198844. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új galenikus késleltetett hatású gyógyászati készítmény előállítására

1 HU 198844 B 2 > A találmány tárgya eljárás új, a hatóanyag késleltetett felszabadulását biztosító (retard) galenuszi gyógyszerkészítmény előállítására. Közelebbről, a találmány farmakológiailag ha­tásos anyagok olyan gyógyszerformáinak elő- 5 állítására vonatkozik, amelyek a hatóanyag szabályozott ütemű felszabadulását biztosít­ják, és különösen e hatóanyagok olyan, szi­lárd diszperziós formáinak előállítására vo­natkozik, amelyek lehetővé teszik a ható- 10 anyag késleltetett felszabadulását vizes kö­zegben. Hatóanyagoknak szilárd diszperzióba vagy oldatba való beágyazásával mindeddig csupán a hatóanyag gyorsított ütemű felsza- 15 badulását tudták megvalósítani: ismertek gyógyszerek szilárd diszperziós formái pél­dául a 2 549 740 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratból, amely­ben grizeofulvin polietilénglikollal előállított 20 szilárd diszperzióit ismertetik. A grizeofulvin lassú oldódását (lásd a 11. oldalon a 4-5. so­rokban) és ennek következtében csekély bio­lógiai értékesülését úgy javították, hogy a grizeofulvinból polietilénglikolban szilárd 25 diszperziót állítottak elő. A konkrétan leirt gyógyszerforma - tabletta - előállítása során a tabletta szétesését elősegítő szert (tablet­­ta-dezintegránst) kellett adni a szilárd disz­perziós granulátumhoz, mert a grizeofulvin 30 lényegesen megjavított oldódási sebessége ismét csökkent. A tabletták előállítása során alkalmazott nyomás hatására a tabletta ré­szecskéi között tekintélyes mértékű kohéziós erő lépett fel a polietilénglikol molekulái kö- 35 zött fennálló erős kohézió következtében. A tabletta szétesését elősegítő szert - térhálósított poli(vinilpirrolidon)-t - abból a célból adták a granulátumhoz, hogy visszaál­líthassák a tabletta granulátum-részecskéinek 40 eredeti alakját, ahol a grizeofulvin gyorsab­ban oldódó alakban volt jelen. A vízben oldható polietilénglikol a vizes közeggel érintkezve a granulátumból diffúzió útján távozik (a vizes közeg extrahálja), s 45 ennek következtében a finom eloszlású grizeofulvin képessé válik a gyors oldódásra. A 2 546 577 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat szerint víz­ben nehezen oldódó ergotamin-vegyületek 50 sóinak (különösen a dihidroergotamin-metáft* szulfonátnak, dihidroergokrisztin-metánszul­­fonátnak, dihidroergokriptin-metánszulfonát­­nak és dihidroergokornin-metán-szulfonát­­nak) az oldódási sebessége és felszívódása 55 megvalósítható, ha a sók polialkilénglikolok­­kal - különösen 10 000-nél nagyobb moleku­lasúlyú poli( vinil-pirrolidon)-nal - alkotott szilárd oldatok alakjában vannak jelen, a fentebb említett hatóanyagoknak raetánszulfo- 60 nát-só alakjában a vízben való oldhatóságuk 0,01%-nál nagyobb, és ebben a vonatkozás­ban különböznek a találmány szerint alkalma­zott hatóanyagoktól. A 0 078 430 számú európai közrebocsá­­tási irat szerint dihidropiridin-származékok - különösen a nifedipin és a nimodipin - oldó­dási sebességének növelése és a felszívódás biztosítása úgy érhető el, hogy ezeket a ha­tóanyagokat például 25 000-es molekulaBÚlyú poli(vinil-pirrolidon)-nal együtt kis mennyi­ségű cseppfolyós szerves oldószerben oldják, aminek során a szilárd részecskék éppen csak feloldódnak, majd ezt az oldat nagy ab­szorpciós képességű szilárd vivóanyagokkal keverik és granulálják, aminek következté­ben a szerves oldószer elpárolog. A szilárd poli(vinil-pirrolidon)-ban a hatóanyag oldott állapotban van, és vizes közeggel való érintkezéskor az oldódási se­bessége nagyobb. Ezeket az ismert terméke­ket mindkét sajátságuk megkülönbözteti a találmány szerinti eljárással előállított készít­ményektől. A 987 588 számú kanadai szabadalmi le­írás szerint vízben nehezen oldható gyógy­szerhatóanyagok oldódási sebessége és bioló­giai értékesülésük növekszik, ha e hatóanya­gok polietilén-glikolokkal és más, vízben old­ható mátrix anyagokkal - így pentaeritrittel, pentaeritril-tetraacetáttal vagy citromsavval- alkotott diszperziók alakjában vannak je­len. A digitoxin, 17-metil-tesztoszteron, perdnizolon-acetát és a hidrokortizon-acetát- amelyek ismert gyógyszerek - a mátrix anyagában 5%-ig terjedő koncentrációkban vannak jelen, s így olyan diszperziókat ké­peznek, amelyek a találmány szerinti eljárás­sal előállított diszperzióktól különböznek. A grizeofulvin vízben való oldhatósága - amint ezt fentebb említettük - 0,01%-nál nagyobb, ezért különbözik a találmány értelmében al­kalmazott hatóanyagoktól. Azt találtuk, hogy ha vizben gyakorlati­lag oldhatatlan, farmakológiailag hatásos anyagok szilárd diszperzióit alkalmazzuk egy ilyen mátrixanyagban, akkor vizes közegben az oldódási sebesség várhatóan jelentős nö­vekvése nem figyelhető meg: ellenkezőleg, az oldódási sebesség csökken a biológiai értéke­sítés lényeges csökkenése nélkül. Azt találtuk továbbá, hogy az oldódási sebesség csökkenése a hatóanyag összefüggő (koherens) kristályformájának tulajdonítható (az alábbiakban ezt a kristályformát .másod­lagos szerkezef-nek nevezzük), 3 ez a for­ma akkor is megtartható, ha a vízben oldható mátrixanyag vizes közeggel, például vízzel érintkezve eltávozik. A másodlagos szerkezet kialakítása cél­jából előnyös, ha a hatóanyag a szilárd disz­perzióban 5%-nól nagyobb koncentrációban van jelen, és ennek több, mint 5 tömeg%-a kristályos formában van, előnyösen 5 mikro­méternél kisebb átmérőjű részecskék alakjá­ban, amelyek vízben való oldhatósága 0,01%­­-ig terjed, előnyösen 0,005 tömeg%-nál ki­sebb. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom