198719. lajstromszámú szabadalom • Eljárás xantin-származék előállítására

1 HU 198719 A 2 kil-(2-oxo)-hexil-ammónium-halogenidek stb. A kata­lizátor mennyisége a (II) képletű teobrominra számí­tott 0,1-20 mól % - előnyösen 2-9 mól%. Mennyiségének növelésével a reakcióidő csökkent­hető. így - tekintetbe véve a katalizátor visszanyer­­hetőségét - a technológiai-gazdasági optimum igen jól kialakítható. A reakciót 50-160 *C között vezethetjük. A legjobb termelést és reakcióképességet 80-105 ‘C hőmérsék­leti tartományban érhetjük el. Tekintettel a szilárd - cseppfolyós fázisrendszert alkotó, fázistmaszfer-katalizátort is tartalmazó reak­­cióelegyre, annak kevertetése, tehát az egymással érintkező fázisok mozgatása szükséges. Ez azonban a szokásos készülékben biztosítható kevertetés-inten­­zitás igényét nem haladja meg. A találmány szerinti eljárás nem jár az ismert eljárások említett hátrányaival és 90-95 %-os kiter­meléssel nagy tisztaságú terméket szolgáltat. Ezek az értékek sokkal jobbak az eddig elérteknél. Ezen­kívül eljárásunk sokkal könnyebben végrehajtható, mint az összes eddig ismert eljárás. Találmányunk egyik lényeges felismerése, hogy megoldásunk, amelynél a vízmentes kálium-karbonát, kvatemer ammóniumső, a gyenge N-H aciditású te­­obromin, dipolár-aprotikus oldószer és halogén-hexa­­non származék együtt, egyszerre van jelen - egy speciális szilárd-cseppfolyós PTC fázisrendszert alkot. Ilyen körülmények között az N-alkilezési reakció lényegében a Dehmlow és munkatársai által a javasolt mechanizmushoz hasonlítható (Tetrahedron Letters. 1985. 26 (3), 297-300. N-alkilezési modellreakciók). így az egyébként igen oldahatatlan szilárd teo­­bromin a szilárd formában beadagolt kálium-karbo­náttal és a cseppfolyós (II) ketonnal - keverés közben - reakcióba lép az (V) általános képletű komplex képződése után. Meglepő, hogy csak vízmentes káliumkarbonáttal + dipoláris, aprotikus oldószerből + fázistranszfer­­katalizátorból kapott együttes rendszer teszi lehetővé a (II) általános képletű keton és a teobromin ilyen reagáltatását. A rendszer bármely tagjának alkalmatlan kicserélése, illetve elhagyása a kitermelés és a termék minőségének jelentős, esetenként „drámai” romlását idézi elő: így például a vízmentes nátriumkarbonát nem alkalmas szilárd kálium-karbonát helyett ebben az eljárásban, mivel azonos reakcióidő és egyéb paraméterek megtartása mellett az (I) képletű xantin származék csupán 1-3%-os mennyiségben keletkezik, míg a reagáló partnerek 97-99%-ban változatlanok maradnak. Prótikus oldószerekben (pl. alkoholokban), apoláros oldószerekben (pl. benzol, toluol) a reakció csak jelentős, 30-40%-os kitermelés csökkenéssel hajtható végre. A katalizátor elhagyása esetén pedig az átalakulás kb. 10-15%-os és enek megfelelőén 90-85%-ban reagálatlan komponensek maradnak, szintén azonos reakciófeltételek mellett. A következő példák a találmány szerinti eljárás kiviteli módjának szemléltetésére szolgálnak, de az oltalmi kört semmiképpen nem korlátozzák. 1. példa 15,05 g (0,1118 mól) 6-klór-2-hexanon és 50,0 cm3 metil-etil-keton kevert oldatához portölcséren keresztül adagolunk 20,0 g (0,111 mól) teobromint, 26,8 g (0,1939 mól) vízmentes káliumkarbonátot, 1.0 g (0,003 mól) tetrabutil-ammónium-bromidot, vé­gül 50,0 cm3 metil-etil-ketonnal a portölcsérről be­mossuk a lombikba a feltapadt anyagrészecskéket és kevertetés illetve refluxáltatás közben (kb. 80 *C-on) 12 órán keresztül reagáltatunk. Ezután először normál­­majd a végén csökkentett nyomáson ledesztillálunk kb. 95 cm3^ metil-etil-ketont. A sűrű maradékhoz 70 cm3 vizet adunk, majd hűtés közben kb. 25,0 cm3 tömény (kb. 36%-os) vizes sósavoldatot adagolunk olyán ütemben, hogy a semlegesítés közben felsza­baduló széndioxid ne idézze elő a reakcióelegy ki­­habzását. Ezt követően 5,0 cm3 40%-os vizes nátri­­umhidroxid oldatot adunk hozzá és összesen 75 cm3 kloroformmal két részletben extraháljuk az elegyet. A szerves fázist először 20,0 cm3 víz és 1,0 cm3 40%-os vizes nátriumhidroxid oldat elegyével, végül 20.0 cm3 vízzel kiextraháljuk. A kissé opálos kloroformos oldatot oldószermen­tesítjük. Bepárlási maradékként 31,5 g halványsárga, állás közben bekristályosodó olajként nyerjük a nyers terméket, melyből ismert átkristályosítással 25,85 g (0,0929 mól) pentoxifyllint kapunk. Fehér, kristályos anyag. Olvadáspontja: 101-103 *C. Az extrakciók során visszamaradó lúgos, vizes anyalúgokat egybegyűjtjük és tömény vizes sósavval pH 3-ra savanyítjuk. A kiváló reagálatlan teobromint 3 órán keresztül kristályosítjuk, szűrjük, majd vízzel, és metanollal mossuk és megszárítjuk. 1,4 g teobro­mint nyerünk vissza (a bevitt mennyiség 6,9%-a). Kitermelés: 90,0% (a reakcióban fogyott 18,6 g (0,1032 mól) teobrominra számolva). 2. példa Az 1. példa szerint járunk el, azzal az eltéréssel, hogy 6-klór-2-hexanon helyett 20,0 g (0,1117 mól) 6-bróm-2-hexanont alkalmazunk. A tennék 27,3 g (0,0981 mól) Pentoxifyllin. Olvadáspont: 103-105 *C. Termelés bevitt teobrominra: 88,3%. Vizes anya­lúgból az 1. példa szerint visszanyert teobromin: 0,65 g. Kitermelés fogyott teobrominra (19,35 g): 91,3%. Az anyalúgból a katalizátor Bu4N+Br regenerál­ható. 3. példa A 2. példa szerint járunk el, azzal az eltéréssel, hogy a vizes lúgos elegyből a terméket - kloroformos extrakció elhagyásával - kikristályosítva, majd ismert átkristályosítással tisztítva izoláljuk. Kitermelés: 26,5 g (89% fogyott teobrominra). A minőség azonos a 2. példában szereplővel. 4. példa A 2. példa szerint járunk el, oldószerként metil­­etil-keton helyett metil-propil-ketont alkalmazva, 5 órás reakcióidővel, a reakcióelegy forrpontján tartva a reakcióelegyet (kb. 101 *C). A kitermelés és a termék minősége megegyezik a 2. példában szereplővel. 5-10. példa A 2. példa szerint dolgozunk fázistranszfer-kata­­lizátorként az alábbiakat alkalmazva: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom