198719. lajstromszámú szabadalom • Eljárás xantin-származék előállítására

1 HU 198719 A 2 A találmány új eljárásra vonatkozik pentoxifyl­­lin[3,7-dimetil-l-(5-oxo-hexil)-xantin] előállítására 1- halogén-hexanon-(5)-ból és teobrominből kiindulva. Ebben a leírásban X jelentése klór-vagy bróm­­atom, Q jelentése szimmetrikusan vagy aszimetrikusan szubsztituált kvatemer ammónium-csoport Y jelentése halogén-atom vagy OH-csoport. Ismert, hogy a (I) képlett! pentoxifyllin igen értéke terápiás tulajdonságokkal rendelkező gyógyszer-ható­anyag különféle perifériális, cerebrális vagy más vé­ráramlási zavarok esetén. A szer előállítására több eljárás ismert. Ezek közé tartoznak olyan eljárások is, amelyek során (II) általános képlett! ketonokat a (III) képlett! teobromin alkáliákkal képzett sóival reagáltattak (1.079.267 lsz. brit szabadalmi leírás). A terméket azonban csak nem megfelelő tiszta­sággal tudták előállítani, a bevitt teobrominra számí­tott 25% körüli, illetve az átalakult teobrominra szá­mított 75% kitermeléssel. Az eljárást kritizáló későbbi irodalom szerint (129.911 lsz. NDK-beli szabadalmi leírás) 50-55%-os kitermeléssel volt reprodukálható egy olyan termék előállítása, amelynek minősége nem megfelelő. Ezért az említett NDK-beli szabadalmi leírás szerzői reagensként a halogén-hexanon helyett 1-bróm-hexanolból etilén-glikollal, azeotrop vízelvo­nással előállított (2-(4-bróm-butil)-2-metil-l,3 dioxo­­lánt alkalmaztak, és a kapott 3,7-dimetil-l-(5)-oxo­­hexil-xantinból savas hidrolízissel kapták a kívánt célvegyületet, 66-71%-os kitermeléssel a példák sze­rint. Az eljárás hátránya nyilvánvalóan a még mindig nem kielégítő kitermelések mellett a szintézis-lépések számának megnövekedése volt. Az eljárás hátrányainak kiküszöbölésére igen sok további módszert publikáltak. így megkísérelték egyik vagy másik reagens nagyobb feleslegben való alkal­mazását. Ez nem hoz kitermelés növekedést és nagy gazdasági hátránnyal jár, mert a regenerálás megol­datlan és kömyezetkímélési problémákat is felvet. (201.558, 201.657, 164.643 lsz. csehszlovák, illetve 77.267 lsz. román szabadalmi leírások.) Más szerzők a halogén-hexanont helyettesítették 6- hidroxi hexa­­nonnal (79.160.394 sz. japán szabadalmi bejelentés), vagy a 6-hidroxi-hexanon-2-szulfonsav észterével (79.55.597, 79.61.192, 79.61.193, 79.61.196, 79.36.291, 80.13.215, 79.59.298, 79.44.698, 81.99.483 sz. japán szabadalmi bejelentések). Ezen eljárásokkal viszonylag magasabb kitermelés volt elérhető (69- 82%) a leírások szerint. A reakciólépések számának növekedése és a többlet-ráfordítások azonban nincse­nek arányban az elért eredménnyel. A leváló szul­­fonsav származék ezen túlmenően többlet környezet­védelmi költséget is jelent. A másik kiindulási anyagként alkalmazott teobro­­min-sóban szereplő kationokat is megkísérelték vál­toztatni. Az alkáli-sókat a teobromin szabad NH- csoportjának csekély aciditása miatt általában csak erős bázisokkal (alkálifém vegyületekkel, hidroxidok­­kal, hidridekkel, alkohol átokkal) alakították ki. A kapott teobromin-alkálifém-sók szerves oldósze­rekben gyakorlatilag oldhatatlanok, ezzel szemben jól oldhatók vízben. Ezért a kapcsoláshoz vizet is tar­talmazó oldószerelegyet - például etanolt, metanolt - ajánlottak (1.079.267 lsz. brit szabadalmi leírás, 77.267 sz. román szabadalmi leírás). Az eljárás hát­ránya, hogy a reakció során fokozatosan protonálódott az anion, ill. bomlott a halogén-hexanon. így a reakcióelegyből teobromin vált ki, amely sem a ha­­logén-hexanonnal, sem a bomlás során keletkező hidroxi-hexanonnal nem volt képes reakcióba lépni. (Ez lehet egyik magyarázata a 1.079.267 lsz. brit szabadalmi leírásban ismertetett 25%-os termelésnek.) Ajánlották még Pentoxifyllin előállítását PhCH2N+Et3Cl- katalizátor, illetve [(CH3)2N]3PO ol­dószer jelenlétében, izolált teobromin-káliumsóból 6- halogén-hexanonnal (81.110.688, 81.110687 lsz. japán szabadalmi bejelentések), illetve teobrominból és tet­­raetil-ammónium-hidroxidból előállított és izolált te­­obromin-kvatemer sóból. Mindezen eljárásnál hátrány a költségek, illetve a lépésszámok növekedése, va­lamint a még mindig nem kielégítő kitermelés (65- 85% között). A fentiekből kitűnik, hogy valamennyi ismert eljárásnál teobrominból előzetesen előállított teobromin- anion reagált a halogén-ketonnal. Találmányunk célja olyan, az iapri megvalósítás reális lehetőségét biztosító eljárás kidolgozása, ahol a reaktánsok reakció közbeni bomlását védőcsoportok és többletlépések nélkül, a reaktánsok közel ekvimo­­láris mólarányát megtartva, olcsó és környezetkímélő megoldással, különleges műveleteket és speciális be­rendezést nem igénylő módon közel sztöchiometrikus értékű kitermeléshez juthatunk. Találmányunk tárgya eljárás pentoxifyllin előállí­tására olymódon, hogy (IV) általános képletű fázis­transzfer katalizátort ^11) képletű teobrominnal rea­­gáltatunk dipoláris aprotikus oldószer jelenlétében, szilárd-cseppfolyós heterogén fázisú rendszerben, víz­mentes káliumkarbonát jelenlétében, és a keletkező (V) általános képletű komplex vegyületet (II) általános képletű ketonnal reagáltatva, az így kapott (VI) ál­talános képletű sóból a vízmentes káliumkarbonát aktív határfelületén (I) képletű pentoxifyllint képezünk és a reakciósort egyetlen reakcióelegyben és készü­lékben folyamatosan végezzük el. A végig heterogén fázisban végbemenő reakció meglepő módon kvantitatíve lejátszódik és igen tiszta végterméket eredményez. A vízmentes káliumkarbonát a teobrominra számított 1:1-10 mól előnyösen pedig 1:1,5-3 mól arányban szükséges a reakcióhoz. Folyékony fázisként dipoláris, aprotikus, vízben korlátozottan vagy nem oldódó alifás ketonokban vagy keton elegyekben az (I) képletű xantin származék képződését nem kíséri a kiindulási (II) általános képletű halogén-hexanon származék bomlása. Oldó­szerként igen előnyösen metil-etilketont használunk, amelynek forráspontján végrehajtott reakcióval gya­korlatilag sztöchiometrikus mennyiségben keletkezik az (I) képletű pentoxifyllin. Az oldószer a reakció­elegyből minőségromlás nélkül és gyakorlatilag vesz­teségmentesen visszanyerhető, majd előkezelés nélkül újra felhasználható. Desztillációja nem igényel kü­lönleges körülményeket és számottevő energiát. Az oldószer mennyiségét a (III) képletű teobromin tömegére számított 1-10 térfogat többszörös, előnyö­sen 5 térfogat többszörös mennyiségben alkalmazzuk. Fázistranszfer-katalizátorként szimmetrikus illetve aszimmetrikus tetraalkilammónium-, trialkil-benzilam­­mónium bázisok és sók előnyösek, például tetrabu­­til-ammónium-hidrogén-szulfát, -bromid, jodid, - klorid, trietil-benzil-ammónium-klorid, -bromid, trial-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom