199105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biocid hatású policiklusos amino-alkanolok és ilyen hatóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

199105 biocid hatás eléréséhez, természetesen külön­féle tényezőktől függ, és végül is az orvos megítélésén múlik. Figyelembe veendő ténye­zők, például a következők: a kezelést igény­lő állapot, a beadás módja, a gyógyászati készítmény típusa, a kezelt egyed testsúlya, testfelületének nagysága, életkora és álta­lános állapota, valamint a kezeléshez felhasz­nált konkrét vegyület. A hatékony daganat­­ellenes dózis általában 0,1 —120 mg/kg test­súly, előnyösen 1,5—50 mg/kg, például 10— 30 mg/kg. A teljes napi dózist beadhatjuk egyetlen adagban, vagy több részletben, pél­dául naponta 2—6 alkalommal vagy meg­határozott időtartamú intravénás infúzióval. Egy 75 kg testsúlyú egyed esetén a napi dó­zis 8—9000 mg, célszerűen 2000 mg. Ha kü­lönálló adagokban történő beadás javallott, akkor naponta 4 alkalommal 500—500 mg mennyiséget adhatunk be az (I) általános képletű vegyületből, gyógyászati készítmény alakjában. Jóllehet a hatóanyagot, amely az (I) ál­talános képletű vegyület vagy annak étere, észtere vagy a felsorolt sója, önmagában is beadhatjuk, előnyösen gyógyászati készít­ményt készítünk belőle. A találmány szerint előállított gyógyászati készítmény a ható­anyagot tartalmazza egy vagy több gyógyá­­szatilag elfogadható vivőanyag és adott eset­ben más gyógyhatású komponens mellett. A vivőanyagoknak olyan értelemben kell gyó­­gyászatilag elfogadhatónak lenniük, hogy összeférhetők legyenek a készítmény többi alkotórészével és ne legyenek hátrányosak a kezelt egyedre. A gyógyászati készítményeket a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy egy (I) általános képletű vegyületet vagy éterét, észterét vagy a felsoroltak sóját a gyógy­szerkészítésnél szokásos, gyógyászatilag el­fogadható vivőanyaggal/anyagokkal össze­keverjük, és a keveréket gyógyászati készít­ménnyé alakítjuk. Jóllehet az (I) általános képletű vegyü­­letek daganatellenes hatása valószínűleg a szabad bázishoz kapcsolódik gyakran célsze­rű, ha az (!) általános képletű vegyület sav­­addíciós sóját adjuk be. A találmány szerint előállított gyógyásza­ti készítmény orálisan, • rektálisan vagy pa­­renterálisan (szubkután, intramuszkulárisan és intravénásán) beadható lehet. Előnyösek azorálisan vagy parenterálisan beadható gyó­gyászati készítmények. A gyógyászati készítmények egységnyi dózist tartalmazhatnak, és a gyógyszerkészí­tésnél ismert bármilyen módszerrel készül­hetnek. Valamennyi ismert módszernél a ha­tóanyagot vivőanyaggal keverjük össze, ahol egy vagy több segédanyagot is felhasználha­tunk. Általában a gyógyászati készítménye­ket úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot egyen­letesen összekeverjük folyékony vivőanyag­gal vagy finom eloszlású szilárd vivőanyag­gal vagy mindkettővel, majd kívánt esetben 7 a keveréket a kívánt készítményekké formál­juk. .Az orális beadásra alkalmas gyógyá­szati készítmények állhatnak elkülönülő egy­ségekből, ilyenek például a kapszulák, tab­letták, drazsék, amelyek mindegyik egy elő­re meghatározott mennyiségű hatóanyagot tartalmaz; lehetnek továbbá porok vagy gra­nulátumok; vagy vizes vagy nemviies folya­dékban lévő szuszpenziók, mint amilyenek a szirupok, elixírek vagy emulziók. A tabletták sajtolással vagy öntéssel ké­szülhetnek, egy vagy több segédanyag fel­­használásával. A sajtolt tabletták készítésé­hez az önthető alakban lévő hatóanyagot, amely például por vagy granulátum, adott esetben kötőanyaggal, kenőanyaggal, közöm­bös hígítószerrel, felületaktív anyaggal vagy diszpergálószerrel együtt sajtoljuk, öntött tablettákat úgy készíthetünk, hogy a porí­tott hatóanyag és az alkalmas vivőanyagok keverékét megfelelő gép segítségével öntjük. Szirupot úgy készíthetünk, hogy a ható­anyagot tömény vizes cukoroldathoz, például szacharóz-oldathoz adjuk, adott esetben segéd­anyagokkal együtt. Segédanyagként használ­hatunk ízesítő szereket, a cukor kristályo­sodását késleltető szert vagy bármelyik má­sik alkotórész oldhatóságát növelő szert, pél­dául többázisú alkoholt, így glicerint vagy szorbitot. A reaktálisan beadható gyógyászati ké­szítményeket kúpok alakjában állíthatjuk elő, amelyekben a vivőanyag például kakaó­vaj. A parenterálisan beadható gyógyászati készítmények célszerűen a hatóanyag steril vizes készítményéből állnak, amely előnyö­sen izotóniás a kezelt egyed vérével. Ez a ké­szítmény célszerűen az (I) általános képletű vegyület gyógyászatilag és farmakológiailag elfogadható savaddíciós sójának a kezelt egyed vérével izotóniás oldatát tartalmazza. A parenterálisan beadható előnyös készítmény te­hát desztillált vizet, desztillált vízzel készült 5%-os dextróz-oldatot vagy fiziológiás sóol­datot tartalmaz oldószerként, amelyben old­va van az (I) általános képletű vegyület gyó­gyászatilag és farmakológiailag elfogadható savaddíciós sója, például a hidrokloridja, ize­­tionátja vagy metán-szulfonátja, különösen előnyösen a metán-szulfonátja. Hasznos gyógyászati készítmények azok is, amelyek az (I) általános képletű vegyü­let tömény oldatából állnak, és megfelelő ol­dószerrel történő hígítással szolgáltatnak pa­renterálisan beadható oldatot. A felsorolt alkotórészeken kívül a gyó­gyászati készítmények egy vagy több segéd­anyagot is tartalmazhatnak, például hígító­szert, pufferanyagot, ízesítőszert, kötőanya­got, felületaktív anyagot, sűrítőszert, kenő­anyagot, tartósítószert (ideértve az antioxi­­dánsokat is) stb. A találmányt az alábbi példák segítségé­vel részletesen ismertetjük. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom