199195. lajstromszámú szabadalom • Villamos lámpa javított árambevezetővel

199195 vezető széttört részei elváltak volna a bevonat­tól. A bevonat d vastagsága és az árambeveze­tő D átmérője között d=0,5D összefüggés áll fenn. Egy 0,55 mm átmérőjű wolfram árambe­vezetőnek kvarcüvegből lévő 0,275 mm vas­tagságú bevonata volt (d=0,5D). Az áram­bevezetőt nitrogén atmoszférában egyenáram átvezetésével 800°C hőmérsékletre hevítettük, majd ezután a vezetéket hagytuk lehűlni. 10000 kapcsolási művelet után a bevonat még teljesen ép volt. A bevonat hosszúsága 10 mm. A bevonatot, amelyet levegő vett körül, kö­zepén plazmaégővel hevítettük olyan erősen, hogy a kvarcüveg ezen a részen gyakorlati­lag teljesen elporladt. A bevonat az így he­vített rész két oldalán még mindig teljesen ép volt. Egy 220 V-os, 1000 W-os reflektor lám­pának 0,55 mm átmérőjű wolfram árambe­vezetői voltak, amelyek mindegyikén 0,275 mm vastagságú kvarcüveg bevonat volt, és ame­lyet 30 s-ig bekapcsolt állapotban, 150 s-ig kikapcsolt állapotban működtettünk (d=0,5D) 2000 kapcsolási művelet után a lámpa még mindig teljesen ép volt. Egy 50 W-os nagynyomású higanygőz ki­sülő lámpának 0,55 mm vastagságú wolf­ram árambevezetőjén kvarcüvegből lévő, 0,275 mm vastagságú (d=0,5D) bevonat volt, amelyet 10000 órán keresztül működtettünk, ami után a lámpa teljesen ép volt. Már korábban megállapították, hogy lega­lább 95 tömeg%-ban Si02-t tartalmazó üveg­ből lévő búrájú lámpák, amelyek lapított le­zárással vannak lezárva, és amelyek lapítá­­sában fémfólia van beágyazva, törési nyomása hozzávetőlegesen 80 bar. Az említett 50 W- os nagynyomású higanygőz kisülő lámpát megvizsgáltuk nyomásszilárdság szempont­jából. 180 bar nyomás jött létre a lámpa túrá­jában szobahőmérsékleten anélkül, hogy a lámpa búrája megsérült volna. Nagyobb nyo­mást nem tudtunk vizsgálni, mivel 180 bar volt az illető mérőműszer felső méréshatára. A találmány szerinti lámpa nagy nyomás­szilárdsága, amely találmány szerinti lám­pában az árambevezető lényegében wolfram­­ból van, és az említett megfelelő üvegbevo­nattal rendelkezik, különös fontossággal bír. Ily módon lehetséges a biztonság megtar­tása mellett nagy működésű nyomást létre­hozni a lámpában. Olyan lámpánál, amely­ben a fényforrást egy izzószál alkotja, ez azt jelenti, hogy az izzószálnak magasabb műkö­dési hőmérséklete lehet, miközben az élettar­tama fenntartható, ily módon nagyobb lehet a lámpa fényereje és a hatásfoka. A nagy üze­mi nyomás következtében az izzószál anya­gának elporladása valójában el van nyom­va. A találmány szerinti lámpát egyszerűen le­het előállítani. Legalább egy bevonattal ellá­tott árambevezető van a búrában, például kvarcüvegből lévő búrában beforrasztva. Az árambevezető bevonatát például úgy hozhatjuk 4 5 létre, hogy tórium, hafnium, króm, alumíni­um, titán, tantál, magnézium, kalcium, stron­­cium, bárium, cirkon, lantán skandium, lanta­­noidák, nióbium, bor és ittriumcsoport egyik elemének vagy ezen elemek egyikének vegyü­­letét, mint például oxidját, sóját, mint pél­dául egy nitrátját, kloridját, acetil-aceton­­ját diszperzió formájában a wolfram huzal­ra felvisszük, a huzalt az üveg olvadási pont­ja fölé hevítjük, például mintegy 2200°C-ra, és védőgázban, mint például nitrogénben vagy nemesgáz atmoszférában vagy vákuumban az üveget, például a kvarcüveget ráforraszt­juk a huzalra, amely a huzalt például cső alak­jában veszi körül. Az említett elemek a for­rasztás közben bediffundálnak a bevonatba. Lehetséges egy olyan wolfram huzalból kiindulni, amely az említett elem egyikét ön­magában, vagy ezen túlmenően oxid formá­jában is tartalmazza, amely például wolfram­­huzal, amely egy vagy három tömeg%-ban tartalmaz Th02-t vagy Y203-at. Ebben az esetben az elem, vagy annak oxidja úgy vi­hető fel a vezető felületére, hogy a vezetőt ma­gasabb hőmérsékleten, például 600°C-on vagy ennél magasabb hőmérsékleten, például mint­egy 1200°C hőmérsékleten oxidáljuk, például oly módon, hogy magasabb hőmérsékleten levegőn hagyjuk, majd ezt követően védőgáz­atmoszférában hevítjük, mint például nemes­gáz vagy nitrogénatmoszférában vagy vá­kuumban 1400°C fölött, például 1600°C-on. Ekkor a wolframoxid elporlad és az elem visz­­szamarad a felületen oxid formájában. A ve­zetéket ekkor bevonattal látjuk el, például kvarcüveg bevonattal, például oly módon, hogy a kvarcüveg csővel körülvett vezetékét nagyfrekvenciás térben hevítjük. Ezt az el­járást fentebb már említettük a 4 086 075 szá­mú US-PS ismertetése kapcsán. Egy nem­­-rövidrezárt tekercs helyett azonban egy gyű­rűt is alkalmazhatunk a nagyfrekvenciás tér­ben. Ezen gyártási eljárás esetében egy viszony­lag vékony, például 0,2 mm átmérőjű veze­tékre kell egy bevonatot felvinni, amikor is célszerűen egy kis falvastagságú, például 0,1 mm falvastagságú üvegcsövet használunk. Viszonylag nagy falvastagságú cső alkalma­zásakor a cső belső fala nem melegedne fel a kívánt hőmérsékletre, a viszonylag vékony vezeték által sugárzás következtében. Ekkor kívánatos lehet, hogy a vezetéket egyenáram átvezetésével vagy lézerrel is hevítsük. Egy lehetséges változat szerint először nagyfrek­venciás térben egy vékony bevonatot kell ké­szíteni nemesgáz vagy nitrogén környezet­ben, amely könnyen fenntartható ezzel a hő­forrással, vagy adott esetben kismértékben redukáló atmoszférában, amely néhány tized tömeg%-ban hidrogént tartalmaz, vagy vá­kuumban, majd ezután ezen a bevonaton egy égő segítségével egy helyileg megvastagított részt hozunk létre. E célból egy üvegcsövet csúsztatunk a bevonat köré, amely csövet 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom