198727. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1H,3H-pirrolo-[1,2-c]-tiazol származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 198727 B 2 és a szűrletet csökkentett nyomáson (2.7 kPa), 60 *C körüli hőmérsékleten bepároltuk. Ilyen módon 5 g anyagot kaptunk, amelyet feloldottunk etil-acctát és ciklohexán 40 — 60 térfogatarányú elegyének 2Ö0 cm-ében. A kapott oldatot egy 4 cm átmérőjű kolonnába öntöttük, amelybe előzőleg 10 g 0,02 - 0,045 mm szemcsenagyságú szilícium-dioxidot tettünk. Az eluátumot szárazra nároltuk csökkentett nyomáson (2,7 kPa), 60 #C körüli hőmérsékelten. Ilyen módon 4,8 g 3-araino-4-(dimetil-amino)-benzofenont kaptunk narancs színű, olaiszerű anyag formájában (Rf = 0,6; szilícium-qioxid-gélen végzett vékonyréteg-kromatografálással, eluálószer; ciklohexán és elil-acetát 60:40 térfogatarányő elegye), A 4-(dimetil-amino)-3-nitro-benzofenont D, Maron es C. Fox eljárása szerint [Bér., 47. 2774 (1914)1 állíottuk elő. — A találmányunk szerint előállított (I) általános képletÜ vegyületet vagy azoknak gyógyászati szempontból elfogadható sóit önmagukban vagy egyéb, gyógyászati szempontból kompatibilis, fiziológiailag aktív vagy inert anyagokkal kombinálva fel lehet használni gyógyszerek előállítására, amelyeket szájon keresztül, parenterálisan, a bélen keresztül vagy külsőleg lehet alkalmazni. Szájon keresztül adagolható, szilárd kompozíciók a következők: tabletták, pilulák, porok (például zselatin kapszulákban vagy ostyákban) vagy a granulátumok. Ezekben a Kompozíciókban a találmányunk szerint előállított hatóanyag össze lehet keverve egy vágy több inert hígítóanyaggal, ßIdául keményítővel, cellulózzal, szacharózzal, ctózzal vagy szilícium-dioxiddal. Tartalmazhatnak ezek a kompozíciók a hígítóanyagokon kívül más anyagokat is, például egy vagy több csúsztatóanyagot, például magnézium-sztearátot vagy talkumot, további színezőanyagot, bevonóanyagot (drazsék) vagy mázanyagot, A szálon keresztül alkalmazható cseppfolyós halmazállapotú kompozíciók lehetnek oldatok, szuszpenziók, emulziók, szirupok és clixírek — amennyiben gyógyászati szempontból elfogadhatók. Ezek a kompozíciók inert higítóanyagként tartalmazhatnak vizet, elanolt, glicerint, növényi olajokat vagy paraffinolajat. Tartalmazhatnak ezek a kompozíciók a hígít óanyagokon kívül egyéb anyagokat is, például nedvesítőszereket, édesítőszereket, sűrítőszereket, illatosító anyagokat vágy stabilizátorokat. A parenterális felhasználásra alkalmas kompozíciók célszerűen vizes vagy nemvizes oldatok, szuszpenziók vagy emulziók lehetnek. Oldószerként vagy vivőanyagként lehel alkalmazni vizet, polietilénglikolt, propilénglikolt, növényi olajokat — elsősorban olívaolajat —, injektálható szerves észtereke' - például etil-oleátot - vagy egyéb, megfelelő szerves oldószert. Tartalmazhatnak ezek a kompozíciók segédanyagokat is, elsősorban nedvesítőszereket, íztonizáló szereket, emulgeátorokat, diszpergálószereket, és stabilizálószere kel. A sterilizálást többféle képpen lehet elvégezni: például aszeptizáló szűréssel, sterilizálószereknek a kompozícióba való beépítésével, besugárzással vagy hőkezeléssel. Lehet készíteni olyan szilárd, steril kompozíciókat is, amelyeket az alkalmazás előtt közvetlenül feloldanak valamilyen injektálható, steril közegben. A bélen keresztül alkalmazható kompozíciók a kúpok vagy a bélkapszulák, amelyek az aktív anyagon kívül kötőanyagokat, például kakaóvajat, felig szintetikus gficerideket vagy polietilénglikolokattartalmaznak. A külsőleg alkalmazható kompozíciók lehetnek például krémek, kenőcsök, lemosószerek, szemvizek, ínyhúsra és a nyálkahártyára ható szerek, orrcseppek vagy aeroszolok. A találmányunk szerinti eljárással előállított hatóanyagokból készített gyógyszerek az ember-Äszálban különösen jó eredménnyel alkaltók minden olyan patológikus esetben, amelyben a PAF-acélher közvetlenül vagy közvetetten szerepet játszik, nevezetesen augergiás megbetegedéseknél, gyulladásos folyamatoknál és az emésztőrendszernek a. sugárzások, valamint endotoxinikus hatások következtében fellépő megbetegedéseinél, így a fekélyeknél, a vastagbőlgyuUadásnál és a bélsérüléseknél. Az akalmazandó dózisok nagysága függ a kívánt hatástól, valamint a kezelés időtartamától; általában orális alkalmazás esetén naponta 25 — 300 mg hatóanyagot szoktak alkalmazni felnőtt személyek kezelésekor, egy vagy több adagban, Hasonló dózisokat alkalmaznak intravénás vagy inhalációs kezelések esetén is. Alfáiéban az orvosnak kell döntenie az adagolás kérdésében, Az orvosnak figyelembe kell vennie a beteg korát, súlyát és mindazokat az egyéb tényezőket, amelyek szerepet játszhatnak a kezeléssel kapcsolatban. A következőkben néhány példát közülünk — korlátozás szándéka nélkül — olyan kompozíciókra, amelyeket a találmányunk szerint előállítható hatóanyagokból lehet készíteni: "A" példa: A szokásos eljárással 25 mg aktív anyag adagolására alkalmas tablettákat készítünk, amelyeknek az összetétele a következő: A komponens megnevezése A komponens mennyisége, mg N-(3-fenoxi-feoi|)-3-(3-piridil)-lH,3H--pÍTrolo(l,2-cjtiazol-7-karboxamid 25 keményítő 60 laktóz 50 mangézium-szterál 2 "B" példa: A szokásos eljárással 25 mg aktív anyag dozirozására alkalmas tablettákat Készítettünk, amelyeknek az összetétele a következő: A komponens megnevezése A komponens mennyisége, mg ( + )N-(3-benzoil-fenil)-3-(3-piridil)-lH,3H-5 10 .15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 22
