199161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer bevonattal stabilizált poliizocianátot tartalmazó diszperziók előállítására

199161 és poliolok vagy di- és poliaminok etoxile­­zett és/vagy propoxilezett termékei, így prop­­oxilezett trimetil-propán, propoxilezett etilén­­-diamin vagy egyenes vagy elágazó láncú poli(propilén-glikol-éter), melyek egy része statisztikus vagy tömbszerű eloszlásban vagy a láncvégeken etilén-oxid-csoportot hordozhat és molekulatömege 400—6000 között van. A stabilizált poliizocianátok folyékony szuszpendálószereként például két- vagy több funkciós (B) nagyobb molekulájú poliolokat használunk, adott esetben (C) kismolekulájú poliolok hozzáadása mellett. Ezek a poliure­tánok felépítésénél hidroxilcsoportot hordozó reakciókomponensek lehetnek. Ezért minden, a láncvégeken hidroxilcsoportot hordozó, a poliuretánok szintézisnél szokásosan részt­vevő (B) nagyobb molekulájú vegyület, így poliéterek, poliacetálok, poli (tio-éter) -ek és poliészterek felhasználhatók (lásd például a 2 920 501. számú német szövetségi köztársa­ságbeli közrebocsátási iratban). Ha a poliolokban szuszpendált stabilizált poliizocianátokat közvetlenül használjuk az egykomponensű poliuretán-rendszerben, ak­kor a (B) (nagyobb molekulájú) poliolok tartalmazhatnak megfelelő mennyiségű 60— 399 közötti móltömegű kismolekulájú poliolo­kat, előnyösen diolokat és/vagy aromás poli­­aminokat, főként diaminokat. E (C) láncmeg­­hosszabító szereket azonban gyakran utólag adjuk a polikarbamiddal burkolt poliizocianát diszperziókhoz. Amikor a megfelelő egykom­ponensű, reakcióképes poliuretán rendszert állítjuk elő, igen előnyös, ha a rendszerhez (C) láncmeghosszabító szerként kismoleku­lájú aromás poliaminokat is adagolunk. Elő­nyös, ha az összetevőket csupán az egykompo­nensű poliuretán-rendszer összetételének meg­felelő mennyiségben reagáltatjuk. A mind a poliizocianátok szuszpendáló közegeként, mind a poliuretán előállításnál további reakciókomponensként felhasználható (B) nagyobb molekulájú polihidroxi-vegyüle­­tek 400—6000 molekulatömegű 2—8, előnyö­sen 2—4 hidroxilcsoportot tartalmazó két­vagy többértékű polihidroxi-vegyületek lehet­nek. Mint az a homogén, adott esetben cellás szerkezetű vagy habanyagszerű poliuretánok előállításánál ismert, e vegyületek a legalább két hidroxilcsoporttal rendelkező poliészterek, poliéterek, poliacetátok, polikarbonátok, poli­­laktonok vagy poli (észter-amid)-ok, valamint polibutadién-vegyületek, illetve ezek keveré­kei. Különösen előnyös a poliéterek és poli­­észtei-ek használata. A számításba jövő poliéterek ismertek és önmagában ismert módon előállíthatok, példá­ul tetrahidrofurán, vagy epoxidok, így-etilén­­-oxid, propilén-oxid, butilén-oxid, sztirol-oxid vagy epiklór-hidrin polimerizációjával, továb­bá ezen epoxidoknak, előnyösebb etilén-oxidok­­nak vagy propilén-oxidoknak (adott esetben vegyesen keverékből, vagy egymás után) a kiindulási összetevőkre kapcsolása útján reak­15 cióképes hidrogénatomokat tartalmazó vegyü­letek, így víz, többértékű alkoholok, ammó­­nium-hidroxid többértékű aminok vagy cukor segítségével. A hidroxilcsoporttal rendelkező poliészte­rek előállíthatok például többértékű, előnyö­sen kétértékű és adott esetben még három- és többértékű alkoholok Valamint többértékű, előnyösen kétértékű polikarbonsavak, ezek an­­hidridjei vagy a kis szénatomszámú alkoho­lok megfelelő polikarbonsav-észtereinek reak­ciójával. A polikarbonsavak lehetnek alifás, ciklo­­alifás, aromás, aril-alifás és/vagy heterocik­lusos polikarbonsavak és adott esetben le­hetnek például halogénatomokkal helyettesí­tettek, továbbá telítetlenek is. E karbonsavakra és származékaikra az alábbi példákat említjük: adipinsav, szeba­­cinsav, azelainsav, dodekán-dikarbonsav, ftál­­sav, izoftálsav, tetrahidro-ftálsav - anhidrid, tetraklór-ftálsav-anhidrid, endo-metilén-tetra­­hidro-ftálsav-anhidrid, glutársav - anhidrid, maleinsav-anhidrid, fumársav, dimerizált és trimerizált telítetlen zsírsavak, tereftálsav­­-dimetil-észter és tereftálsav-bisz-glikol-ész­­ter. A többértékű alkoholokra példaként a kö­vetkezőket soroljuk: etilén-glikol, 1,2- és 1,3- -propándiol, 1,4- és 2,3-butándiol, 2,3-dibróm­­-butándiol, 1,6-hexándiol, 1,1-dekándiol, neo­­pentil-glikol, 1.,4-bisz-hidroxi-metil-ciklohexán 2-metil-l ,3-propándiol, glicerin, trimetilol-pro­­pán, 1,2,6-hexántriol, pentaeritrit, kinit, man­­nit, szorbit, formit vagy formáz, metii-glikozid továbbá di-, tri- és tetraetilén-glikol, di-, tri- és tetrapropilén-glikol, végül di-, tri- és tetra­­-butilén-glikolok. Laktonokból, például e-kaprolaktonból, vagy hidroxi-karbonsavakból, például w-hid­­roxi-kapronsavakból előállított poliészterek szintén felhasználhatók, főként akkor, ha já­rulékos összetevőként vagy kristályos tartal­mának csökkentése céljából például dietilén­­-glikolt vagy 1,4-butén-diolt tartalmaz. A poliacetálok például glikolokból és form­aldehidből készíthetők. A hidroxilcsoportokat tartalmazó polikar­bonátok közül azokat vehetjük számításba, melyek önmagában ismert módon például 1,3- -propándiol, 1,4-butándiol és/vagy 1,6-hexán­diol, di-, tri- vagy tetraetilén-glikol vagy tio­­-diglikol és diaril-karbonátok, például difenil­­-karbonát vagy foszgén reakciójával állítha­tók elő. A hidroxil-végcsoportokat hordozó poli­­butadiének is megfelelőek, minthogy különö­sen rugalmas és hidrolízisnek ellenálló ter­mékeket eredményeznek. Adott esetben olyan polihidroxUvegyületek is használhatók, ame­lyekben a nagymolekulájú poliaddíciós ter­mékek, polikondenzátumok vagy polimerizá­­tumok finoman diszpergált vagy akár oldott állapotban vannak. 16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom