199146. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új cefem-karbonsav-származékok és ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

199146 A találmány tárgya eljárás új cefalospo­­rin-származékok és hatóanyagként ilyen ve­­gyületeket tartalmazó antibakteriális gyógy­szerkészítmények előállítására. A 49 448 számú európai szabadalmi be­jelentésben olyan cefalosporin-származékokat ismertetnek, amelyek acil oldalláncúkban aminó-tiazolil-csoporttal szubsztituáltak. A találmány szerinti eljárással (I) általá­nos képletű vegyületeket és sóikat állítjuk elő, amely képletben R1 jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport vagy halogénatom, R2 jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, R3 jelentése hidrogénatom vagy piridínium­­-metil-, acetoxi-metil-, 4-amino-karbonil-l­­-metil-piperazinium-metil-, metil-pirrolidi­­nium-metil-csoport, és R4 jelentése -COOH csoport, vagy benzhidril­­-észter-csoport. Az (I) általános képletű vegyületeket elő­állíthatjuk szabad sav, továbbá belső só vagy nem toxikus, gyógyászatilag elfogadható só formájában, így például nátrium-, kálium-, magnézium-, alumínium- vagy ammóniumsó, valamint nem toxikus, szubsztituált ammóni­umsó, így például rővidszéniáncú di- vagy trialkil-amin, prokain, dibenzil-amin, N,N’-di­­benzil-alkilén-diamin, N-benzil-béta-fenil-etil­­-amin-, N-metil-, N-etil-morfolin-, 1-efén­­-amin-, dehidroabietil-amin-, N.N’-bisz (dehid­­roabietil-etilén)-diamin, N-rövidszénláncú al­­kil-piperidin vagy más amin-vegyülettel kép­zett só formájában, amely a penicillin- vagy cefalosporin-kémiában sóképzésre ismert. A találmány értelmében az alkilcsoport megjelölés egyenes vagy elágazóláncú, 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent. Különösen előnyösek azok a találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R1 jelentése metilcsoport-, vagy fluor- vagy klóratom, R2 jelentése metil-, vagy etilcsoport, R3 és R4 jelentése a fenti. A találmány szerinti eljárással az (I) ál­talános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy (II) általános képletű vegyületet — a képletben R1 és R2 jelentése a fenti —, amely­ben az aminocsoport adott esetben védve lehet, a karboxil-csoport aktiválása után, amelyet előnyösen, klór-hangyasav-etil-észterrel ve­gyes anhidriddé, vagy metán-szulfonsav-klo­­riddal savhalogeniddé, vagy N-hidroxi-benz­­triazollal és diciklohexil-karbodiimiddel aktív észterré való alakítással végzünk, (III) álta­lános képletű vegyülettel — a képletben R3 és R4 jelentése a fenti — reagáltatunk, majd adott esetben a védőcsoportot lehasítjuk és a kapott vegyületet kívánt esetben sóvá alakít­juk vagy a sóból a szabad savat felszabadít­juk. A (II) általános képletű karbonsavak és a (III) általános képletű béta-laktám-vegyü- 2 1 letek kapcsolását bármely, a cefalosporin­­illetve penicillin-kémiából ismert eljárás sze­rint végezhetjük. Előnyös az az eljárás, amely­nél a (II) általános képletű karbonsavat az amincsoportok védése nélkül aktiválunk és valamely aminnal oldatba-vitt (III) általános képletű béta-laktám-vegyülettel reagáltatunk. Különösen előnyös, ha az aktiválást (IV) ál­talános képletű szulfonsav-származék segít­ségével alakítjuk az (V) általános képletű aminná. Ezt a reakciót az A. reakcióvázlat szemlélteti. A reakcióvázlaton szereplő kép­letekben T jelentése Rl5-S020 csoport vagy halogénatom, és R15 jelentése 1 — 10 szénato­mos, adott esetben fluor-, vagy klór-atommal, ciano-, fenil-, alkoxi-karbonil-, alkoxi- vagy 1—4 szénatomos alkilcsoporttal, vagy adott esetben fluor-, klór- vagy brómatommal, cia­no-, 1—4 szénatomos alkil-, alkoxi-, alkil-tio-, alkil-karbonil-csoporttal, továbbá nitro-, tri­­fluor-metil- vagy fenil-csoporttal szubsztitu­ált fenilcsoport. Ha R15 jelentése szubsztituált csoport, akkor a szubsztituensek száma előnyösen 1—3. R15 különösen előnyös jelentése metil- vagy p-toiil-csoport. Az (V) általános képletű vegyes anhid­­ridet úgy állítjuk elő, hogy (II) általános kép­letű karbonsavat és 1 — 1,4 ekvivalens mennyi­ségű amint valamely oldószerben oldunk és 1 — 1,2 ekvivalens, (IV) általános képletű szulfonsav-származékkal reagáltatjuk. Oldó­szerként bármilyen ismert oldószert alkal­mazhatunk, amely a reakciókörülmények kö­zött stabil, így például dietil-étert, tetrahid­­rofuránt, acetonitrilt, acetont, metilén-klori­­dot, kloroformot vagy dimetil-formamidot. Aminvegyületként előnyösen tercier-ami­­nokat, így például trietil-amint, tripropil­­-amint vagy tributil-amint alkalmazunk, de sztérikusan gátolt szekunder aminok, így pél­dául diizopropil-amin, valamint ezen amidok keveréke is felhasználható. A reakciót — 80°C és szobahőmérséklet közötti értéken végezzük, az alacsonyabb hő­mérsékletek alkalmazása előnyösebb, mert a kejtőskö.téseknél bekövetkező esetleges izo­­merizáció elkerülhető. Előnyösen úgy járunk el, ha az aktiválást szulforilkloriddal dimetil­­-formamidban végezzük —40 ------60°C hő­mérséklet között 0,2—24, előnyösen 0,5—5 órán át. A (III) általános képletű vegyületek oldá­sához előnyösen az (V) általános képletű ve­gyületek előállításánál felsorolt oldószereket valamint vizet használunk, bázisként az ott említett aminokat is alkalmazhatjuk. Igen előnyös az is, ha a (II) általános kép­letű karbonsavak aktiválását aktív észterré való alakítással végezzük, amelyhez például N-hidroxi-szukcinimidet és diciklohexil-kar­­bodiimidet vagy 1-hidroxi-benztriazolt és di­­ciklohexil-karbodiimidet alkalmazunk. Oldó­szerként ennél a reakciónál is az előzőek-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom