199195. lajstromszámú szabadalom • Villamos lámpa javított árambevezetővel

199195 üveg megengedett* legnagyobb hőmérséklete csak mintegy 700°C. A szerkezeti kialakításnak egy fólia alakú része van és fokozatos lezárású szerkezetet használnak, mivel a legalább 95 tömeg% Si02 tartalommal rendelkező üvegeknek, mint amilyenek például a kvarcüveg és a „Vycor”, amely egy 96 tömeg%-ban SiÖ2-t tartalmazó üveg, lineáris hőtágulási együtthatóval ren­delkezik, amely lényegesen kisebb (mintegy 4X10-7K-l-től mintegy 12XKr7K~' tarto­mányban van), mint a wolframé (mintegy 45X10~7K-1). A hőtágulási együtthatóknak ez a nagy különbsége és'az üvegek lágyulási hőmérséklete, közötti nagy különbség, vala­mint egyrészről a lámpák működési hőmér­séklete, és másrészről a szobahőmérséklet azt eredményezi, hogy a wolfram nem ágyaz­ható be ezekbe az üvegekbe vákuumtömören anélkül, hogy különleges intézkedéseket ne tennénk. Több évtizede folynak kísérletek olyan különleges intézkedések meghozatalára, amelyekkel a wolframot üvegekbe, mint pél­dául kvarcüvegbe lehetne beforrasztani. A vizsgálatok azt eredményezték,hogy a keres­kedelmi forgalomban kapható lámpákban ilyen üvegekben mindig van egy lapított le­zárás beágyazott fémfóliával, vagy egy fo­kozatos lezárás. A fent említett 4 171 500 számú US-PS szerinti megoldást a gyakorlatban nem is használják. Annak ellenére, hogy a szaba­dalmi leírás szerinti szerkezeti kialakítás me­chanikusan erős, a fent említett hátrányok nyilvánvalóan túlságosan nagyok. Azt talál­tuk továbbá, hogy az ismertetett megoldás azonos eredménnyel való gyártása nagyon nehézkes. A reprodukálhatóság összefügg az árambevezetőn lévő kvarcüveg bevonat mére­tével, amely hozzátapad a vezetőkhöz, és ame­lyet reprodukálható módon lehet megvaló­sítani. A 3 448 320 számú US-PS egy olyan vil­lamos izzólámpát ismertet, amelynek wolf­­ramból lévő árambevezetője legfeljebb 0,1 mm vastagságú, és amely közvetlenül van a lám­pa kvarcüveg búrájának falába beforraszt­va. Hangsúlyozzák, hogy a wolfram vezeté­ken egyáltalán nem lehet szennyező réteg. A wolfram vezetőt oxidmentes és gázmen­tes állapotba hozzák 1750—2200°C hőmér­sékletre történő hevítéssel nitrogén vagy ne­mesgáz atmoszférában. A lámpa azonban a kereskedelemben-nem kapható. Az árambe­vezető legnagyobb vastagsága túlságosan kicsi a gyakorlati alkalmazhatóság szempont­jából. A 4 086 075 számú US-PS egy olyan el­járást ismertet, amellyel fémhuzalra üvegsze­rű bevonatot lehet készíteni. Az eljárás ab­ból áll, hogy egy fémhuzalt, valamint egy ezt pontosan körülvevő üvegcsövet védőgáz atmoszférában például nitrogénatmoszférá­ban, nagyfrekvenciásán hevítenek. A nagy­­frekvenciás tér egy generátorhoz csatlakozó 3 tekerccsel hozható létre. A nagyfrekvenciás térben egy olyan tekercs van, amely nincs rö­vidre zárva, és amely tekercset a nagyfrek­venciás tér éppúgy hevít, mint a fémhuzalt. Ez a két rész hevíti az üvegcsövet lágyulási pontjára. A bevont huzal oxidmentes; a hu­zal és a bevonat között szennyeződés nem tud felhalmozódni. Az említett szabadalmi leírás szerinti eljárással szintén üvegszerü bevonatok hozhatók létre tóriumozott wolfram huzalon, amely korábbi eljárások szerint nem volt lehetséges, mivel tórium oxid diffundált a huzal felületére, és megakadályozta az üveg és a huzal között gáztömör adhéziót. Ameny­­nyiben egy tóriumozott wolfram huzalra volt szükség elektródaként, akkor a tóriumozott wolfram huzal és a tórium oxidtól mentes wolfram huzal között tompa hegesztést kel­lett létrehozni, és a tórium oxidtól mentes hu­zalrészen üvegbevonatot kellett kialakítani. Egy üvegszerű bevonat és a wolfram ve­zető közötti adhézió szempontjából nyilván­valóan szükséges, hogy a bevonatot egy olyan wolfram huzalra készítsük, amely felületén mentes elnyelt gázoktól, oxidoktól és más szennyeződésektől. A találmány elé célul tűztük ki, egy a be­vezetőben körülírt villamos lámpának a kidol­gozását, amelynek nagyon egyszerű szerke­zeti kialakítása van, egyszerűen és jól rep­­rodukálhatóan gyártható, és emellett nagy szilárdsága is van. A kitűzött célt a találmány szerint úgy értük el, hogy az üveg/fém átmenethez csat­lakozó bevonat üvege a tórium, hafnium, króm, alumínium, titán, tantál, magnézium, kalcium, stroncium, bárium, cirkon, lantán, skandium, lantanoidák, nióbium, bőr és ittriumcsoport egyik elemét tartalmazza. Azt találtuk, hogy a fent említett elemek legalább egyikének a jelenléte abban az üveg­bevonatban, amely csatlakozik az üveg/fém átmenethez, feltétele annak, hogy a bevonat az árambevezető fémes felületéhez erős ad­­hézióval kötődjön. Egy ilyen elemnek a be­vonatban való jelenléte jól szemléltethető egy elektron letapogató mikroszkópban (SEM) röntgensugaras energiadiszperzív analízis­sel (EDAX). A bevonatnak az árambevezetőhöz való erős adhéziója kitűnik többek között a-követ­kező megfigyelésekből, amelyben tórium volt az üveg/fém átmeneti réteghez csatlakozó üvegben. Egy 0,55 mm átmérőjű wolframból lévő árambevezetőn 0,275 mm vastagságú, 10 mm hosszú, az árambevezető végei között lévő kvarcüveg bevonatra egy kvarcüvegből lévő gömbszerűen megvastagított részt vittünk fel egy kvarcüveg gyűrű megolvasztásával. A megvastagított átmérője 3 mm volt. Ezt a szerelvényt környezeti hőmérsékletről hirtelen .folyékony nitrogénbe mártva, az árambeve­zető két részre tört, a bevonaton belül a meg­vastagított részen anélkül, hogy az árambe-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom