198981. lajstromszámú szabadalom • Csuklós acélsüveg bányabiztosító szerkezetekhez
magában foglalja a találmány. Ugyancsak elképzelhető olyan megoldás is, hogy mind osztott villánál mind pedig osztatlan villánál és a csúcsnál az idombetétek valamennyi sík felületét ferdén képezzük ki és ezekhez külön ékdarabokat rendeljünk hozzá. Ezáltal valamennyi irányban nagyon merev rögzítés érhető el. Azonban főként azon ferde idombetétek ferde felületen a behúzandó ékdarabokkal lefedni, amely idombetétek a fő erőt a hozzájuk tartozó ékdaraboknak adják le és ezáltal viszik az üreges idomtestre, hogy az erőátvitelnél lehetőleg minél kisebb felületnyomás jöjjön létre. Végül a találmány értelmében célszerű, ha a ferde felületek hajlásszöge 2 és 10° közötti tartományban van. Ezáltal viszonylag csekély behúzási erők mellett már nagyon szilárd összeköttetés jön létre. A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy üreges idomtest hosszmetszete dugaszolással behelyezett csúccsal és villával, a 2. ábra az 1. ábra szerinti elrendezés, széthúzott állapotban, a 3. ábra az összehúdódó kapocs, az ékdarabok és a hátsó ütközőrész oldalnézete széthúzott, "robbantott" ábrázolásban, a 4. ábra a 2. ábra I-I vonala szerinti metszet, az 5. ábra az 1. ábra II-1I vonala szerinti metszet, a 6. ábra a 2. ábra III-III vonala szerinti metszet, míg a 7. ábra a 2. ábrán látható A nyíl irányából vett nézet, 90°-kal balra elfordítva. Az 1. ábrán egy találmány szerinti 1 csuklós acélsüveg látható oldalnézetben és részben metszetben, amelynek 2 üreges idomteste egy darabból álló szekrényes idomtestként van előállítva. A 2 üreges idomtest két végén egyrészt egy 3 csúcs, másrészt pedig egy 4 villa van elrendezve, ahol ezen részek 5, illetve 6 idombetét révén vannak a 2 üreges idomtestbe bedugva. A rajzon látható elrendezésnél a fő terhelési irány hatásvonala a rajz síkjába esik vagy azzal párhuzamos. A rajz síkjára merőlegesen és egymással átellenben fekvő elrendezésben a 3 csúcs 5 idombetétje két hosszirányban lejtő 7 és 8 ferde felülettel rendelkezik, amelyek a 2 üreges idomtest belseje felé összetartva húzódnak. A 7, 8 ferde felületek mindegyikének hajásszöge a-val egyenlő. Emellett az 5 idombetéten a rajz síkjával párhuzamosan húzódó gerincek vagy oldalfelületek is ki lehetnek alakítva, amelyeknek akkora az egymáshoz1 képesti távolságuk, hogy lehetőleg kevés játékkal oldalról beilleszkedjenek a 2 üreges idomtest megfelelő üregében. Az ilyen felületelrendezés már ismert a bevezetőben tárgyalt technika állása alapján. A gerincekre nincs feltétlenül szükség, de előnyös, ha vannak. Az is elképzelhető, hogy ezek a gerincek ferdén húzódjanak, mint például a 7 és 8 ferde felületek. A-hosszirányban lejtő 7 és 8 ferde feületek homlokoldalaikkal 23 gerincre támaszkodnak, amely 24 nyílással van ellátva. Ily módon a hosszirányban lejt HU tő 7 és 8 ferde felületeket kéepző gerincek kellőképp alá vannak támasztva egymással szemben; a rajzon részletesebben fel nem tüntetett oldalsó gerincek ugyanakkor jelentősen hozzájárulhatnak a teljes rendszer merevségéhez. A 4 villa 6 idombetétje teljesen hasonló módon van kialakítva. Itt is hosszirányban lejtő 9 és 10 ferde felületek vannak a 6 idombetéten kiképezve. Ezeknek a 9 és 10 ferde felületeknek is a a hajlásszögük és a 2 üreges idomtest belseje felé összetartva húzódnak. A 6 idombetét egyébként egy lehetséges kiviteli változatot képez. Ennél ugyanis a hosszirányban lejtő 9 és 10 ferde felületek kizárólag a 25 és 26 gerincek által vannak alátámasztva, így a homlokoldalon egy természetes 27 nyílás marad vissza. A 2 üreges idomtest, valamint a toldatként kialakított 3 csúcs és 4 villa keresztmetszeti alakjait tüntetik fel a 4-6. ábrák, ahol az 5 ábra pillantást enged a beillesztett 3 csúcsra, míg a 4 ábra a 3 csúcs közvetlenül a 2 üreges idomtestbe való behelyezés előtt látható. A 6 ábra a 4 villa előbbieknek megfelelő homlókoldali nézetét mutatja. A toldatok, vagyis a 3 csúcs és a 4 villa rögzítésére például a 3 csúcsba mindenekelőtt összehúzódó kapocsként 17 menetes csapot építünk be hosszirányba. Ehhez a 17 menetes csapot átvezetjük a 3 csúcsban levő 28 nyíláson, valamint a 24 nyíláson, amíg a 19 csapfej fel nem ütközik. A 17 menetes csap külön nem jelölt menetes részére 18 anyát csavarozunk fel és olyan forgatási helyzetbe állítjuk, ami lehetővé teszi a 18 anya betolását a 2 üreges idomtestbe. A 18 anya keresztmetszete kellő játékkal megfelel a 2 üreges idomtest belső keresztmetszetének, így a 2 üreges idomtestbc bevezetett 18 anya már nem tud elfordulni. Ezután két mozgatható 11 és 12 ékdarabot helyezünk fel ferde felületeikkel az 5 idombetét megfelelő 7 és 8 ferde felületeire, ahol a 11, 12 ékdarabok tengelyirányban a 18 anyán vannak megtámasztva. Ezek a 11,12 ékdarabok tetszés szerinti módon úgy vannak a 18 anyával összekötve, hogy legalább kismértékben sugárirányban elmozdulhassanak. A 18 anya tengelyirányú mozgásának azonban mindkét irányban meneszteni kell a mozgatható 11 és 12 ékdarabokat, hogy lehetővé váljon a 11 és 12 ékdarabok befeszítése és kioldása, az ismertetett rész alkotóelemeinek összeépítése és kioldása, az ismertetett rész alkotóelemeinek összeépítési sorrendje a 3 csúcs nélkül — jól látható a 3. ábrán, széthúzott, "robbantott" ábrázolásban. Ha összeépítettük az előzőekben leírt elrendezést, akkor a 3 csúcs 5 idombetétjével együtt tengelyirányban betolható a 2 üreges idomtestbe egészen addig, amíg a 3 csúcs 29 homlokoldala fel nem ütközik a 2 üreges idomtest megfelelő homlokoldalán. Ha elértük ezt az állapotot, akkor a 19 csapfejen keresztül elforgatjuk az összehúzó kapocsként működő 17 menetes csapot. Mivel a 18 anya nem tud elfordulni a 2 üreges idomtestben, ezért tengelyirányban a 19 csapfej felé vándorol és ezáltal maga. előtt tolja a mozgatható 11 és 12 ékdarabokat, így az 5 idombetét 7 és 8 ferde felületei, illetve a 2 üreges idomtest B 2 198981 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3