198742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidatív száradó alkidgyanták emulzióinak előállítására
3 HU 198742 B 4 vés segédoldószeri előnyösen n-butanol vagy etilénglikol-monobutil-éter hozzáadása mellett, vízben emulgeáljuk. A találmány szerinti eljárással előállított kötőanyagok a technika állása szerinti termékekhez képest lényegesen jobb száradási tulajdonságokat mutatnak, amelyek mind a rövidebb száradási időben, mind a jobb átszáradásban megnyilvánulnak. A találmány szerinti eljárással előállított alkidgyanták egy további előnye a jobb reprodukálhatóságban áll, mert az ezzel az eljárással előállított egyes gyártási adagok minősége egyenletesebb. Az (I) lépésben előállított, akriláttal módosított alkidgyanták PEG-tartalma 5-15, előnyösen 8-12 tömegé, mimellett a polietilénglikol molekulatömege 1000 és 3000 között van. A PEG beépítése különböző módon történhet, például közvetlen észlerezéssel vagy epoxizsirsavészterekkel végzett éterezés és ezt követő átészterezés útján, amint ezt a 365 215 sz. osztrák szabadalmi leírás ismerteti, ahol a PEG-t fenolrezolokkal építik be. Az emulziók stabilizálásához szükséges karboxilcsoportok bevezetésére a találmány szerint olyan polimerizátuinokat használunk, melyeket a 10-25 tömeg% metakrilsav, 30-55 tömegX, legalább 125 jódszémú száradó olajzsírsav, és 30-60 tömegX egy vagy több olyan vinil- és/vagy vinilidénvegyület, különösen akrilvegyület gyökös polimerizációjával állítunk elő, melyek a kettóskötéseken kívül reakcióképes csoportokat nem tartalmaznak. Száradó zsírsavként konjugált kettőskötéssel rendelkezőket - így dehídratált ricinusolajzsirsavat vagy izomerizált zsírsavakat vagy izolált kettőskötéseket tartalmazó zsírsavakat - igy technikai szója-, napraforgó- vagy lenolajzsírsavat használunk. Mivel az izolált telítetlen zsírsavaknak kisebb a reakcióképessége, azokat nagyobb fölöslegben kell használni. Abban az esetben, ha a polimerizációnál a zsírsav nem reagál le teljesen, akkor a maradékot az éssterezésnél az alkidgyantába építjük be. ' Vinil- ill. vinilidén-vegyületként sztirol, vinil-toluol-, ecetsav-, porpionsav- vagy versatic-savészterek használhatók. Előnyösen a kereskedelmi forgalomban kapható, akril- és metakrilsav-alkilésztereket használjuk. A kiválasztás egyebek között az alkidgyanta előtermékkel való összeférhetöség szempontjából történik. Általában a legjobb összeférhetőséggel rendelkező polimerizátumoknak van a legjobb emulgeétor-hatása is. A polimerizációt 80-160 °C-on végezzük. Iniciátorként minden olyan gyök-képző alkalmazható, amely ezen a hőmérséket-tartomanyon belül bomlik. A molekulatömeg behatárolására a szokásos polimerizáció-szabályozószerek, mint a te'rc-dodecilmerkaptán használhatók. A kopolimerek előállításakor a zsírsavak nagyrészét - adott esetben iners oldószerekkel keverék alakjában - a reakcióedénybe töltjük. A reakcióhóraérséklet elérése után a zsírsavak többi részét, a monomereket, és adott esetben a szabályzószert keverék alakjában a zsírsavak reakcióképességétől függően 3-10 óra alatt egyenletesen hozzáadjuk. A polimerizáció végpontjaként a szárazanyag-tartalom állandóvá válását vagyis az illő monomerek reakcióelegyből történő eltűnését tartjuk számon. A polimerizátum ill. az át nem alakult zsírsav-tartalmú polimerizátum-keverék határviszkozitása (dimetilformamidban, 20 °C-on mérve) 4-9 ml/g. - Az adott körülmények között a mellékreakciók, mint zsírsav dimerizáció nagymértékben viszszaszorulnak. A be nem polimerizált zsírsavak változatlanok maradnak, és az alkidgyantába történő beépítésük után megtartják képességüket az oxidativ térhálósodásra. Az (I) lépésben előállított, akriláttal módosított alkidgyanták a PEG-en és a kopolimerizátumon kívül a szokásos nyersanyagokat tartalmazzák. Az alkidgyanták előállifásánál szokásosan alkalmazott poliolokat monokarbonsavakat és dikarbonsavakat például a 11. Wagner, H. F. Sarx, Lackkunstharze, (5. kiadás, 1971, Carl Hauser kiadó, München), vagy az Ullmanns Encyklopädie der technischen Chemie, (4. kiadás, 15. kötet, 589-726. oldal, 1978, Verlag Chemie GmbH, Weinheim) ismerteti, A találmányunk szerinti eljárásnál pokolként előnyösen pentaeritritet, valamint trimetilolszilánt, glicerint, szorbitot, valamint adott esetben részben diolokat használunk. A használt zsírsavak jódszéma nagyobb, mint 125. A szokásos dikarbonsavak, mint különböző ftálsavak mellett monokarbonsavak, mint benzoesav vagy p-terc-butilbenzoesav is használhatók. Az (I) lépésben előállított, módosított alkidgyanták zsírsavtartama 20-60 tX. A komponensek észterezését a szokásos körülmények között 40-70 mg KOH/g savszám, és 5-8 ml/g határviszkozitás [fy)cHcrj; 20 °C] eléréséig folytatjuk. A (II) lépésben az akriláttal ill. PEG-gel módosított alkidgyanta 30-40 tömeg%-át 50-70 tömegX szokásos módon előállított alkidgyantával észterezünk részlegesen. Az ehhez használt PEG-aientes alkidgyanták a következő tulajdonságokkal rendelkeznek: telítetlen zsírsav-tartalom: 15-50 tX (jódszám legalább 125) savszám: 5 mg KOH/g alatt (előnyösen 3 mg KOH/g alatt) hidroxilszám: 50-150 mg KOH/g határviszkozités (*i,)chci3í 20 °C 8/13 ml/g. A komponenst a (II) lépésben olyan mennyiségű arányban kombináljuk, hogy a PEG-tartalom 3-6 tX legyen. A termék savszáma a Tnetakril-mennyiségtól függ, ami a végtermékben 1,5-4,5%. A két komponenst 160-200 °C-on részlegesen észterezzük, és a reakcióvizet azeotropképzóvel távolitjuk el. A végső értékek elérése előtt az azeotropkép-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
