198976. lajstromszámú szabadalom • Kisállattartó telep
1 HU 198976 B 2 A találmány tárgya kisállattartó telepre vonatkozik, amely elsősorban kisállatok — pl. sertés, nyúl, birka, baromfi — tartására alkalmazható előnyösen. A szakosított kisállattartó telepek világszerte túlnyomórészt azonos tartástechnológiai elvek alapján létesülnek: hígtrágyás technológiát, zárt tartásos rendszert és stabil technológiai berendezéseket alkalmaznak. A hígtrágyás technológiának az a lényege, hogy az állatokat rácspadlón tartják, a keletkező trágyát és trágyalét, valamint a csurgalékvizeket az épület alatt végighúzódó trágyacsatornákon, valamint a telepen kiépített szennyvízcsatornahálózaton keresztül a telepen kívülre juttatják, ahol — költséges módszerrel — kezelik, majd élővízbe juttatják - ami rendszerint még így is környezetszennyezéssel jár —, esetleg öntözéses növénytermesztésben hasznosítják. Ez utóbbi területen azonban mindezideig nem sikerült olyan megoldást találni, amelynek révén a hígtrágya szervesanyagtartalma racionálisan hasznosulna. A zárt tartás azt jelenti, hogy a kisállatokat - elsősorban a sertést és baromfit — ablaktalan épületekben, a napfénytől szándékosan elzárva tartják, és a friss levegői, illetve, pl. téli időszakban a meleg levegőt mesterségesen biztosítják. Ez a rendszer kisüzemekben eredményesen alkalmazható, nagyüzemi állattartó telepeken azonban súlyos hátrányai vannak. Egy-egy telepnél ugyanis igen nagyszámú - esetleg több száz — ventilátort használnak, amelyek feladata, hogy túlnyomásos vagy depressziós rendszerben a telepet környező tér levegőjét az élettani igényeknek megfelelően az állatok tartózkodiási helyére juttassa. Nyilvánvaló, hogy egy nagyüzemi állattartó telepen — amely jellegénél fogva sűrű beépítettségű — az állatok frisslevegő-igényét nem lehet megfelelően kielégíteni. Ugyanis az egymástól általában 8- 10 m távolságban telepített épületekből kikerülő trágyabűzzel is szenynyezett levegő az egész telepet mintegy elhasznált levegő-burokkal veszi körül, következésképpen a ventilátorok csak ilyen levegőt kevernek és szívnak, vagyis az állatok ténylegesen nem kapják meg a számukra élettanilag oly fontos tiszta, friss levegőt. A vágóhídi ellenőrzések során foganatosított nagytömegű tüdőelkobzások egyértelműen bizonyítják a fent részletezett szellőzési hibák meglétét. A mesterséges — ventilátoros — szellőztetés azzal a további gonddal jár, hogy esetleges áramkimaradás nagymérvű elhullást okozhat, és ez a probléma csak költséges járulékos aggregátortelep kiépítésével küszöbölhető ki. A zárt rendszerű nagyüzemi kisállattartó telepek technológiai kiszolgáló berendezései általában stabilak, vagyis az állatok etetéséhez a nagymennyiségű takarmányt különféle rendszerű behordószerkezetekkel, pl. csigákkal, spirálos, illetve láncos mechanizmusokkal juttatják az állatokhoz. Az ivóvíz minden egyes állatcsoport részére külön-külön beépített önitatóval van biztosítva. Az épületek belső terét túlnyomórészt az 1- gen költséges üzemű olajtüzelésű berendezésekkel előállított, és az állatok fölé befújt meleg levegővel fűtik. Egy-egy nagyüzemi kisállattartó telepen igen nagyszámú, esetenként több száz, vagy még több stabil technológiai berendezést üzemeltetnek, amelyek — éppen bonyolultságuk folytán funkciójukat nem tudják tökéletesen betölteni, mert szakszerű üzemeltetésükhöz és karbantartásukhoz nem áll megfelelő képzettségű és létszámú személyzet rendelkezésre. A találmány feladata, hogy olyan kisállattartó épületet szolgáltasson, amelyben a keletkező trágya külön kezelést nem igényel, környezetszenynyező anyagként nem jelenik meg, viszont természetes szervestrágyaként maradéktalanul hasznosítható, és amely épület szerkezetéből következően kiküszöböli a mesterséges — ventilátoros — szellőztetés, valamint a stabil takarmánybehordó szerkezetek alkalmazásának szükségességét, ás igen racionálisan teszi lehetővé az időszakos fűtést. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy nyitott tartástechnológiai rendszerrel természetes, vagy azt megközelítő körülmények teremthetők az állatok számára, és a nyitott rendszer megfelelően kialakított épületiek és ahhoz csatlakozó kifutóterekkel megvalósítható. Az állattartó épület úgy alakítható ki, hogy lehetővé tegye a nyitott rendszer által igényelt technológiák alkalmazását. Almozott tartástechnológia esetén — különösen ha az épület megfelelő alapterületű kifutókkal áll kapcsolatban — hígtrágya nem keletkezik, következésképpen nincs szükség hígtrágyaelvezető, -gyűjtő és -kezelő létesítményekre sem, és a keletkező almos trágya amezőgazdaságban kifogástalanul hasznosítható. Az. állatok levegőigényének természetesen úton történő kielégítését azzal biztosíthatjuk, hogy az állattartó boxokat felnyitható-lecsukható hőszigetelt panelek által alkotott tetőszerkezettel látjuk el, és a boxokat külső tetőszerkezet alatt helyezzük el, amelyhez oldalfalak nem csatlakoznak, legfeljebb részleges oldalsó zárást lehetővé tevő ponyvák vannak peremeihez felfüggesztve, amely ponyvák azonban fel is hajthatók. A box-tetőpanelek felnyitásával, és a ponyvák felhajtásával az állatok közvetlenül kaphatnak napfényt is, a boxoknak a déli órákban legerősebb közvetlen napsugárzás miatt bekövetkezhető túlzott felmelegedését viszont a külső tetőszerkezet meggátolja. Ugyanez a tetőszerkezet a lelógó ponyvákkal együtt téli időszakban az állatok élettani igényeinek megfelelően temperálja a boxok környezetét. Az állatok mozgásigénye az épülethez csatlakozó kifutóterekkel biztosítható. A boxok tetőszerkezetének felhajthatósága lehetővé teszi, hogy a takarmányt mobil takarmánykiadagoló kocsikról fúvassuk a boxokba, így stabil berendezések helyett nagyrészt megvalósítható az az elv, amely szerint kívánatos, hogy az állatok maguk keresség meg az élelmet és ivóvizet, mert ez is része a jobb miőségű végtermék (hús, prém) nyerését, valamint betegségekkel szemben ellenálló populációkat biztosító természetes életmódhoz való közelítésnek. Végül fontos az a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
