199099. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(trifluor-metil)-fenol és 4-(trifluor-metil)-fenol előállítására

1 HU 199099 D 2 A talámány tárgya eljárás 2-(trifluor-metil)­­-fenol és 4-(trifluor-metil)-fenol 2-(trifluor­­-metil)-klór-benzolból illetve 4-(trifluor-me­­til)-klói— benzolból .történő előállítására. A 2-(trifluor-inetil)-fenol és a 4-(triflu­­or-metil)-fenol előállítására a szakirodalomban ismertetett módszereket az eljárások kiindu­lási anyaga szerint, bárom csoportba sorol­hatjuk. Az o- illetve p-krezolból kiinduló eljárások során a hidroxil-csoport foszgénes (1.257.784 lajstromszámú NSZK-beli szabadalmi leírás) vagy trifluor-ecetsavas (1.469.596 lajstrom­számú francia szabadalmi leírás) védelmét követően oldalláncban történő klórozást haj­tanak végre, majd a klóratomokat fluorato­mokra cserélve alakítják ki a trifluor-metil­­-csoportot. A (trifluor-metil)-benzolból kiin­duló eljárás során nitrálással és redukcióval amino-benzotrifluoridokat állítanak elő és ezek diazotálásán keresztül jutnak el a meg­felelő fenol-származékokhoz (934.577 lajst­romszámú brit szabadalmi leírás valamint a J. Am. Chem. Soc. 69, 2346-50). A 2-(trifluor-metil)-klór-benzolból illetve a 4-(trifluor-metil)-klór-benzolból kiinduló eljárásoknak, melyek során a fenolos hidr­­oxil-csoportot a klóratom hidrolízisével ala­kítják ki, két változata ismert. Az egyik változat szerint a klóratomot az aromás gyűrűbe bevitt nitrocsoportlal lazít­va, a hidrolízist dinietil-szulfoxid oldószer­ben, nátrium-hidroxiddal végzik (J. Org. Chem. 36(1), 1971, 242-43), majd a nitro-cso­­portot hidroxiddal redukálják és diazotálást. követően reduktiv elfőzéssel Lávolitják el (Org. Prep. Proc. Int, 1977, 9(2), 96-98). A másik változat szerint a klóratom közvetett hidrolízisével állítják elő a megfelelő fenol­­-származékot. Az eljárás során a nátriumhid­­rid és benzil-alkohol reagensekkel, dimetil­­-acetamid oldószerben közbenső termékként fenil-benzil-éter származékot állítanak elő, majd ezt katalitikus hidrogénezéssel (triflu­­or-raetil)-fenollé alakítják (4.168.388 lajstrom­számú USA-beli szabadalmi ' leírás). A 4.168.388 lajstromszámú USA-beli szabadalmi leírásban ismertetett közvetett, hidrolízist al­kalmazó módszer kivételével, valamennyi elő­állítási eljárás közös jellemzője, hogy nagy­számú művelet alkalmazásával jut el a megfe­lelő fenol-származékhoz. A nagyszámú műveleti lépés következté­ben velük csak alacsony (50% alatti) kiterme­lés érhető el, igy üzemi méretekben történő, gazdaságos gyártásra nem alkalmasak. Az irodalmi adatok szerint nem kedvezőbb a helyzet a közvetett hidrolízissel történő elő­állítás során sem. Annak ellenére, hogy ez az eljárási változat mindössze két reakciólépés­ből áll, az összesített kitermelés nem éri el a 60%-ot. Ez utóbbi módszer hátránya továbbá a veszélyes náriumhidrid reagens alkalmazá­sa. A találmány célja az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölése, olyan kémiai el­járás kidolgozása, amely lehetőséget teremt a 2-(trifluor-metil)-fenol és a 4-(trifluor-me­­til)-fenol ipari méretekben történő biztonsá­gos és gazdaságos előállítására. A találmány szerinti előállítási eljárás azon a felismerésen alapul, hogy ha a 2-(tri­­fluor-metil)-klór-benzol, illetve a 4-(trifluor­­metil)-klói—benzol klóratomjának közvetett hidrolízise során a közbenső termékként elő­állítandó fenil-benzil-éter-származék kialakí­tását alkálifém-hidroxid és benzil-alkohol re­agensekkel, a keletkező viz desztillációval történő eltávolításával egyidejűleg hajtjuk végre, akkor az éterképződési reakció .a ve­szélyes nátriumhidrid reagens alkalmazása nélkül is jó kitermeléssel megvalósítható. A találmány szerinti előállítási eljárás során 2-(trifluor-metil)-klór-benzolt, benzil­­-alkoholt és alkálifém-hidroxidot vagy 4-(tri­­fluor-metil)-klór-benzolt, benzil-alkoholt és alkálifém-hidroxidot tartalmazó reakcióelegy forralásával 2-(trifluor-metil!-fenil-benzil­­-élert vagy 4-(lrifluor-metil)-fenil-benzil­­-élert állítunk elő, miközben a keletkező vi­zet desztillációval eltávolítjuk. Adott esetben a reakció során oldószerként és/vagy aze­­otrópképzóként a kiindulási anyagok valame­lyikének fölöslegét alkalmazzuk vagy vízzel nem elegyedő és azzal azeotrópot képező inert szerves oldószert használunk. A 2-(trifluor-metil)-fenil-benzil-étert, il­letve a 4-(Lrifluoi— metil)-fenil-benzil-étert ismert módon végzett katalitikus hidrogéne­zéssel 2-(trifluor-metil)-fenollá, illetve 4—(tri— fluor- meLil )-fenollá alakitjuk. A találmány szerinti eljárás előnyös megvalósítása során alkálifém-hidroxidként kálium- vagy nátrium-hidroxidot, oldószer­ként és/vagy azeotrópképzóként a reagensek feleslegét alkalmazzuk vagy toluolt, xilolt vagy benzolt használunk. Az éterképződési reakció lejátszódása után a reakcióelegyet vízzel, majd híg sósav oldattal semlegesre mossuk és az oldószert vákuumdesztillációval regeneráljuk. A fenil-benzil-éter-származékok hidro­­génezését alifás alkoholban, célszerűen metil­­-alkoholban vagy etil-alkoholban hajtjuk végre, hordozóra felvitt palládium katalizá­tort alkalmazva. A találmány szerinti előállítási eljárás előnye, hogy kiküszöböli az eddig ismert módszerek hátrányait és igy alkalmazásával lehetőség nyílik a 2-(trifluoi—metil)-fenol és a 4-(trifluor-metil)-fenol gazdaságos és biz­tonságos, ipari méretekben történő előállítá­sára. Az éterképződési reakcióban felhasznált reagensek biztonságosan kezelhetők. Az ed­digi eljárások alacsony kitermelési értékével szemben az éterképzódési és a hidrogénezési reakciólépésben egyaránt 90%-osnál magasabb kitermelés érhető el, igy a két lépés együt­tes hozama meghaladja a 85%-ot. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom