199208. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés laskagomba egyzónás gyorsított termesztésére
3 HU 199208 B 4 A laskagombák táplálkozási értékét fontos aminósavakból felépülő magas fehérjetartalmuk határozza meg. Jelentős az ásványianyagtartalma például a késői laskagombának (Pleurotus ostreatus). A gombafogyasztás 1 kg alatt van egy emberre számítva a világon, így Magyarországon is. De NSZK-ban már 3 kg körül van. Néhány ázsiai országban, pl. Vietnamban 5-6 kg körül van egy lakosra vetítve. Mivel a laskagomba termesztéséhez főként növényhulladékokat használnak fel, ami nagyobb tömegben áll rendelkezésre, mint a csiperketerraesztéshez használt lótrágya, termesztése várhatóan a jövőben nőni fog. A laskagomba termesztése már a század elején elkezdődött. .Táptalaj'-ként abban az időben fatuskókat használtak. Az intenzív termesztés az 1950-es évektől folyik. A kutatók felismerték, hogy a laskagombák cellulózbontó képessége kihasználható: szalmából, kukoricaszárból stb. álló táptalajokban is termeszthetők ezek a gombafajok. Több termesztési technológia ismert ma már. Ezeket elsősorban a táptalajelőkészítés alapján csoportosítják. Az ún. steril eljárásnál az alapanyagot csirázás előtt autoklávokban 100 °C feletti hőmérsékleten sterilizálják. A hőkezelés nélküli eljárásnál több szaporítóanyagot és fertőzésmentes alapanyagot használnak. A hökezeléses eljárás az előző két módszer hátrányait (magas költség, az ún. védőbaktériumok elpusztításának korlátozása stb.) igyekszik kiküszöbölni, illetve a káros penészgombáktól és egyéb konkurens szervezetektől mentes táptalaj alapanyagot biztosítanak az eljáráshoz. Ezért a fermentációs szakaszban a maximális hőhatás 70 °C-nál nem nagyobb. A kondicionálási szakaszban pedig 50 °C körül van ez az érték. Az eljárások egyéb elemei is eltérőek. Egyrészt a táptalaj alapanyagaként a gabonaszalmáig kívül kukoricaszár- és kukoricacsutka-zúzalékot, máktokszárat stb. használnak. Másrészt a szedóláda, müanyagzsák stb. lett a .tenyészedény \ Az utóbbi években terjedt el az ún. perforáción történő termesztés. A perforációé termesztésnek több változatát alkalmazzák: a leggyakrabban használtak: a termőfalas és a termönyársas laskagomba termesztés. A termöfalas technológiának hátránya a korlátozott falmagasság (a falmagasság növelésével nő a bemelegedés veszélye) a kisebb, az ún. hasznos termófelület, az út és a hasznos felület arány nem kedvező 6tb. A termőnyársak alkalmazása esetén a beruházási igény nagyobb, nehéz fizikai munkát igényel stb. összefoglalva az ismert laskagomba termesztési eljárások hátránya a táptalajok viszonylag nagy helyigénye, a ki nem használt termőfelületek nagysága, a gombatáptalajok és a gombatermőtestek fertőződése penészgombákkal, rovarkártevőkkel stb. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amelynek az ismert megoldásokhoz viszonyítva jó a térkihasználása (kis helyigény); a gombatáptalajok és a gombatermőtestek fertőződése a károsító penészgombáktól minimális; a termőfelületeket maximálisan kihasználja; a fertőződés a rovaroktól, rovarlárváktól kizárt vagy csak minimális; az eljárással a hagyományosnak számitó laskagomba táptalaj alapanyagokon kívül más, nagy mennyiségben keletkező növényi eredetű ipari hulladékokat is fel tudjon használni; a termesztési ciklus csökkentése, vagyis az éves forgó növelése; a nagy belső terekkel rendelkező helyiségekben (istálló, tárolópajták stb.) is gazdaságos legyen a termesztés (az előállítási eljárás automatizálása) stb. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy egyrészt magas cellulóztartalmú ipari, előnyösen textilipari (pl. gyapot, pamuthulladék) melléktermékeket is fel tudunk használni, másrészt az alkalmazott berendezés fontos elemét képező gombatáptalaj-tartóállvánnyal a rendelkezésre álló termőteret a korábbiakhoz képest sokkal jobban ki tudjuk használni azzal, hogy a perforált falú műanyagzsákos tenyészedényeket függesztve tároljuk. Továbbá nagy belső terekkel rendelkező helyiségeknél fóliaalagutakat alakítunk ki. A találmányunk tehát eljárás laskagomba egyzónás gyorsított termesztésére, amelynek során goinbatáptalaj alapanyagaként gombaszalmát és/vagy kukoricacsutkát és/vagy kukoricaszárat használunk. Gombatáptalaj alapanyagként legfeljebb 20 mm nagyságúra aprított vagy foszlatott magas cellulóztartalmú ipari melléktermékeket, előnyösen textilipari mellékterméket és/vagy önmagában ismert laskagomba táptalaj alapanyagokat, előnyösen gabonafélék szalmáját és/vagy kukoricaszárat és kukorica csutkát vagy ezek tetszőleges arányú keverékét szárazon egyenletesen összekeverjük, majd 60 °C-os 1-5 tómeg% gombaölőszert tartalmazó bő vízbe legalább 30 percig folyamatos keverés mellett áztatjuk, az így előkészített gombatáptalaj alapanyagot víztartalmának 60-75%-ra való beállítása után az előkészített perforált termeBztőzsákokba töltjük, a töltés során elvégezzük a gombacsírával történő beoltást: a gombacsírákat legalább három rétegben helyezzük el, a gombacsira és gombatáptalaj alapanyag arányát legalább 1:6 tömegarár.yúra állítjuk be, a beoltott gombatáptalajjal feltöltött feszes falú termesztőzsákokat előzetesen önmagában ismert módon fertőtlenített zárt termeeztőegységekbe, előnyösen pincébe, fóliaalagútba elhelyezett gombatáptalaj-tartó állvány (ok )ra függesztjük, a termeBztőzsákokat egymástól legalább 20 cm távolságra helyezzük el; a hajtatás: ez átszövetósi, az érlelési idő, valamint a termesztés során folyamatosan mérjük a termesztőzsákok maghő5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 85 4
