199344. lajstromszámú szabadalom • Berendezés minta vételére szállítószalagon továbbított darabos szilárd anyagból, különösen ásványi anyagokból vagy anyagkeverékekből

1 HU 199344 B 2 A találmány szállítószalagon továbbított szi­lárd darabos anyagokból vagy anyagkeveré­­kekból minta vételére szolgáló berendezésre vonatkozik. Ásványi nyersanyagok, például bauxit kitermelése és feldolgozása, illetve feldolgo­zásra szolgáló előkészítése során a nyers­anyag minősége változik, ami a kitermelési technológiából kővetkező objektiv adottság. A nyersanyagot ugyanis egy ismert és széles körben alkalmazott módszer szerint különbö­ző helyekről - vágatokból - omlasztással nyerik, és az ásványi rétegződés különböző­sége miatt értelemszerűen eltérő a más-más helyekről származó anyagok minősége is. A vágatokból kitermelt rész-anyagmennyisége­ket mellék-szállitószalagok továbbítják egy fó-szállitószalagra, onnan pedig a kevert anyag tárolótérre - prizmákba - kerül. A kitermelt nyersanyag minőségét befo­lyásoló objektiv tényezőnek kell tekinteni azt is, hogy az egyes bányákban adott a kiter­melés technológiája. A nyersanyag, például nyers bauxit fel­dolgozásához viszont előre meghatározott mi­nőségre van szükség, ezért a különböző he­lyekről kitermelt, egymástól eltérő - jó és kevésbé jó, illetve rossz - minőségű anyago­kat egymással keverik, és a megkívánt minő­séget átlapolással biztosítják. Jelenleg a megkívánt minőségű nyers­anyag-keverék készítésének általánosan al­kalmazott módszere az, hogy a tárolótéren levő, különféle minőségű anyag-prizmákból vesznek mintákat, ezek minőségét megvizs­gálják, majd a kapott vizsgálati eredmények alapján az eltérő minőségű anyagokat megha­tározott mennyisége arányoknak megfelelően összekeverik. E módszernek több vonatkozásban sú­lyos hátrányai vannak. Egyrészt mind a min­tavétel, mind a keverés lassú, időigényes művelet, másrészt az átlagos - kívánt - mi­nőségű prizmák elkészítéséhez többszöri át­rakodásra van szükség, aminek nemcsak az energia- és költségigénye igen nagy, hiszen nyilvánvaló, hogy komoly szállító- és rakodó­gép-kapacitás megléte hiányában a munka nem lenne végrehajtható, de a keverési mű­veletekhez nagykiterjedésü tároló- és keve­rőterekre is szükség van. Esetenként szállitójárművekról is vesz­nek mintát, mégpedig úgy, hogy vagy meg­fúrják (a például gépkocsi platóján elhelyez­kedő) anyagot, vagy kézi úton, kis lapát se­gítségével szednek abból egy-egy elemzendő adagot. Az igy kapott minták azonban az át­lagot nem reprezentálják. További problémát jelent, hogy a kiszedett anyagot például ka­lapácsos törővel meg kell törni, megszáritani, majd ismét megtörni, ami idő- és munkaigé­nyes művelet. A találmány feladata, hogy olyan megol­dást szolgáltasson, melynek segítségével az olyan ásványi anyag-kitermelési technológi­áknál, ahol a termett kőzet, például bauxit minősége előre nem határozható meg, csak a már kitermelt laza anyag vizsgálható, az anyag minőségét még a prizmaképzést meg­előzően, a szállítás folyamatában lehessen megállapítani. A találmány feladata továbbá, hogy olyan mintákat szolgáltasson, amelyek még a bánya területén lehetővé teszik az előre meghatározott, illetve megkívánt minő­ségű keverék előállítását, amely már a feldol­gozásra alkalmas minőségben továbbítható a felhasználóhoz, például a timföldgyárba. A találmány azon a felismerésen alap­szik, hogy a szállítószalagokon mozgó anyag­ból vett minták messzemenő pontossággal reprezentálják a kitermelt és mind a kisebb, mind a nagyobb anyagdarabok által alkotott anyaghalmaz összetételét, minőségét, és amennyiben a leválasztott anyagot őrölt és szárított állapotban kapjuk meg, azonnal ele­mezhető homogén anyagminta áll a rendelke­zésünkre. További felismerésünk, hogy az elemzés eredménye alapján a szállítási műveletbe úgy avatkozhatunk be, és a különféle minőségű összekeverendő anyagok mennyiségét úgy módosíthatjuk, hogy a keverék megkövetelt minősége biztosítva legyen. E felismerések alapján a kitűzött felada­tot a találmány értelmében olyan módszer se­gítségével oldottuk meg, amelynek az a lé­nyege, hogy a szállítószalagon levő anyagból forgó apritóeszkőzzel, különösen marótárcsá­val mintaként port választunk le, amelyet a leválasztás helyéről elszívással eltávolítunk. A találmány szerinti berendezésre az jellemző, hogy a szállítószalag felett elhe­lyezkedő, forgó apritóeszkőzzel ellátott egyik végével a szállítószalag felső felületéhez kö­zelíthető és attól eltávolítható segéd-szállító­szalagja van; és az apritóeszköztól kiinduló porelszívó szerkezettel rendelkezik. Egy elő­nyös kiviteli példa szerint az apritóeszközt egy vagy több, a segéd-szállitószalag hala­dási sebességét legalább egy nagyságrenddel nagyobb sebességgel forgatható, saját, a se­géd-szállitószalag hajtómotorjától különálló hajtómotorral rendelkező egy vagy több ma­rótárcsa alkotja. Ebben az esetben célszerű, ha a segéd-szállítószalagnak a hosszirányá­ban húzódó, egymással párhuzamos, ferdén felülről lefelé irányuló lengökarjai vannak, amelyeken a felső végük tartományában a lengökarok és ezzel az egész segéd-szállitó­szalag függőleges síkban történő elforgatását lehetővé tevő tengely az alsó végűk tartomá­nyában pedig egy olyan tengely van átve­zetve, amelynek végein, a hevederen kívül vannak a marótárcsák rögzítve, és amely tengely a hajtómotorral áll működési kapcso­latban, mimellett ezen a tengelyen vannak az alsó hevedertárcsák csapágyazva. Egy másik találmányi ismérvnek megfelelően a porelszívó szerkezet az apritóeszközhöz, például maró­­tárcsá(k)hoz csatlakoztatott elszívó burkolat-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom