199161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer bevonattal stabilizált poliizocianátot tartalmazó diszperziók előállítására

199161 Az ólom katalizátorok rendkívül hatéko­nyak és eredményesek olyan esetekben, ami­kor a rendszerben szekunder hidroxilcsopor­­tokkal rendelkező poliéter-poliolokat, pl. poli­­(propilén-oxid-glikol) -okát használunk. Az uretdion-diizocianátok adagolásával, különösen ólomkatalizátorok jelenlétében, az uretdion gyűrű felhasadása következtében to­vábbi térhálósodást érhetünk el, miközben azonban elágazó allofanátcsoportokhoz vagy az uretdion-gyűrű teljes felhasadása esetén, további uretáncsopörtokhoz jutunk. Ugyanakkor a főként primer hidroxilcso­­portokat hordozó poliészter-poliolok felhasz­nálása esetén ónvegyületek, elsősorban ón/kén-katalizátorok alkalmazása különösen hatásos. Az aromás NH2-csoportokat tartal­mazó poliéterek a legtöbb esetben egyáltalán nem igénylik a katalizátor jelenlétét. A katali­zátorokat általában az (A) és (B) mennyiségé­re számítva 0,001—5 t%-ban, előnyösen 0,01—2 t%-ban adagoljuk. Az adott esetben felhasználható (E) segéd- és adalékanyagokra példaként említjük a kö­vetkezőket: színezékek vagy pigmentek, töltő­anyagok, így szilikagél, gipsz, talkum, aktív szén, fémpor, továbbá UV fény abszorber vagy stabilizátorok, pl. fenolos antioxidánsok, fényvédő anyagok, továbbá hajtóanyagok, fe­lületaktív adalékok, így emulgeátorok vagy habstabilizátorok, adott esetben cella szabá­lyzók, tömbösödést gátlók, szilikonok, láng­védő szerek gomba- és/vagy baktérium ellen hatásos anyagok. Töltőanyagok lehetnek pl. szálas anyagok, azaz minden szervetlen és/vagy szerves szál­formájú erősítő anyag, pl. előnyösen 20— 60 mm hosszú üvegszálak, grafitszálak, az­besztszálak, továbbá szerves polimerből, pl. poliészterből, poli(etilén-tereftalát)-ból elő­nyösen aromás poliamidokból, így m-fenilén izoftálsav-poliamidból, poli(p-fenilén-tereftál­­sav-amid)-ból vagy akár polikaprolaktánból készült szálak. E szálas anyagok lehetnek paplanként, szalagként, folyamatos szálak­ként, filcekként, természetes és/vagy a mű­anyagszálak kusza keverékeként kialakítottak. Előnyösek azok az üvegszálak, melyeket meg­felelő réteggel vonnak be a szálak és a poli­­uretán közötti affinitás biztosítása céljából. A beépítendő töltőanyag mennyisége a mecha­nikus tulajdonságok javításának kívánt mér­tékétől függ, általában 5—60 t% szálasanya­got alkalmazunk. Az NCO-csoportoknak az (NH2-f OH)-cso­portokhoz viszonyított aránya ekvivalensben számolva [ a reaktív, stabilizált poliizocia­­nátból és adott esetben további szabad poli­­izocianátból származó NCO-csoportok, viszo­nyítva a (B) nagyobbmolekulájú polilokon és/vagy poliaminokon és/vagy (C) láncmeg­hosszabbító szereken lévő amino- és hidroxil­­csoportokhoz] a poliuretánképződés során 0,5:1 —1,5:1, előnyösen 0,8:1 —1,5:1, különösen előnyösen 0,95:1 — 1,2:2,1. 23 A (B) nagyobb molekulájú poliolok és/vagy poliaminok (OH-fNH2) -ekvivalensei­re számítva 0,3—10, előnyösen 0,5—8, különö­sen előnyösen 0,75—5 (C) láncmeghosszabbí­tószer, azaz kismolekulájú poliol vagy kismo­­lekulájú poliamin (OH+NH2)-ekvivalenst adunk a reakcióképes poliuretán-elegyhez. Az uretdion tartalmú (dimer) diizocianáto­­kat általában mint diizocianátokat lehet te­kinteni oly módon, hogy csak a szabad NCO­­-csoportokat vesszük számításba. Bizonyos kísérleti körülmények között (ónkatalizáto­rok alkalmazása; magasabb, például 140°C feletti feldolgozási hőmérséklet) az uretdion gyűrű is beavatkozik a reakcióba (további kötődési helyek az allofanát- vagy biuretcso­­portokon keresztül), tehát az uretdion gyűrűk latensen meglévő NCO-csoportjait a számítá­soknál figyelembe kell venni. A kiindulási alapanyagok viszkozitásának, illetve olvadási tulajdonságának függvényé­ben szobahőmérsékleten jól önthető, kenhető vagy akár szilárd, könnyen olvasztható egy­­komponensü, reakcióképes poliuretán-rendsze­­rekhez jutunk. E reaktív keverékek a poliol, vagy poliamin-komponensekben lévő szilárd, stabilizált izocianátok heterogén diszperzióját képviselik. Többnyire csak a megfelelő (D) katalizátorok hozzáadása után következik be a térhálósodás. Nem kielégítő tulajdonságok­kal bíró poliuretán formatesteket kapunk kata­lizátorok nélkül különösen akkor, ha (C) láncmeghosszabbító szerként vagy (B) na­gyobb molekulájú vegyületekként poliolokat használunk. Lemondhatunk a katalizátor hoz­záadásáról, ha az NCO-csoportokkal szemben kifejezett reakcióképes aromás poliamin-ve­­gyületeket egyedül alkalmazunk. Az egykomponensű reakcióképes poliure­­tán-rendszerek további jellemzője, hogy a ta­lálmány szerinti eljárással előállított stabi­lizált egykomponensű rendszerek egy bizo­nyos (a stabilizátor amin milyenségétől és mennyiségétől függő) hőmérséklet elérése után néhány percen belül térhálósodnak. Ez azt jelenti, hogy egyrészt e hőmérséklet (be­­sürűsödési hőmérséklet) alatt a még nem tér­­hálósodott reakcióelegy rendelkezik azzal a szükséges folyási úttal, amely lehetővé teszi a forró szerszám teljes kitöltését, másrészt viszont az öntőkeveréknek a hőmérsékletnö­velést követő gyors megszilárdulása gyors formaürítési ciklusokat eredményez. A ta­lálmány szerinti eljárás által nyújtott to­vábbi előny a kiindulási reaktív rendszer igen hosszú idejű tárolhatósága maga­sabb (például 60°C-ig) hőmérsékleten is. A technika állásával (mely szerint az egy­komponensű rendszerben a reakció késlel­tetése csupán egy vagy több összetevő hetero­genitása révén érhető el) szemben itt egy po­­liaddíciós termékből álló védőburok a stabili­tást jelentősen javítja, a védelem pedig csak hőlökéssel (vagy nagyon erős nyíróhatással, oldással valamely igen poláros oldószer se-24 13 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom