehidet in situ állítjuk elő nagy molekula­­tömegű lineáris formaldehid homopolimerből. A találmányunk szerint alkalmazható nagy molekulatömegű lineáris formaldehid homo­­polimér legalább 10000 molekulatömegű poli­­-oxi-metilén-vegyület. A polimerek ismétlődő oxi-metiíén-egységekből épülnek fel, ezek ~ 0-CH2-0-CH2 ~ képletű acetálláncot al­kotnak, mindkét végükön labilis végzáró cso­porttal vannak lezárva. A labilis végzáró cso­portok olyan csoportok, amelyek a hidroxi­­-metilezési reakció körülményei között leha­sadnak, a nem-labilis csoportok ilyen körül­mények között nem távolíthatók el. Ahhoz, hogy a depolimerizálásra, illetve a kinyílásra alkalmas, megfelelő molekulatömegű formal­dehid homopolimer a hidroxi-metilezési reak­ció körülményei között formaldehidet eredmé­nyezzen, és így alkalmazható legyen a talál­mányunk szerinti eljárásban; szükséges,’hogy a formaldehid polimer végcsoportjai labilis végzáró csoportot tartalmazzanak. A polimerkémiából ismert (2 964 500. szá­mú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), hogy a polimer kompozíciók az elő­állításukra ismert eljárások korlátái követ­keztében nem homogének, hanem általában 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom