199078. lajstromszámú szabadalom • Több részből álló transzdermális, vagy dermális tapasz

5 6 HU 199078 B Ilyen szempontból az eddig alkalmazott visz­kózus kenőcsök esetén alkalmazottnál kevés­bé viszkózus és jobb folyóképességgel ren­delkező hordozóanyagok alkalmazhatók. így a kamrák olyan hatóanyag-készítményeket is tartalmazhatnak, melyek leadási sebessége erősen változik, és melyek a bőr felületére történő hatóanyag-leadás pontosabb szabá­lyozását teszik lehetővé. Ilyen célra bármely gyógyászati hordozóanyag alkalmazható, mely nem adja le a hatóanyagot a porózus 4 membránra és/vagy nem lép kölcsönhatásba a 4 membránnal és/vagy a 3 boritóréteggel. A találmány szerinti megoldás további előnye, hogy a hatóanyag-leadás 1) különböző kamrákban elhelyezett külön­böző hatóanyagokkal, 2) különböző kamrákban ' elhelyezett azonos hatóanyag különböző hatóanyag-kon­centrációival, 3) különböző kamrákban elhelyezett külön­böző gyógyászati hordozóanyagokkal, melyek eltérő áthatolási sebességet biz­tosítanak, 4) különböző, de adott esetben nem minden kamrában elhelyezett különböző segéd­anyagokkal vagy adalékokkal, például penetrációt javító szerekkel és/vagy 5) különböző kamrákban kialakított külön­böző, egymástól eltérő áteresztőképes­séggel rendelkező membránokkal variál­ható. A fent említett variációs lehetőségekkel a tapasz hatóanyag-leadása még pontosabban szabályozható oly módon, hogy meghatároz­ható, biztos és reprodukálható értékeket ka­punk. Különböző hatóanyagok különböző ható­anyagokkal is feltölthetők, melyeket a lehető­ségektől függően egyidejűleg, egymás után vagy bármely más, meghatározott sorrendben kell adagolnunk. Ily módon az egyébként kü­­lön-külön adagolható készítményekkel történő öngyógyítás azoknak egy terápiás rendszer­ben történő kombinálásával jelentősen meg­könnyíthető. A találmány szerinti megoldással az is lehetséges, hogy több hatóanyag-kam­rára történő felosztással két vagy több olyan hatóanyagot vagy különböző hordozóanyagot, mely egyébként egykamrás rendszerben a le­hetséges kölcsönhatás miatt nem volt kombi­nálható, egyetlen terápiás rendszerben egye­sítsünk. A találmány szerinti tapasz alakú terá­piás rendszerek új, szabályozott és nyújtott leadású adagolási formaként is alkalmazhatók. Például a 19. és 20. ábra szerinti háromkam­rás rendszerben két kamra a hatóanyag egy alapkoncentrációját tartalmazza. A harmadik kamrában az anyagkoncentráció magasabb. Egy hatóanyagot nem áteresztő, repeszthető 13 borda segítségével, mely az alacsonyabb és magasabb hatóanyag-koncentrációjú kam­rákat elválasztja, vagy egy nem-porózus 14 membránnal, mely a magasabb hatóanyag-tar­talmú kamrát a 4 porózus membránnal együtt vagy ahelyett borítja, a magasabb hatóanyag-tartalmú kamrák olyan tartályként 5 használhatók, melyek az alacsonyabb ható­anyag-tartalmú kamrákban levő hatóanyag­­-koncentrációt egy hosszú időtartamon át megfelelő szinten tartják. Ha ilyen rendsze­rekben a nem-porózus réteget eltávolítjuk, e 10 koncentráció-különbségekből adódó áthatolá­si- és abszorpciós sebességek közötti kü­lönbségek nagyobb kezdeti dózis kialakításá­ra, majd a csökkentett folyamatos dózis ki­alakítására használhatók. 15 Különösen alkalmas bizonyos hatóanya­gok, például nitroglicerin adagolása esetér. egy magasabb és meghatározott ideig tartó kezdeti dózisban, majd egy állandó folyama­tos dózisban történő adagolás. 20 Ezeket az alkalmazási lehetőségeket az eddigi egykamrás rendszerek nem biztosít­hatták. Az egyes kamrákban különböző ható­anyagot tartalmazó többkamrás rendszerek alkalmazása esetén az időben szabályozott, 25 különböző nagyságú dózisok adagolása bizto­sítható. Egy olyan tapasz alkalmazása esetén, mely egy háromkamrás rendszer két azonos nagyságú kamrájában az elméleti mennyiségű 30 nitroglicerin 25%-át és a harmadik kamrában 100%-át tartalmazza, a kezelendő személy 16 órán át egy kezdeti dózist kap. Ezen idő alatt az alacsonyabb mennyiségű hatóanyagot tartalmazó kamrák gyakorlatilag kiürülnek, 35 míg a magas hatóanyag-tartalmú kamra még megfelelő maradék mennyiséggel rendelkezik. Ez a maradék mennyiség lehetővé teszi, hogy a terápiás szintet 24 óra elteltéig fenntart­hassuk. 40 Ezek az alkalmazási módszerek különö­sen akkor előnyösek, ha a szokásos orális alkalmazás esetén a szükséges kezdeti dózis mellékhatásokhoz vezet; mindazonáltal napi egyszeri adagolásra feltétlenül szükség van, 45 például idős betegek esetén. További előnye a kamrák között re­peszthető membránnal rendelkező tapaszok­nak, hogy olyan készítmények egyesíthetők, melyek rövid idővel azok összekeverése után 50 adagolandók. Ebben az esetben a különböző hatóanyagokat és/vagy hordozóanyagokat tartalmazó tapasz különböző kamrákkal van ellátva. A kamrák között található falakat vagy varratokat eltörjük, és a kamrák tar- 55 talmát egymásba engedjük. Ezután a tapasz felragasztható. A találmány egy lehetséges kiviteli alak­ját képezik az olyan tapaszok, melyekben különböző kamrákban különböző, az alkalma- 60 zás előtt összekeverendő hatóanyagok van­nak, melyeknél a 17. és 18. ábra szerint a védőréteg eltávolítása után a tapasz egymás­ba hajtható. Ily módon az egymás mellett fekvő kamrákat egymás fölé helyezzük, és 65 >£y az°k tartalma egymással keverhető. Az 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom