199161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer bevonattal stabilizált poliizocianátot tartalmazó diszperziók előállítására
199161 4 szuszpenziőban szobahőmérsékleten nem reagálnak, hő hatására azonban poliuretánokká térhálósíthatók. Valószínű, hogy a stabilitást az izocianát-csoportok és víz lassú felületi reakciója eredményezi. A térhálósodást ezután magas, például 150—200°C-os hőmérsékleten az uret.-dion gyűrűk hasításával érik el. A találmány feladata olyan eljárás kidolgozása volt, amellyel szilárd poliizocianát-részecskék polimerből álló védőburokkal vonhatók be, amely részecskék felületén lévő NCO-csoportok aminnal, illetve poliolla! való reakciókészségét teljesen megszünteti, úgy, hogy a „passzíváit“ részecskék a leendő reakciópartnereiben, azaz poliaminban és/vagy poliolban diszpergálva korlátlanul hosszú időn át tárolhatók. Felhasználás előtt elegendő a burok megszüntetése ahhoz, hogy a két komponens reagáljon egymással. További célkitűzés az volt, hogy a „passziválás“ folyamata lehetőleg ne idegen anyagokból álló közegben, később eltávolítandó oldószerekben menjen végbe, hanem magukban a poliaminokban vagy poliolokban, mert ez esetben még a burokkal, bevonattal ellátott részecskék elkülönítése sem szükséges, hanem a stabilizálási művelet reakcióelegye — a szükséges adalékok hozzáadása után — már a kész egykomponenses reaktív rendszert képezi. Tekintettel azonban arra, hogy bizonyos esetekben a viz is igen alkalmasnak bizonyult stabilizálási közegként, a passzíváit részecskék elkülönítését sem zártuk ki a kísérletekből. Azt találtuk, hogy alifásán kötött aminocsoportokat vagy -CO-NH-NH2 végcsoportokat tartalmazó két- vagy többfunkciós vegyületek, továbbá hidrazin, hidrazinszármazékok vagy a felsoroltak elegyei (a továbbiakban: aminstabilizátorok) alkalmazhatók a poliizocianát-részecskék bevonására. A találmány tárgya tehát eljárás polimer bevonattal stabilizált, késleltetett reakciókészségű szilárd poliizocianátot tartalmazó diszperziók előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy 30—185°C olvadáspontú, 0,5—200 mikron közötti részecskeméretű szilárd poliizocianátot NCO-csoportokra számítva 0,1—25 ekvivalens százalék aminocsoportnak megfelelő mennyiségű, 32— 6000 móltömegű, — alifásán kötött aminocsoportokat vagy — -CO-NH-NH2 végcsoportokat tartalmazó két- vagy többfunkciós vegyülettel vagy — hidrazinnal vagy — hidrazinszármazékkal vagy — a felsoroltak elegyeivel reagáltatva stabilizálunk 400—6000 móltömegű poliolt és/vagy poliamint és adott esetben vizet, lágyítót, láncmeghosszabító szerként 400-nál kisebb molekulatömegű amint és apoláris vagy 4-nél kisebb dielektromos állandóval rendelkező szerves oldószert tartalmazó közegben, a poliizocianát olvadáspontjánál alacsonyabb hőmérsékleten, vizes közeg ese3 tén a stabilizált poliizocianátot a folyadékból elkülönítjük és 400—6000 móltömegű poliolban és/vagy poliaminban újból diszpergáljuk, majd kívánt esetben a poliolt és/vagy poliamint és a stabilizált poliizocianátot tartalmazó diszperzióhoz katalizátort, láncmeghosszabítót és egyéb adalékot, előnyösen pigmentet, színezéket, arttioxidánst, fényvédő anyagot adunk. Az eljárás előnye, hogy a burkolatot lényegében vékonyrétegű poliaddíciós termékből és az NCO-csoportok csupán jelentéktelen mértékű reagálása közben alakítjuk ki. A polikondenzációs termékekkel történő burkolással olyan poliizocianát részecskékhez jutunk, amelyek az egykomponensű rendszerben csak egy közelebbről később meghatározandó „besürűsödési hőmérséklet“ felett, például a burkolat széírepesztésével nyíróerő hatására, a poliaddíciós rétegen keresztül a poliizocianátok diffúziójának megkönnyítésével vagy a poliaddíciós réteg egyszerű feloldásával poláros oldószerben, mint poliizocianátok lépnek reakcióba. A szilárd poliizocianát részecskén lévő „polikondenzációs“ burok az „amin-stabilizátor“-tói függően valamelyest különbözik. Poliaminokkal polikarbamid burkok, hidrazinnal vagy hidrazinokkal poli(hidrazo-dikarbamid) burkok, -CO-NH-NH2 végcsoportokat hordozó hidrazid vegyületekkel, így dihidrazidokkal, bisz-szemikarbazidokkal, bisz-karbazin-észterekkel, szemikarbazid - hidrazidokkal vagy amino-hidrazidokkal a polimerláncban különbözően kapcsolódó sok -NH- és -CO-csoportot hordozó összetettebb polikondenzációs termékek alakulnak ki. A stabilizált poliizocianátokat főként közvetlenül a poliolokkal és/vagy poliaminokkal, előnyösen nagyobb molekulájú poliolokkal alkotott diszperzióban, adott esetben kismolekulájú poliolokkal vagy aromás poliaminokkal, mint láncmeghosszabbító szerekkel, leginkább azonban aromás és/vagy alifás amincsoportokat hordozó nagyobb molekulájú poliaminokkal alkotott diszperzióban, adott esetben láncmeghosszabító szerként adagolt kismolekulájú poliaminok és/vagy kismolekulájú poliolok segítségével állítjuk elő, ezáltal az egykomponensű uretánok készítésénél közvetlenül felhasználható diszperzióhoz jutunk. Mint ahogy már említettük, a fenti in situ előállításon kívül a stabilizált poliizocianátok poliolokban vagy aromás poliamino-vegyületekben, monoalkoholokban, oldószerekben, lágyítókban vagy vízben lefolytatott reakcióval is előállíthatok, ezt követően pedig a kapott stabilizált, burokkal bevont poliizocianátok például szűréssel elválaszthatók, majd újra szuszpendálhatók. A stabilizált poliizocianátok még legalább 75%, előnyösen legalább 92%, legfőképp pedig legalább 97%; maximum azonban 99,9%, előnyösen pedig legfeljebb 99,7% mennyiségben az eredeti izocianátok izocianát csoportjait tartalmazzák. 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 05
