199095. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó szennyvíz biológiai tisztítására
1 HU 199095 B A találmány szerves szennyeződést tartalmazó szennyvíz biológiai tisztítására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkoziki és elsősorban 100 mtyd nagyságrendben érkező hozamút tehát viszonylag kis mennyiségű szennyvizek tisztítására alkalmas. Ismeretesi hogy a biológiai szennyvíztisztítás Q<100 mVd nagyságrendű hozamok esetében nehezebben megoldható feladat, mint a több ezer m3/d terhelésű tisztítótelepek eredményes üzemeltetése. A Q<100 m3/d nagyságrendnél a terhelés napos (esetleg hetes) periódusokon belül is nagymértékben változhat; a napi lefolyás során lökésszerű csúcsok jelentkeznek. Egy-egy csúcs mértéke - óracsúcs-értékben - elérheti, sőt meg is haladhatja a napi szennyvízmennyiség 1/6-1/8-át. Jelentős heti ingadozás például olyan üzemben jelentkezhet, ahol ötnapos munkahét van, vagy csak egy műszakban dolgoznak. A Q<100 m3/d nagyságrendben keletkező szennyvizek tisztítására sokféle megoldás ismeretes. A Q< 10-20 m3/d nagyságrendig a hagyományos oldómedencés, szikkasztómezős (szűrőmezős) rendszerek ugyan többé-kevésbé jó hatásfokkal dolgoznak, problémát jelent viszont a létesítmény viszonylag nagy helyigénye (korlátozott területi adottságok), valamint a megfelelő karbantartás és felújítás végrehajtása, különösen a szikkasztómezók vonatkozásában. A 20-100 mVd terhelési értéket meghaladó hozam-tartományban a hagyományos oldómedencés rendszer igen nagyméretű és költséges műtárgyakat kíván, ezért oly mértékben gazdaságtalan, hogy a gyakorlatban racionálisan nem alkalmazható. Az e nagyságrendben dolgozó ismert kisberendezések általában eleveniszapos rendszerűek, és többnyire a nagy hozamokra tervezett nagylétesítmények lekicsinyített, és építéstechnológiai szempontból leegyszerűsített változatai. Számos kisberendezés csepegtetőtestes (merülőtárcsás stb.) rendszerű. Valamennyi ismert kisberendezésnél súlyos hátrányként jelentkezik, hogy - mivel vizhozam-kiegyenlitö egységük nincs - rövid idő alatt folyik el a teljes napi szennyvízmennyiség. Az állandó térfogatok miatt éppen akkor a legrövidebb a tartózkodási idő, amikor annak a változatlanul tartására lenne szükség, hogy elegendő reakcióidő álljon a lebontáshoz rendelkezésre; tehát a vízhozammaximumnál. Ezért a leve góbé vitelt úgy kell beállítani, hogy a csúcsok idején is fedezze a szükségletet. Ebből következik, hogy a levegőztető berendezés terhelése egyenetlen, és gazdaságtalan energiafelhasználást eredményez, a levegőbevitel ugyanis mindig maximális, tehát akkor íb, ha a csúcsoknak megfelelőnél kisebb mennyiségek érkeznek a berendezésbe. Ha viszont kevesebb oxigént táplálnának be, a csúcsok idején tisztítatlanul távoznék a szennyvíz a berendezésből. Újabban ismertté váltak olyan törekvések is, hogy változó vizszinttel üzemelő berendezésekkel oldják meg a fent részletezett problémákat. Mind a levegőztető térben, mind az ülepitőtérben változó vizszintekkel dolgoznak - mindkét egység külön-külön kiegyenlítést biztosit -, és az utóülepítőből az egyenletes szennyviz-elfolyést az elvezetési vizszint magasságának a változtatásával eszközük. A levegőztető térből az utóülepítő térbe való átvezetés intenzitásának igazodnia kel) az érkező szennyvíz hozamához, illetve az átvezetés ennek függvényében történik. A 20 17 671 számú NSZK szabadalmi leírásból olyan eleveniszapos szennyvíztisztítási eljárás ismerhető meg, amelynek során a szennyvizet elóülepitó medencébe vezetik, az itt leülepedett iszap legalább egy részét külön medencében levegőztetik, és ennék az iszapnak legalább egy részét az eleveniszapos medence előtt a szennyvízhez vezetik. Az előtisztító medencéből a szennyvizet egy eleveniszapos medencébe juttatják, ide eleveniszapot táplálnak, majd levegőztetését követően a szennyvizet utóülepítőbe vezetik és ott az iszapfázist a folyadékfázistól elkülönítik. Ennek a találmánynak az a lényege, hogy a külön medencében kizárólag az elóülcpitó medencéből elvett iszapot levegőztetik, és csak ezt az iszapot vezetik vissza az eleveniszapos medencébe. A 20 32 480. számú NSZK szabadalmi leírásból megismerhető eljárás szerint biokémiailag oxidálható anyagokat tartalmazó szennyvizet eleveniszappal kevernek össze, és az így kapott folyadékba oxigénnel dúsított kezelőgázt táplálnak. A kezelögázt egymásután legalább két, a külső légtérhez képest gáztómören lezárt gázkezelési zónába vezetik be. E zónákban a közegeket állandó keverésben tartják. Az első gázkezelési zónában a szuszpendált szilárd fázist legalább 3000 mg/1 értéken tartják. A folyadék- és gázbetáplálást, valamint a keverésre fordított energiát úgy szabályozzák, hogy az utolsó gázkezelési zónát elhagyó gázmennyiség az első zónába vezetett oxigénmennyiségnek legfeljebb a 40%-a legyen. A 175 318. számú magyar szabadalmi leírás teljes oxidációs, rács nélküli, zárt szennyvíztisztító kisberendezésre vonatkozik. Terhelése legfeljebb 100 léé lehet. A berendezésnek a centrális helyzetű levegőztető terét koncentrikusan veszi körül a reakciótér, a négyszögletes berendezés sarkaiban elhelyezkedő utóülepítő, valamint a fertőtlenítő terek, amelyek egymással szervesen összefüggenek. A levegőztető tér négyzet alaprajzú, csúcsára állított csonkagúla alakú. Az oldalhossz és a mélység méretének az aránya: 1 : 1 - 1 : 1,5 között van. Az 1 398 603. számú brit szabadalmi leírás tárgya is szennyvíztisztítási eljárás. Levegőztető medencébe vezetik a szennyvizet, ahova eleveniszapot, valamint szilárd szem2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 «5 3
