199151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-foszfonsav-származékok előállítására
199151 A fentiekben ismertetett kísérleti eredmények nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek gátló hatásúak legalább 0,01 mg/kg dózisban a mancsok duzzadása vonatkozásában, hogyha szubkután adjuk be ezeket a vegyületeket (lásd a (3)-I. kísérletet), és a konkrét esetben használt kísérleti vegyület D50- -értéke 0,57 mg/kg. Orális beadás esetén ez a kísérleti vegyület ugyancsak hatásos 100 mg/ /kg dózisban. A (3)-II. megelőző kísérletben a vegyület szintén hatásosnak bizonyul szubkután beadással. Közelebbről szignifikáns gátló hatást fejt ki adjuvánssal beoltott mancs esetében 0,1 mg/kg szubkután dózisban, illetve a másik mancs esetében adjuváns nélkül 0,3 mg/kg-os injekciós dózisban. (4) Akut toxicitási vizsgálat Az 1. előállítási példa szerinti vegyületet szubkután patkányoknak beadva két egymást követő héten át folyamatosan 10 mg/kg/nap dózisban elhullást nem tapasztaltunk. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek a szokásos módon gyógyászati készítményekké alakíthatók a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve, és így például porokká, granulákká, tablettákká, kapszulákká, vagy pirulákká alakíthatók orális beadás céljából, továbbá injekciókká alakíthatók intra-artikuláris injektálás céljából, végül pedig nem-perorális beadás céljából például kúpokká, inhaláló szerekké vagy kenőcsökké alakíthatók. Ezekben a gyógyászati készítményekben a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek dózisa számos tényezőtől függően, így például a beadás módjától vagy a paciens szimptomáitól függően széles határok között változhat, általában azonban felnőtt esetében naponta 10 mg és 1 g előnyösen 10 mg és 100 mg közötti orális beadás esetén, míg 0,1 mg és 100 mg közötti nem-orális beadás esetén. A találmány szerinti eljárást a következő kiviteli példákkal kívánjuk szemléltetni. A kiindulási anyagok előállítását a referenciapéldákban ismertetjük. Egyes kiindulási anyagok előállíthatok például Kishimoto S. által az Industrial Chemistry, 66(12). 1831 (1963) szakirodalmi helyen ismertetett módszerrel vagy Karto, H. és munkatársai által a 4887/62 számú japán közrebocsátási iratban ismertetett módszerrel. Az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó ismert vegyületek előállítását az úgynevezett előállítási példákban írjuk le. 1. referenciapélda (a 15. példa szerinti vegyülét kiindulási anyaga) 4,7. g fém nátrium 92 ml etanollal készült oldatához 0°C-on cseppenként hozzáadjuk 20 g 2-heptanon és 26 g dietil-oxalát elegyét, 25 majd a jeges fürdő eltávolítása után a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyet bepároljuk, majd a visszamaradó sziruphoz először 200 ml vizet adunk, majd jeges hűtés közben a pH-értéket vizes 10%-os sósavoldattal 1-re beállítjuk. 300—300 ml benzollal háromszor végzett extrahálás után az egyesített extraktumot 100 ml vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk, így 38 g mennyiségben folyadék formájában hexanoil-piroszőlősav-etil-észtert kapunk. 38 g hexanoil-piroszőlősav-etil-észter 190 ml etanollal készült elegyéhez hozzáadunk 14,4 g hidroxil-amfn-hidrokloridot és 16 g nátrium-hidrogén-karbonátot, majd az így kapott, elegyet visszafolyató'hűtő alkalmazásával 3 órán át forraljuk. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre lehűtjük, majd az oldhatatlan anyagokat szűréssel elkülönítjük, és a szürletet bepároljuk. A kapott maradékot 500 ml kloroformban oldjuk, majd a képződött oldatot vízzel mossuk és bepároljuk. így 36 g mennyiségben folyadék formájában 5-pentil-3- - (etoxi-karbonil ) -izoxazolt kapunk. 36 g 5-pentil-3-(etoxi-karbonil)-izoxazol 105 ml tömény vizes ammónium-hidroxid-oldattal készült elegyét egy éjszakán át intenziven keverjük, majd a reakcióelegyet szűrjük és a kiszűrt csapadékot vízzel mossuk és szárítjuk. Így 20 g mennyiségben 5-pentil-3-karbamido-izoxazolt kapunk. Ezt követően 77,5 ml, 8,3 g nátrium-hidroxidot tartalmazó 10%-os vizes nátrium-hipoklorit-oldathoz hozzáadunk 19 g 5-pentil-3- -karbamido-izoxazolt, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet 40 perc leforgása alatt 60 ml forrásban lévő vízbe csepegtetjük, majd a képződött vizes elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával további 40 percen át forraljuk. Ezután a reakcióelegyet gyorsan lehűtjük, amikor kristályok képződnek. A képződött kristályokat kiszűrjük és vízzel mossuk. így 10 g 3-amino-5-pentil-izoxazolt kapunk. 1. példa (X) képletű vegyület 4,9 g 3-amino-5-metil-izoxazol, 8,8 g ortohangyasav-etil-észter és 13,8 g dietil-foszfit elegyét 150°C-on 40 percen át keverjük, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékletre visszahűtjük és a terméket sziiikagél oszlopon kromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként 2 térfogat% metanolt tartalmazó kloroformot használva. így 4,8 g mennyiségben olaj formájában a cím szerinti vegyületet, azaz ((5- -metil-3-izoxazol)-amino)-metilén-bisz (foszfonsav-dietil-észter)-t kapunk. A termék fiziko-kémiai jellemzői a következők: (i) tömegspektrum (a következőkben a „FAB Mass" rövidítéssel jelöljük): 385 (M+l) (ii) magmágneses rezonancia spektrum (a következőkben az „NMR-spektrum" 26 15 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
