199161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer bevonattal stabilizált poliizocianátot tartalmazó diszperziók előállítására
199161 Azt találtuk, hogy az aminostabilizátorokkal készített poliaddíciós burok igen csekély ekvivalens százalék mennyiségben építhetők fel; a nem porózus, „elasztikus“ polikondenzációs burkok előállítása céljából előnyösen monoalkoholok és/vagy poliolok és/vagy víz jelenlétében dolgozunk akkor, ha az amin-stabilizátorok maguk nem rendelkeznek bizonyos elasztifikáló hatással, mint az például a nagyobbmolekulájú alifás amino- vagy -CO-NH-NH2-végcsoportokat tartalmazó poliészter-poliaminok esetében fennáll. A stabilizált poliizocianátok a poliolokban és/vagy nagyobbmolekulájú poliaminokban magasabb hőmérsékleten és nagyhatású poliuretán-katalizátorok jelenlétében is különösen jó tárolási stabilitással rendelkeznek. A találmány szerinti eljárással előállított burokkal ellátott poliizocianátok felhasználásakor a láncmeghosszabbító szerként aromás diaminokat tartalmazó poliuretán-reakcióelegy is kitűnő tárolási stabilitású, az öntőrendszerekben pedig erősen nyújtott felhasználási idővel rendelkezik még a folyékony (oldható) aromás poliaminok esetében is. Az egykomponensű reakcióelegyek kikeményítése egyszerű melegítéssel történik, miközben bizonyos hőmérséklet („besürűsödési hőmérséklet“) felett gyors poliaddíciós reakció következik be. A reakciókörülmények például a bevonat előállítási reakció hőmérsékletének a reakcióközeg vagy a stabilizáláshoz használt „amin-stabilizátorok“ mennyisége és fajtája megválasztásának változtatásával módosul a „besürűsödési hőmérséklet“, és magasabb hőmérsékleten is nagyfokú tárolási stabilitás érhető el. A stabilizált poliizocianátokkal alkotott, hosszúidejű tárolhatóságot mutató, jól folyó, adott esetben könnyen olvasztható heterogén egykomponensű rendszerek azonban poláros oldószerek (például dimetil-formamid) hatására is kikeményíthetők, bizonyos esetekben azonban erős nyíróerő hatása is elegendő (például erélyes keverés). A találmány szerinti eljárással előállított egykomponensű reaktív-poliuretán-rendszerek a hőhatással történő térhálósítás során viszonylag alacsony hőmérséklet-tartományban (a besürűsödési hőmérséklet felett, előnyösen legalább 55°C-on, különösen előnyösen azonban 100 és 135°C között) reakcióba vihetők, amikor is a reakciópartner megválasztásától függően különböző, értékes poliuretán műanyagok állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás szakember számára meglepő, az irodalomból nem következtethető, így szakember által előre nem látható. Különösen a láncmeghosszabító szerként használt nagyobbmolekulájú poliaminok és/vagy aromás kismolekulájú poliaminokat tartalmazó szuszpenziókból előállított poliuretánok (tulajdonképpen poliuretán-„karbamidok“) rendelkeznek jobb tulajdonságokkal, például nagyobb modulusszal, magasabb lá- 4 5 gyúlási hőmérséklet-tartománnyal, mint a poli ölökön alapuló módszerrel előállított poliuretánok. A találmány szerinti eljárásban előnyösen 80°C feletti olvadáspontú, 1 és 50 mikron közötti részecskeméretű, finomszemcsés poliizocianátot alkalmazunk. Az aminstabilizátort az NCO-csoportokra számítva 0,1—25, előnyösen 0,1—8, különösen előnyösen 0,3—3 ekvivalens százalék aminocsoportnak.megfelelő mennyiségben alkalmazzuk. Az aminstabilizátor előnyösen 60 és 3000 közötti móltömegű. Amennyiben a stabilizáló közeg kevéssé poláros, azaz 4-nél kisebb dielektromos állandóval rendelkező oldószert is tartalmaz, oldószerként előnyösen alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogének, éterek, ketonok vagy észterek jöhetnek számításba. A stabilizálás reakcióhőmérséklete az adott poliizocianát olvadáspontja alatti hőmérséklet, hogy a poliizocianát meg ne olvadjon. A stabilizálás hőmérséklete előnyösen legfeljebb 70°C, különösen előnyösen 0°C és 50°C közötti hőmérséklet. A találmány szerinti eljárással előállított poliaddíciós termékkel burkolt szilárd, stabilizált, késleltetett reakciókészségű, finomszem esés poliizocianátok jól tárolhatóan diszpergálva vannak a kis- és/vagy nagyobb molekulájú poliolokban és/vagy kis- és/vagy nagyobb molekulájú aromás poliaminokban és/vagy nagyobb molekulájú alifás poliaminokban, NCO-csoport tartalmuk a szilárd poliizocianátokban lévő eredeti NCO-csoportok számához viszonyítva legalább 75%, előnyösen 92%, különösen előnyösen 97%, de kevesebb, mint 99,9%, előnyösen kevesebb, mint 99,7%, és a diszperzió „besürűsödési hőmérséklete“ 55°C felett, előnyösen 80— 140°C, főként 100—135°C között van. A találmány szerinti eljárás során a diszperziót egyaránt 400—6000 móltömegű nagyobbmolekulájú poliolokból és/vagy nagyobb molekulájú aromás és/vagy alifás poliaminokból, adott esetben egyaránt 60—399 móltömegű kismolekulájú poliolokból és/vagy aromás poliaminokból álló közegben készítjük. Különösen előnyösek azok a találmány szerinti eljárással előállított, polikondenzációs termékkel burkolt poliizocianátok, amelyeket egyaránt 400—6000, előnyösen egyaránt 400—3000 móltömegú nagyobb molekulájú alifás és/vagy aromás poliaminokból, adott esetben egyaránt 62—399 móltömegú kismolekulájú poliolokból (előnyösen di- és triótokból) és/vagy aromás poliaminokból (előnyösen diaminokból), továbbá adott esetben a nagyobb molekulájú poliaminokra vonatkoztatva alárendelt mennyiségű nagyobb molekulájú poliolokból álló közegben diszpergálunk. A poliaddíciós termékkel burkolt, stabilizált poliizocianátok találmány szerinti előállításának további előnyös foganatosítási módja szerint az eljárás során aminstabilizá-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
