199161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer bevonattal stabilizált poliizocianátot tartalmazó diszperziók előállítására
199161 és poliolok vagy di- és poliaminok etoxilezett és/vagy propoxilezett termékei, így propoxilezett trimetil-propán, propoxilezett etilén-diamin vagy egyenes vagy elágazó láncú poli(propilén-glikol-éter), melyek egy része statisztikus vagy tömbszerű eloszlásban vagy a láncvégeken etilén-oxid-csoportot hordozhat és molekulatömege 400—6000 között van. A stabilizált poliizocianátok folyékony szuszpendálószereként például két- vagy több funkciós (B) nagyobb molekulájú poliolokat használunk, adott esetben (C) kismolekulájú poliolok hozzáadása mellett. Ezek a poliuretánok felépítésénél hidroxilcsoportot hordozó reakciókomponensek lehetnek. Ezért minden, a láncvégeken hidroxilcsoportot hordozó, a poliuretánok szintézisnél szokásosan résztvevő (B) nagyobb molekulájú vegyület, így poliéterek, poliacetálok, poli (tio-éter) -ek és poliészterek felhasználhatók (lásd például a 2 920 501. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban). Ha a poliolokban szuszpendált stabilizált poliizocianátokat közvetlenül használjuk az egykomponensű poliuretán-rendszerben, akkor a (B) (nagyobb molekulájú) poliolok tartalmazhatnak megfelelő mennyiségű 60— 399 közötti móltömegű kismolekulájú poliolokat, előnyösen diolokat és/vagy aromás poliaminokat, főként diaminokat. E (C) láncmeghosszabító szereket azonban gyakran utólag adjuk a polikarbamiddal burkolt poliizocianát diszperziókhoz. Amikor a megfelelő egykomponensű, reakcióképes poliuretán rendszert állítjuk elő, igen előnyös, ha a rendszerhez (C) láncmeghosszabító szerként kismolekulájú aromás poliaminokat is adagolunk. Előnyös, ha az összetevőket csupán az egykomponensű poliuretán-rendszer összetételének megfelelő mennyiségben reagáltatjuk. A mind a poliizocianátok szuszpendáló közegeként, mind a poliuretán előállításnál további reakciókomponensként felhasználható (B) nagyobb molekulájú polihidroxi-vegyületek 400—6000 molekulatömegű 2—8, előnyösen 2—4 hidroxilcsoportot tartalmazó kétvagy többértékű polihidroxi-vegyületek lehetnek. Mint az a homogén, adott esetben cellás szerkezetű vagy habanyagszerű poliuretánok előállításánál ismert, e vegyületek a legalább két hidroxilcsoporttal rendelkező poliészterek, poliéterek, poliacetátok, polikarbonátok, polilaktonok vagy poli (észter-amid)-ok, valamint polibutadién-vegyületek, illetve ezek keverékei. Különösen előnyös a poliéterek és poliésztei-ek használata. A számításba jövő poliéterek ismertek és önmagában ismert módon előállíthatok, például tetrahidrofurán, vagy epoxidok, így-etilén-oxid, propilén-oxid, butilén-oxid, sztirol-oxid vagy epiklór-hidrin polimerizációjával, továbbá ezen epoxidoknak, előnyösebb etilén-oxidoknak vagy propilén-oxidoknak (adott esetben vegyesen keverékből, vagy egymás után) a kiindulási összetevőkre kapcsolása útján reak15 cióképes hidrogénatomokat tartalmazó vegyületek, így víz, többértékű alkoholok, ammónium-hidroxid többértékű aminok vagy cukor segítségével. A hidroxilcsoporttal rendelkező poliészterek előállíthatok például többértékű, előnyösen kétértékű és adott esetben még három- és többértékű alkoholok Valamint többértékű, előnyösen kétértékű polikarbonsavak, ezek anhidridjei vagy a kis szénatomszámú alkoholok megfelelő polikarbonsav-észtereinek reakciójával. A polikarbonsavak lehetnek alifás, cikloalifás, aromás, aril-alifás és/vagy heterociklusos polikarbonsavak és adott esetben lehetnek például halogénatomokkal helyettesítettek, továbbá telítetlenek is. E karbonsavakra és származékaikra az alábbi példákat említjük: adipinsav, szebacinsav, azelainsav, dodekán-dikarbonsav, ftálsav, izoftálsav, tetrahidro-ftálsav - anhidrid, tetraklór-ftálsav-anhidrid, endo-metilén-tetrahidro-ftálsav-anhidrid, glutársav - anhidrid, maleinsav-anhidrid, fumársav, dimerizált és trimerizált telítetlen zsírsavak, tereftálsav-dimetil-észter és tereftálsav-bisz-glikol-észter. A többértékű alkoholokra példaként a következőket soroljuk: etilén-glikol, 1,2- és 1,3- -propándiol, 1,4- és 2,3-butándiol, 2,3-dibróm-butándiol, 1,6-hexándiol, 1,1-dekándiol, neopentil-glikol, 1.,4-bisz-hidroxi-metil-ciklohexán 2-metil-l ,3-propándiol, glicerin, trimetilol-propán, 1,2,6-hexántriol, pentaeritrit, kinit, mannit, szorbit, formit vagy formáz, metii-glikozid továbbá di-, tri- és tetraetilén-glikol, di-, tri- és tetrapropilén-glikol, végül di-, tri- és tetra-butilén-glikolok. Laktonokból, például e-kaprolaktonból, vagy hidroxi-karbonsavakból, például w-hidroxi-kapronsavakból előállított poliészterek szintén felhasználhatók, főként akkor, ha járulékos összetevőként vagy kristályos tartalmának csökkentése céljából például dietilén-glikolt vagy 1,4-butén-diolt tartalmaz. A poliacetálok például glikolokból és formaldehidből készíthetők. A hidroxilcsoportokat tartalmazó polikarbonátok közül azokat vehetjük számításba, melyek önmagában ismert módon például 1,3- -propándiol, 1,4-butándiol és/vagy 1,6-hexándiol, di-, tri- vagy tetraetilén-glikol vagy tio-diglikol és diaril-karbonátok, például difenil-karbonát vagy foszgén reakciójával állíthatók elő. A hidroxil-végcsoportokat hordozó polibutadiének is megfelelőek, minthogy különösen rugalmas és hidrolízisnek ellenálló termékeket eredményeznek. Adott esetben olyan polihidroxUvegyületek is használhatók, amelyekben a nagymolekulájú poliaddíciós termékek, polikondenzátumok vagy polimerizátumok finoman diszpergált vagy akár oldott állapotban vannak. 16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
