199159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás véralvadásgátló peptidek és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

199159 ban vagy előnyösen tiszta diklór-metánban hajtjuk végre. Amennyiben nem teljes kapcso­lás történik, a kapcsolási eljárást megis­mételjük az alfa-aminosav védőcsoport eltá­volítása és a következő aminosav szilárd fá­zisú reaktorban való kapcsolása előtt. A kap­csolási reakció végbemenetelét az egyes lé­pésekben minhidrin reakcióval ellenőrizzük az E.Kaiser és munkatársai Analyt. Biochem. 34 , 595 (1970) közleményében leírt eljárás­nak megfelelően. Miután a kívánt aminosav szekvenciát előállítottuk, a pepiidet eltávolítjuk a gyan­táról. Ezt hidrolízissel végezhetjük. Például a gyantához kötött potipeptidet dimetil-szul­­fid, p-krezol és tiokrezol híg vizes sósavas oldatának alkalmazásával távolítjuk el. Mint a szakirodalomból ismert a szilárd fázisú peptidszintézis során számos olyan aminosav fordul elő, amely olyan funkciós csoportokat tartalmaz, amelyeket a lánc szin­tézise során védőcsoporttal kell ellátni. A megfelelő védőcsoportok kiválasztása a szak­ember számára ismert és függ a védőcso­porttal ellátandó aminosav minőségétől, va­lamint a peptiden található védett aminosa­­vaktól. Az ilyen oldallánc védőcsoportok ki­választása alapvető fontosságú, mert olyan csoportnak kell lennie, amely az alfa-ami­­nósav védőcsoportjának eltávolításakor nem hasad le. Például alkalmas oldallánc védő­csoportok a lizin esetében a benziloxi-kar­­bonil-csoport, és a szubsztituált benziloxi­­-karbonil-csoportok, amelyen a szubsztituens lehet halogénatom (például klóratom, bróm­­atom, fluoratom), és nitrocsoport (például 2-klór-benziloxí-karbonil-csoport, p-nitro-ben­­ziloxi-karbonil-csoport, 3,4-diklór-benziloxi­­-karbonil-csoport), tozilcsoport, t-amiloxi-kar­­bonil-csoport, t-butoxi-karbonil-csoport és di­­izopropil-metoxi-karbonil-csoport. A treonin és szerin alkoholos hidroxilcsoportja esetében ace­­tilcsoport, benzoilcsoport, t-butil-csoport, tri­­tilcsoport, benzilcsoport, 2,6-diklór-benzil-cso­­port vagy benziloxi-karbonil-csoport védőcso­portokat alkalmazhatunk. Előnyösen alkal­mazható csoport a benzilcsoport. A védőcsoportokat a szakirodalomban jól­ismert módszerekkel távolíthatjuk el. A vé­dőcsoport eltávolítás jellemzően akkor törté­nik, amikor a peptid lánc szintézise befeje­ződött, de a védőcsoportok kívánt időpont­ban máskor is eltávolíthatók. A találmány szerinti eljárással előállított vérálvadásgátló hatású peptid származék dózisa 0,2—250 mg/kg testsúly/nap a beteg­től, a kezelt trombózis súlyosságától és az alkalmazott peptid származéktól függően. Egy adott beteg esetében alkalmazandó dó­zis könnyen meghatározható. Általában elő­nyösen napi 1—4 dózist alkalmazunk álta­lában 5 mg — 100 mg aktív hatóanyag/dózis mennyiségben. A véralvadásgátló kezelést alkalmazhat­juk számos trombózisos megbetegedés keze­7 lésére vagy megelőzésére, különösen a szív­­koszorúér és az agyi érrendszeri megbetege­dések esetében. A szakterületen dolgozó or­vosok könnyen felismerik, hogy mikor szük­séges véralvadás gátló terápia alkalmazása. A beteg elnevezés alatt emlősöket értünk, például főemlősöket az embert is beleértve, valamint például juhok, lovak, szarvasmar­hák, disznók, kutyák, macskák, patkányok és egerek értendők. Ugyan néhány találmány szerinti peptid származék nem bomlik el az orális alkal­mazás után a bélrendszeren való áthaladás során, a feltalálók előnyösen a nem orális úton történő adagolást javasolják. Ilyen le­het például a szubkután, az intravénás, az intramuszkuláris, vagy intraperitoneális ada­golás; a tartalék injekció formájú adagolás; a beültetett készítmény alkalmazása; vagy a nyálka membránokon mint például orr, torok vagy tüdő hörgőkön keresztül történő alkalmazás, amely például a találmány sze­rinti eljárással előállított peptid származékot aeroszol formában szpré vagy száraz por alakban tartalmazza. A parenterális alkalmazás esetében a ve­­gyületeket injektálható oldat vagy szuszpen­zió formában . adagolhatjuk. Ez a vegyület és fiziológiásán elfogadható hígítóanyagot, valamint gyógyszerészetileg elfogadható hor­dozóanyagot tartalmaz, amely lehet víz és olajok és tartalmazhat felületaktív anyago­kat és egyéb gyógyszerészetileg elfogadható adalékanyagokat. Alkalmazható olaj például a nyersolaj, amely lehet állati, növényi vagy szintetikus olaj, mint például mogyoróolaj, szójaolaj és ásványi olaj. Általában az injek­tálható oldatok készítésekor előnyösen víz, sóoldat, vizes dextróz és hasonló cukor ol­datok, etanol és glikolok, mint például propi­­lén-glikol vagy polietilén-glikol alkalmaz­hatók folyékony hordozóanyagként. A tartalék injekció vagy beültetett készít­mény formában alkalmazott anyag esetében olyan formát kell létrehozni, amely lehetővé teszi az aktív hatóanyag hosszantartó kibo­csátását. Az aktív hatóanyagot bevonattal látják el és labdacs vagy kis henger formájú­vá alakítják, majd szubkután vagy intra­muszkuláris tartalék injekció vagy beültetett formában viszik a szervezetbe. A beültetett készítmények inert anyagokat tartalmazhat­nak, amelyek lehetnek például biológiailag lebontható polimerek, vagy szintetikus szili­konok, például Silastic, szilikon gumi, ame­lyet a Dow-Corning Corporation állít elő. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákon részletesen bemutatjuk. 1. példa H-Gly-Asp-Phe-Glu-Glu-Ile-Pro-Glu-Glu-Tyr- -Leu-GIn-OH előállítása A pepiidet szilárdfázisú eljárással 0,1 mmól 0,66 mmól/g Boc-Gln-PAM gyanta alkalma­zásával állítjuk elő. Kétszeres szimmetrikus 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom