199131. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-klór-4-(etil vagy izopropil-amino)-6-(karbetoxi-metil-amino)-sz-triszin előállítására

199131 1 A találmány a 2-klór-4-(etil- vagy izopro­­pil-amino)-6-(karbetoxi-metil-amino) -sz-tri­­azin javított előállítására vonatkozik cianur­­-kloridból kiindulva. A szimmetriás triazin-származékokat el­­terjedten használják gyógyszerként, herbi­­cidként, fungicidként és inszekticidként. Ezen­kívül forgalomba kerülnek a triazinok kü­lönböző színezékek, makromolekuláris vegyü­­letek és tisztítószerek szintézisének kiindu­lási anyagaiként, illetve közbülső termékei­ként. A szimmetriás triazin aminosav-szárma­­zékai hasonlóképpen felhasználhatók, pl. a makromolekuláris iparban, a gyógyszeripar­ban és mezőgazdasági vegyszerek előállítá­sához közbülső vagy végtermékként. A 4,229,206/1980/ számú USA-beli sza­badalmi leírás szerint a szimmetriás triazin aminosavszármazékai közül pl. 2-klór-4-(etil vagy izopropil-amino)-6- (karbetoxi-metil-ami­­no)-sz-triazin felhasználható cukornád-érle­lőszerként is. A 41—5942/1966/ számú japán szabadal­mi iratban eljárást közölnek a szimmetriás triazin aminosav-származékainak, többek kö­zött a 2-(etil-amino)-4-klór-6-(etoxi-karbonil­­-metil-amino)-sz-triazin előállítására is. Az eljárás során 2,4-diklór-6-(etil-amino)-sz-tri­­azint reagáltatnak glicin-etil-észter-hidroklo­­riddal kloroformos közegben, vizes kálium­­-karbonáttal semlegesítve a reakciónál ke­letkező sósavat. így két fázisban történik a reagáltatás, majd a fázisokat elválasztva az oldószert ledesztillálják és a visszamaradó szilárd anyagot etanolból átkristályosítják. Kitermelést és minőséget nem közölnek. Ez az eljárás nem cianur-kloridból, ha­nem diklór-triazinból indul ki és ezt reagál­­tatják glicin-észter-hidrokloriddal. A reak­ció heterogén, két folyadékfázis és egy szi­lárd fázis van. Hátránya a módszernek töb­bek között az is, hogy nem minden esetben alkalmazható, így pl. az izopropil-amino-tri­­azin-származékok esetében sem. Az említett szimmetriás triazin-származé­kokat főleg cianur-klorid és különböző ami­­novegyületek reagáltatása útján állítják elő. Az előállításnál kétféleképpen járnak el, el­ső lépésben reagáltatják a cianur-kloridot az alifás primér aminnal és utána a glicin­­-észter-hidrokloriddal vagy pedig megfordít­va. A reakció mindegyik esetben kétlépéses. Ha a reagáltatás az alkil-aminnal az első lépés, akkor 2,4-diklór-6-alkilamino-sz-triazin az intermedier. Ha pedig a cianur-kloridot először glicinészter-hidrokloriddal reagáltat­ják, akkor 2,4-diklór-6-(karbalkoxi-metil-ami­­no)-sz-triazin-származék keletkezik. Mindkét lépés vízmentes szerves oldószerben (mint pl. kloroform, toluol, benzol, éter, stb.) vagy víz-szerves oldószer elegyben 5°C alatt megy végbe. A reakció során képződő sósavat vagy a reagensként használt aminovegyületek fe­leslegével vagy lúggal (CaC03, Na2C03, NaOH vagy NaHC03) kötik meg. 2 2 Az első lépésben képződő lehetséges köz­titermék vagy a 2,4-diklór-6-(alkill-amino)-sz- Jriazin vagy a 2,4-diklór-6-(karbalkoxi-metil­­-amino)-sz-triazin. Mindkettő jól kristályo­sodó, viszonylag állandó, vízben nem, de szer­ves oldószerekben jól oldódó vegyület. Hosz­­szabb állás után azonban mindkét vegyület hidrolizál és 2-klór-4-hidroxi-6-(alkil-amino)­­-sz-triazin származék képződik. Nukleofii szubsztituensekkel, így aminokkal könnyen reakcióba lép és a diklór-vegyület további klóratomja helyettesítődik. Erősen bázikus alifás és heterociklusos aminokkal már szo­bahőfokon viszonylag könnyen és teljesen végbemegy a reakció. 1 mól diklórvegyüle­­tet 2—6 mól aminnal reagáltatva is csak az egyik klóratomon helyettesítődik, míg dime­­til-aminnal mindkét klóratom szobahőfokon reagál. Az ismert eljárások szerint a cianur-klo­ridot szerves oldószerben oldják és így rea­gáltatják glicin-észter-hidrokloriddal vagy alifás aminnal. A reakciónál keletkező sósa­vat pedig vizes lúg-oldattal kötik meg. A hasz­nált szerves oldószer kétféle: vízzel elegye­dő, mint pl. az aceton vagy alkohol, vagy víz­zel nem elegyedő, mint pl. a kloroform vagy toluol. Ezeket az oldószereket a reakció után regenerálni és a folyamatba visszavezetni kell. Hátrányos az is, hogy a képződött termé­kek tisztasága, ill. a hozam sem megfelelő, a technika állásában leírt eljárások egy ré­sze nem reprodukálható. A cianur-klorid hid­rolízishajlamára való tekintettel többnyire szerves oldószeres közegben reagáltatnak, a szennyezett készterméket pedig oldószer­ből kristályosítják, mivel cianur-kloriddal, ill. hidrolízistermékeivel szennyezett. A találmány célkitűzése szerves oldósze­rek kiküszöbölése a szintézisből és a kiindu­lási anyagként használt cianur-klorid hidro­lízisének visszaszorítása vizes közegben és tiszta végtermék előállítására. A találmányi eljárás szerint a cianur-klo­ridot emulgeátor segítségével vízben szusz­­pendáljuk és az első lépésben glicin-etilész­­ter-hidrokloriddal, a második lépésben pedig alkil-aminnal reagáltatjuk. A reakciónál só­savat alkáli-hidroxidda! vagy alkáli-karbo­náttal kötjük meg. Az alkáli-karbonát hasz­nálata előnyösebb a keletkező szén-dioxid puf­­ferhatása miatt. Az emulgeátor egy alkii-fenol-poliglikol­­-éter vagy nátrium-ligno-szulfát-származék, amelyet 0,8—0,01 tömeg%-os mennyiségben alkalmazunk a cianur-klorid tömegére számít­va. A reakció első lépésében a cianur-klori­dot glicin-etilészter-hidrokloriddal reagáltat­juk. Ehhez a cianur-kloridot vízben szusz­­pendáljuk az emulgeátor segítségével. Mi­vel a cianur-klorid vízben a hőmérséklettől függően hidrolizál, a vizes közeget előbb 0°C- ra lehűtjük, majd hozzáadjuk az emulgeá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom