198913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 10-dihidro-10-dezoxo-11-aza-erithronolid-A származékok és hatóanyagként ezen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 198913 B 2 szénhidrogénben, előnyösen kloroformban, a reakcióelegy forráspontjának hőmérsékletén, 2-8 órán keresztül. A reakció termékeként olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelynek képletében Rj jelentése metilcsoport és R2, Rjés R4 jelentése hidrogénatom. A találmány szerinti (b2) eljárás során a (III) képletű vegyüld reduktív alkilezését egy (IV) általános képletű aldehiddel és hidrogénnel végezzük, nemesfém katalizátor jelenlétében, inert oldószerben, például rövidszénláncú alkoholban, így metanolban vagy 96 tömeg%-os etanolban. A gyakorlatban a reakcióban 1 - 2-szeres mólekvivalens feleslegben lévő aldehidet és 0,5— 1 mólekvivalens mennyiségű nemesfém katalizátort — előnyösen 5 lömcg% fémet tartalmazó szénhordozós palládiumkatalizátort — használunk. A reduktív alkilezést alacsonyabb hőmérsékleten például 18-25 °C-on játszatjuk le, lxlO6 —3x10° Pa kiindulási hidrogéngáz-nyomás alkalmazásával, 2-10 órán keresztül. A reakció befejeződése után a katalizátort leszűrjük és a terméket ismert módon izoláljuk, előnyösen úgy, hogy' az alkoholt csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a kívánt (I) általános képletű vegyületet — amelynek képletében Rj jelentése rövidszénláncú alkilcsoport és R2, R3 és R4 jelentése hirogénatom — a vizes szuszpenzióból inert szerves oldószerrel — például metilén-kloriddal, kloroformmal vagy szén-letrakloriddal - exlraháljuk. Az acilezést szokásos acilezési eljárásokkal [például Jones és munkatársai: J. Med. Chem. ÍJ, 631 (1972)] végezhetjük. Az (V) általános képletű köztitermékek szintén új vegyületek. Az (I) általános képletű vegyületek gyógyásza - lilag elfogadható savaddíciós sóit úgy állíthatjuk elő, hogy az (I) általános képletű 10-dihidro-10- -dezoxo-ll-aza-eritronolid A-származékot legalább ekvimoláris mennyiségű megfelelő savval — például hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal, kénsavval, foszforsavval, ecetsavval, propionsawal, citromsavval, borostyánkősavval, benzoesavval stb. - reagáltaljuk, adott esetben a reakció szempontjából inert oldószerben. A savaddíciós sókat — abban az esetben, ha az alkalmazott oldószerben oldhatatlanok — szűréssel izolálhatjuk, vagy olyankor oldószer hozzáadásával kicsaphatjuk, amelyben az adott só nem oldódik, vagy az oldószert elpárologtatjuk, leggyakrabban lio. lizálást alkalmazva. Az (1) általános képletű vegyületek in vitro és in vivo vizsgálataink szerint erős gyulladásgálló hatással rendelkeznek. Gyulladásgálló hatásukat in vitro diklofenakkal (DICL) <ás D-penicillaminnal (D —PEN) összehasonlítva vizsgáltuk — amelyek ismert gyulladásgátló szerek Weissman és munkatársai [J. Exp. Med. 134, 149 (1971)|, valamint Carevic [Agents and Actions 16, 407 (1985)] módszere szerint, a lizoszomális enzimek humán polimorfonukleáris leukocitákból való extracelluláris felszabadulásának meghatározásával. A vizsgálati eredményeket az 1. és 2. ábrán ismertetjük. Az 1. ábrából látható, hogy az azitromicin hidrolízisével és a megfelelő 6-O-dezozaminil-származék (DESAZ) előállításával olyan vegyületet kapunk, amely jó gyulladásgálló hatással rendelkezik. A DESAZ 10'5 mól/1 koncentrációban körülbelül azonos aktivitást mutat, mint a D-penicillamin (D —PEN) 10'7 mól/1 koncentrációban. Mindkét cukor-maradék eltávolításával, és a -10-dihidro-10-dezoxo-ll-metil-ll-aza-eritronolid A (AZER) szintézisével olyan vegyületet kapunk, amely erősen gátolja a lizoszomális enzimek polimorfonukleáris leukocitákból való felszabadulását, az aktivitás a D-PEN-ével hasonló mértékű, vagy — 10'7 mól/1 koncentrációban — még erősebb. In vitro kísérletekben a diklofenak (DICL) nem befolyásolja az enzimek extracelluláris felszabadulását. Az N-etil-származék (10-dihidro-10-dczoxo-l 1-etil-Il-aza-eríironolid A, AE), vagy a megfelelő N-(n-propil)-származék (APR) in vitro aktivitása kicsit kisebb, mint az AZER-é (2. ábra). Azonban az AZER ecetsavanhídriddel való acilezésével és a 4,6,13-triacetiMO-dihidro-10-dezoxo-11 -metil-11 -aza-eritronolid A (ALA —3) előállításával nem kapunk lényeges változást az in vitro aktivitásban. In vivo vizsgálatokat is végeztünk, adjuvánssal indukált arthritis modell-kísérlettel, patkányon ÍPerason és munkatársai: Arthritis Rheum. 2, 440 (1959); Carevic: Publ. Yug Acad, of Sei. 7, 415 (1985)]. A 3. ábrából arra következtethetünk, hogy az AZER jelentősen csökkenti a lizoszomális enzimek extracelluláris kiszabadulását az ízületi nedvbe, adjuvánssal indukált arthritis esetén, patkányban, és a D-PEN-nel azonos mértékű, és a DICL aktivitásánál jelentősen nagyobb aktivitással rendelkezik. A DESAZ aktivitása valamivel kisebb, mint a D-PEN-é és a DICL-é. A fenti eredményekből látható, hogy az ín vivo módszer összehasonlítható az in vitro vizsgálattal. Ezekben a kísérletekben az in vitro és in vivo vizsgált vegyületek nem befolyásolják jelentősen a laktát-dehidrogenáz enzim (A) felszabadulását, ami azt jelenti, hogy a sejt-membrán nem vátlozik meg jelentősen. A gyulladásgátló aktivitást karragénnel indukált talp-ödéma teszttel is meghatároztuk, patkányon |Crunkhorn és munkatársai: Br. J. Pharm. 42, 392 (1971)]. Az (I) általános képletű vegyülelekkel kapott értékek (1. táblázat) nem haladják meg jelentősen a D-PEN-nel és az acetil-szalicilsawal (Acisa!R) kapott értékeket. Az N-etil-származék (AE) és az N-(n-propil)-származék (APR) gyulladásgátló aktivitása az AZER aktivitásával azonos szintű. Az O- és N.O-szubsziituált (I) általános képletű vegyületek, így a 4,6,13-triacetil-10- -dihidro-10-dezoxo-ll-metil-ll-aza-eritronolid A hidrogén-klorid (AZER.HC1) aktivitása nagyobb, mint a D-PEN-é, és majd azonos aktivitással rendelkeznek, mint az acetil-szalicilsav. 5 10 15 20 25 30 15 40 45 50 55 60 65 3
