198782. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet térszín alatt sajtolással épülő vonalas mérnöki műtárgy, különösen csővezeték vasbeton csőelemei közötti kapcsolat létrehozására, valamint a szerkezet kialakítására szolgáló csőelem
1 HU 198782 A 2 A találmány térszín alatt sajtolással épülő csővezeték vasbeton csóelemei közötti kapcsolat létrehozására szolgáló szerkezetre, valamint a szerkezet kialakításához alkalmazható csőelerare vonatkozik. Különféle rendeltetésű térszin alatti közművezetékeket gyakran építenek munkaárok-nyitás nélküli, ún. sajtolásos technológiával. Ennek az a lényege, hogy egymás után - nyomóssal vagy húzóssal - vasbeton csőelemeket sajtolnak a talajba, amelyek vízzáró módon egymáshoz csatlakoztatva összefüggő csővezetéket alkotnak. Az építés során a csőelemek tengelyirányú mozgást végeznek, de a minden irányú szögeltérés lehetőségét is biztosítani kell. A normál csöelemek közé - technológiai okokból - különleges kiképzésű elemeket is beépítenek (közbenső nyomóállomások stb.). A jelenleg ismert módszerek egyik hátránya, hogy a vasbeton eleinek csatlakoztatáséra szolgáló szerkezetek az építés közbeni vízzárást nem képesek biztosítani, a végleges vízzárást adó szigetelés csak a sajtolás befejezését követően hajtható végre. így gyakran előfordul, hogy a csöelemek csatlakozási helyein, de különösen a közbenső állomások és többi csőelemek kapcsolatainál a sajtolás során víz vagy/és talaj hatolhat a csővezeték belsejébe. Tovább súlyosbítja a helyzetet az a körülmény, hogy e kapcsolási helyeken a sajtolási erő csökkentése érdekében a csövek külső felületére, illetve e külső felülettel közvetlenül szomszédos talajkörnyezetbe juttatott súrlódást csökkentő segédanyagok is a csórakat belsejébe kerülnek, így egyrészt csökkentik a kenés hatékonyságát, másrészt balesetveszélyt okoznak a sajtolási munkaterületen. A szomszédos vasbeton csőelemek csatlakoztatásához jelenleg alkalmazott szerkezetnek acél anyagú kötőgyűrűje van, amely a csőelemek végeinek a külső felületén levő bemélyítésekben kialakított kőrbenfutó hornyokban elhelyezkedő rugalmas tömítőgyűrűkre fekszik fel. Az acél kötőgyűrűk elméletileg a csöelemek palástfelületének a folytatásába esnek, és a végeik, valamint a csőelemek válla között rések vannak. Ez a szerkezet azonban több szempontból is hátrányos. Az egyik hátrány, hogy a meglehetősen drága tömitőgyűrüből (kötőgyűrűből) kapcsolatonként két darabra van szükség. További hátrányt jelent, hogy a szerkezet kialakításához két művelet végrehajtására van szükség: fel kell húzni a csővégekre a gumigyűrűket, és a helyére kell illeszteni az acél kötőgyűrűt. A legsúlyosabb hátránynak azonban azt a gyakran bekövetkező meghibásodást kell minősíteni, aminek következménye a korábban említett víz- és talaj-behatolás, illetve folyós talaj-behatolás a csórakat belsejébe. A meghibásodást az idézi elő, hogy a csőrakat sajtolással (húzással vagy nyomással) történő mozgatása során a mozgás irányút tekintve elöl levő, a kötőgyűrű és a esi váll közötti résbe talaj hatol, és ennek a sajtolási erő hatására érvényesülő nyomása megsérti, deformálja, esetleg lefeszíti, feltépi a kötőgyűrűt. így a csővégek közötti résen ót a külső viz és talaj a csőrakat belsejébe hatolhat, amiből súlyos üzemzavar adódhat. Ez egyrészt a sajtolásos építés folyamatát akadályozza, másrészt rendkívül megnehezíti a csókapcsolatoknál az utólagos vizkizárási munkák végrehajtását is. A vízbeáramlás, de még inkább a folyós talaj beáramlása a munkakörülmények rontásából, a munka zavarásából következő teljesitmény-csökkenés veszélyeztetheti a sajtolt csőrakat felett és/vagy a csőrakat környezetében levő műtárgyak és tereptárgyak állékonyságát, A kapcsolatok fent ismertetett meghibásodásra való hajlamossága a különleges elemik (például sajtoló-állomás) bizonytalansága mi itt az esetek túlnyomó többségében - ha ezt helyi adottságok (például felszíni beépite.tség) nem teszik lehetetlenné - a rendkivi 1 költséges víztelenítést alkalmazzék, ami az egész építéstechnológiát természetesen jele itősen megdrágítja. Csókapcsolatok vízzáró tömítésére szolgáló megoldás ismerhető meg a 25 13 982. számú NSZK szabadalmi leírásból. Tokos vasbt ton csövek tokjában kórbenfutó radiális hernyót alakítanak ki, amelybe rugalmas tőmitögyürü illeszkedik. Ez utóbbi egy megnyúlni nem képes szerkezetrészt tartalmaz, amely a kifelé irányuló radiális erőket felveszi, és ezek átadódását a tok végre meggátolja. Ez a megoldás sajtolt csórakat elemei között vízzáró kapcsolatok létrehozására nem alkalmas. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgáltasson térszin alatti vezeték vasbeton csőelemekből sajtolással - akár nyomással, akár húzóssal - történő építésére, amely a csőelem-csatlakozósoknál biztonságosan kiküszöböli a kapcsolóelemek sérülésének és a talajvíznek vagy/és talajnak a csőrakat belsejébe hatolósának a veszélyét úgy, hogy közben a csőrakat kormányozhatóséga (irányított szőgeltérés vagy hibakorrigólás) kifogástalanul biztosítva van. A találmány feladata továbbá, hogy a csóelemek beépítésekor - egyszerűbb és olcsóbb k ipcsolatok révén - gyorsabbá tegye a szerelési munkát. A találmány az alábbi felismeréseken a'apszik: amennyiben a sajtolással mozgatott csör.ikat haladásirányát tekintve elülső hézagokat a kapcsolati helyeken kiküszöböljük, tökéletesen meggátolható a víz és talaj behatolt sa a csöelemek közé, hiszen a hátsó hézagaknái nincs olyan erőhatás, aminek következtében talaj-komponensek feszülhetnének a kötőgyűrű alá. További felismerésünk, hogy ez a hézag azáltal küszöbölhető ki, hogy a kötőgyűrűt szilárd és vízzáró módon, hézag-5 10 15 20 25 30 35 ■10 45 50 55 00 65 3
