199181. lajstromszámú szabadalom • Rudazatzár, különösen nyílászárókhoz

A találmány tárgya rudazatzár, különö­sen nyílászárókhoz, amely rudazatzárban legalább két, előnyösen négy, egymással 180°­­ot, illetve 90°-ot bezáró, a nyílászáró legalább két egymással szemben levő oldalának a nyí­lászáró tokjával történő reteszelésére alkal­mas rúdja van, amely rudak egymás felé néző végei, a nyílászáró belső felületének a nyí­lászáró a tokhoz csatlakoztatott szélével pár­huzamos, külső szélének a környezetében vagy a nyílászáró egy közbenső részén elhelyezett, elforgatható emelőtárcsán, az emelőtárcsa elforgatása során a rudak kitolásával záró helyzet, míg a rudak behúzásával nyitott ál­lapotú létrehozására alkalmas kényszerpá­lyákra csatlakoznak, előnyösen ívelt átmenő hornyokba illeszthető csapokkal vannak el­látva. Mint ismeretes, a nyílászárók, különösen a bejárati ajtók, kapuk zárásánál már rég­óta használnak olyan rudazatzárakat, ame­­.lyek a nyílászárónak a tokkal zsanérosán, elfordításra alkalmasan csatlakozó szélével párhuzamos szélének a környezetében a másik két, az előbbi oldalakra merőleges oldalak­nál oldják meg a nyílászáró tokhoz történő reteszelését. Ez rendszerint kézzel történik és csak a kulccsal már bezárt ajtónál alkal­mazták. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy kívülről a reteszelés nem oldható, ezért a bent keletkezett veszedelmes helyzet, pl. tűz esetén lehetetlenné teheti a mentést. Ennek a megoldásnak változata a kul­csos működtetési lehetőség, amikor a rete­szelést és annak oldását kulccsal belülről és kívülről egyaránt el lehet végezni. Ezek­nél a megoldásoknál azonban a reteszek moz­gatásához rendszerint sokkal nagyobb erő, illetve nyomatékra volt szükség, mint a ha­gyományosan működő záraknál, ezért nagy, erős kulcsokkal ellátott zárakkal végezték a működtetést. Már régóta felmerült az igény arra, hogy egyrészt ne csak a nyílászáró alsó és felső oldalán, hanem mind a négy oldalán legyen reteszelve, másrészt az egyre inkább elter­jedő, kis hengerzárak kerüljenek alkalma­zásra, amelyek egyszerű, könnyű lapos kul­csokkal működnek, tehát a hordozásuk nem jelent gondot. A hengerzárbetétek tolókavi­­vőinek az elforgatásához a hagyományos zá­rakban nem szükséges nagy erő, de olyan helyen ahol nagy a mozgatott retesz (ek) tö­mege, ott a hengerzárbetétek alkalmazása ép­pen ezért nem nagyon terjed el. Ismeretesek olyan megoldások is, ahol hengerzárbetétek segítségével kísérelték meg rudazatok mozgatását. Ezeknél a megoldá­soknál azonban mindig az volt a cél, hogy a hengerzárbetét tolókavivője és a rudak, il­letve reteszek közti kapcsolatot úgy alakít­sák ki, hogy a rudak mozgatásához szüksé­ges erőt, illetve nyomatékot csökkentsék. Ilyen megoldást ismertet pl. a 4,643,005 lajstromszámú US szabadalmi leírás, ahol 1 2 a hengerzár és rúd közötti bonyolult áttételt még a visszatérítő rugó ereje is terheli. Azoknál a megoldásoknál, ahol három rúddal a nyílászáró három szabad oldalát, vagy négy, egymásra merőleges rúddal mind a négy nyílászáró oldalt reteszelni kívánták, más mozgatási módot választottak. Ezeknek a megoldásoknak közös jellemzője, hogy a rudak egymás felé néző végei egy közös emelő­tárcsában elhelyezett kényszerpályára csatla­koznak és az emelőtárcsa elforgatása útján kerülnek a rudak reteszelő helyzetbe, illetve nyitott állapotba. Ilyen megoldást ismertet pl. a 4,306,432 lastromszámú US szabadal­mi leírás, ahol az emelőtárcsa forgatását két­karú emelő segítségével egy excenter végzi. Az eredeti állapotba való visszatérés bizto­sítására a kétkarú emelőt rugók szorítják az excenterhez. Ennél a megoldásnál ugyan sikerül a működtetéshez szükséges erő csök­kentése, a bonyolult mechanizmus azonban sok hibaforrást rejt, ami a szerkezet bizton­ságos működtetését kétségessé teszi. Egy további megoldásnál, amelyet pl. a 338369 lajstromszámú és a 363339 lajstrom­számú OE szabadalmi leírások ismertetnek, a hengerzárbetét tolókavivője fogaskerék szegmensként van kialakítva és ehhez kap­csolódik az emelőtárcsán kiképzett fogaske­rék. Mindkét megoldásnál a tolókavivővel kell a zárást és a nyitást elvégezni, az ehhez szükséges erőt a fogaskerékáttétellel átvitt nyomatékkai előállítani. A találmány célja az említett hiányossá­gok kiküszöbölése és egy olyan megoldás lét­rehozása, ahol a hengerzárbetét tolókavivő­je csak biztosítja a nyitás és a zárás lehető­ségét, de az akár kívülről, akár belülről, egy­szerűen, kézi erővel is végrehajtható. A találmány azon a felismerésen alap­szik, hogy ha a hengerzárbetét csak ütköz­tetésre használjuk fel és utána az emelőtár­csa elforgatását más módon pl. kézi erővel végezzük, továbbá biztosítjuk, hogy ütköz­tetés csak a kulcs behelyezett állapotában való működtetés során lehetséges, akkor egy­részt a hengerzárbetétet nem terheli rjagy erő, másrészt a rudak zárása egyszerűen és biztonságosan végrehajtható. A találmány rudazatzár, különösen ♦nyí­lászárókhoz, amely rudazatzárban legalább két, előnyösen négy, egymással 180°-ot, il­letve 90°-ot bezáró, a nyílászáró legalább két egymással szemben levő oldalának a nyí­lászáró tokjával történő reteszelésére alkal­mas rúdja van, amely rudak egymás felé né­ző végei, a nyílászáró belső felületének a nyí­lászáró a tokhoz csatlakoztatott szélével pár­huzamos, külső szélének a környezetében vagy a nyílászáró egy közbenső részén elhelyezett, elforgatható emelőtárcsán, az emelőtárcsa elforgatása során a rudak kitolásával záró helyzet, míg a rudak behúzásával nyitott álla­pot létrehozására alkalmas kényszerpályákra csatlakoznak, előnyösen ívelt átmenő hor­2 199181 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom