198883. lajstromszámú szabadalom • Egykaros, mechanikus vezérlőszerv, a vezérlőkar kitérésével meghatározott arányos elmozdulások képzésére
1 HU 198883 B 2 A találmány egykaros, mechanikus vezérlőszerv, a vezérlőkar kitérésével meghatározott arányos elmozdulások képzésére, főleg botkormány, ahol a vezérlókar a vezérlőszerven keresztül a vezérelt egységekkel mechanikus kapcsolatban áll. A vezérlőszerv a himbatengelyre szerelt, kormányidomon és vezérelemen keresztül áll összeköttetésben két vagy több vezérelt egységgel, A vezérlókar a középállásból egy gömbsüveg mentén szabadon, bármilyen irányban, fokozatmentesen kitérhet, ezzel a vezérelt egységek szabályzó karjai, a kitéréssel arányosan és/vagy különböző irányokban és mértékben fordulnak el. A vezérlőszerv olyan berendezések, gépek, készülékek vezérlésére alkalmas, melyeknél a működtető szervek egykezes, egyidejűleg összehangolt irányítására van szükség. Különösen alkalmas olyan munkagépekhez, ahol a jármű mozgásának irányítása mellett az azzal összekapcsolt munkaeszközök egyidejű szabályozásához a másik kézre is szükség van. Ilyen eset legtöbbször a mezőgazdasági és földmunkagépeknél fordul elő. A vezérelt egységek összehangolt irányítására általánosan ismert a vezérlődugattyús hidraulikus megoldás, ahol egy karral működtetett egy vagy több tolattyút megfelelő helyzetbe állítva a tolattyú furatoktól és nyitásoktól függően a hidraulikus végrehajtó szervek a kívánt szabályzást elvégzik. Ilyen megoldás van ismertetve az US 4 103 561 sz. szabadalmi leírásban. Ismeretes, hogy a hidraulikus vezérlések általános hátránya, hogy részegységeik, elemeik sérülékenyek, karbantartásuk, javításuk csak szakműhelyben végezhető, beszerzési áruk magas. A legegyszerűbb ismert mechanikus vezérlés, amikor minden vezérelt egységhez külön vezérlókar van és az egységek közötti összehangolt, arányos irányítást gépkezelő végzi, néha lábbal is. Régen ismert megoldás még az is, amikor egy botkormánnyal emelők, terelők és rudazatok közbeiktatásával viszik át a mozgást. Ennek egyik változata a szarvkormány, amelynél a kormányrúd billentésével és a szarv elforditásával irányít a gépkezelő, érzékelésének megfelelően. A leirt mechanikus vezérlések hátránya, hogy mozgásátvivö egységei, pl. szögemelók, terelők, rudazatok és karok száma sok, kialakításuk bonyolult, karbantartásuk, beszabályozásuk körülményes. A mozgás koordinálásához a kezelő mindkét kezére szükség van. Egyes esetekben például a szarvkormánynál a különböző kormánymozdulatokhoz eltérő erőkifejtés szükséges. A szakirodalom tanúsága szerint mind ez ideig nem oldották meg a vezérlőkar kitérésével és a kitérés irányával meghatározott arányos mozgások vezérlését, egyszerű, mechanikus úton, két vagy több vezérelt egység esetére, úgy, hogy a vezérelt egységek előírt funkcióinak műveletei egymással összefüggésben, az általunk előre meghatározott arányokban történjenek. A találmány alapvető célja, hogy egyetlen vezérlökarral, egyszerű kialakítású, mechanikus vezérlést valósítsunk meg, az előzőekben ismertetett hiányosságok kiküszöböl lé sével. A találmány feladata olyan vezérlószerv létrehozása, főleg földmunkagépeken, mezőgazdasági gépeken való alkalmazása, amely előnyös térkihasználás mellett lehetővé teszi az alapgép irányítását, de módot ad arra is, hogy más gépeknél, készülékeknél felszerelve egy mozdulattal, bármilyen irányba azonos erőkifejtéssel, többirányú és/vagy eltérő nagyságú koordinált elmozdulást hozzunk létre. Felismerésünk az, hogy: Ha egy tengelyre olyan téridomot szerelünk, amely a tengely körül és/vagy a tengelyre valamilyen szögben elképzelt tengelyvonal körül elfordulhat, akkor a téridőmből kinyúló szárak térbeli mozgást végeznek, amelyek iránya és nagysága függ a tengely és/vagy a tengelyr vonal körüli elfordulástól. Ha az előző tengelyre síkbeli csuklóval olyan idomot rögzítünk, amelynek elbillentése az előző téridomot a tengely körül és az elképzelt tengelyvonal körül is meghatározott szögben elfordítani, illetve meghatározott helyzetben megtartani képes, akkor a téridomból kinyúló szárak mozgása, iránya és mozgásuk nagysága úgy az elmozdulás folyamán, mint a helyzet rögzítése során, az általunk előre meghatározott elmozdulást, illetve helyzetet veszi fel. A tengelyre síkbeli csuklóval rögzített idomnak a csukló tengelyvonalán kívül eső részének bármely pontja, felismerésünk szerint, egy képzelt térbeli felület mentén mozdulhat el, így ezen részek bármelyikére mereven rögzített karral az elmozdulás iránya, nagysága, kitérése, sebessége, helyzetben tartása általunk meghatározható. A téridom és a tengelyre síkbeli csuklóval rögzített idom, csuklón kivül eső részének összekötésére legalkalmasabb egy térbeli kulissza, amelynél a kuliszszavezetékek közé illesztett test a vezetékekhez viszonyítva csak egy irányban korlátozott mozgású. Ilyen test lehet például egy gömbfej, amely a vezetékek közötti mozgásával görbét ir le, a vezeték felületeihez viszonyítva. Ha a tengely a képzelt tengelyvonal és a csukló térbeli helyzetét egymáshoz viszonyítva, az idom és a téridőm méretét, a kinyúló szárak kinyúlási hosszát egymáshoz viszonyítva, illetve a mereven rögzített kar hosszát az előzőekhez vi5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
