198706. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3-dioxán-éterek és a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 198706 B 2 A találmány tárgya eljárás új 1,3-dioxán-éte­­rek, pontosabban új (2-alkoxi-allcil- és 2-aril-oxi­­-alkil-4-fenil-l,3-dioxan-5-il)-alkénkarbonsavak előállítására. A találmány szerint előállítható új vegyületek a thromboxán (a továbbiakban: TXA-j) egy vagy több biológiai hatását gátolják, ennek megfelelően a gyógyászatban használha­tók fel. A találmány tárgya továbbá ejárás az új vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmé­nyeit előállítására. Ismert, hogy a TXA? nagymértékben fokozza a vérlemezkék aggregacióját, ugyanakkor erős érösszehúzó hatással is rendelkezik. A TXA2 a hörgők és a légcső síma izomzatára is erős össze­húzó hatást fejt ki. Ennek megfelelően a TXA2 igen sokféle kórképben, például iszkémiás szív­­betegségekben (így szívizom-infarktusban, angi­nában, agyér-betegségekben, köztük az átmeneti agyi iszkémiában, migrénben és gutaütésben), perifériás érrendszeri megbetegedésekben (így érelmeszesedésben, mikroangiopathiában, ma­gas vérnyomásban és a lipoid háztartás zavaraira visszavezethető vérrögképződésben), továbbá légzőszervi megbetegedésekben (így tüdőgyulla­dásban, nehéz légzésben és emphysemában) ját­szik szerepet. A TXA? biológiai hatásait antago­­nizáló vegyületek a felsorolt betegségek vagy rendellenes állapotok megelőzésére és kezelésé­re használhatók fel, továbbá minden olyan far­makológiái vagy gyógyászati területen alkalmaz­hatók, ahol szükség van a TXAj biológiai hatása­inak visszaszorítására. A 94.239. sz. közzétett európai szabadalmi be­jelentésből ismert, hogy egyes 4-fenil-l;3-dioxan­­-5-il-alkénkarbonsavak TXAj-antagonista hatás­sal rendelkeznek. A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű 1,3-dioxán-éterek és gyógyászatilag al­kalmazható sóik előállítására — a képletben R1 1 —6 szénatomos alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil- vagy fenilcsoportot jelent, R2 és R3 egymástól függetlenül hidrogénato­mot vagy 1 — 4 szénatomos alkilcsoportot jelent, n értéke 1 vagy 2, m értéke 2, 3 vagy 4, p értéke 0.1 vagy 2, Z karboxilcsoportot jelent, és a dioxángyűrű 2-es, 4-es és 5-ös helyzetéhez kapcsolódó szubsztituensek egymáshoz viszo­nyítva cisz-konfigurációban helyezkednek el. A leírásban megadott képletekben egy-egy speciális konfigurációt tüntettünk fel, megje­fyezzük azonban, hogy a képleteken bemutatott onfigurációk nem egyeznek meg szükségszerű­en a vegyületek abszolút konfigurációjával. Az (I) általános képletű vegyületek legalább három aszimmetrikus szénatomot tartalmaznak, ennek megfelelően racém elegyek és optikailag aktív izomerek és izomer-elegyek formájában különíthetők el. Oltalmi igényünk a racém (1) ál­talános képletű vegyületek. valamint a TXA2-an­­tagonista hatással rendelkező optikailag aktív izomerek és izomer-elegyek előállítására terjed ki. Az egyedi optikailag aktív izomereket ismert módszerekkel (például a megfelelő optikailag aktív kiindulási anyagok felhasználásával vagy a racemátok rezolválásávalj állíthatjuk elő, és TXA2-antagonista hatásukat a későbbiekben közlendő, ismert farmakológiai módszerekkel vizsgálhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületekben n érté­ke előnyösen 1, míg m értéke előnyösen 2 vagy 3 lehet. R1 1 — 6 szénatomos alkilcsoportként például metil-, etil-, propil- vagy butilcsoportot, míg 3 — 8 szénatomos cikloalkilcsoportként például ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklo­­hexi(csoportot jelenthet. R2 vagy R3 1 — 4 szénatomos alkilcsoportként például metil- vagy etilcsoportot jelenthet. Ha R2 és Rí egyaránt alkilcsoportot jelent­­ezek a csoportok előnyösen összesen legföljebb o szénatomot tartalmazhatnak. Az (I) általános képletű vegyületek előnyös csoportját alkotják a (II) általános képletű Í2.4,5-cisz)-dioxan-származékok — a képletben t4 1-4 szénatomos alkilcsoportot (például metil-, etil- vagy propilcsoportot), 3 — 8 szénato­mos cikloalkilcsoportot (például ciklopentil­­vagy ciklohexilcsoportot) vagy fenilcsoportot je­lent, q értéke 2 vagy 3, R2 es R3 egymástól füg­getlenül hidrogénatomot vagy metilcsoportot je­lent, és Z karboxilcsoportot Képvisel — és a (II) általános képletű vegyületek gyógyászatilag al­kalmazható sói. A fii) általános képletű vegyületekben q érté­ke különösen előnyösen 2 lehet. Az (I) általános képletű vegyületek egyes kép­viselőit a példákban soroljuk fel. Ezek közül elő­nyösek a 6. és 7. példa szerint előállított karbon­savak és gyógyászatilag alkalmazható sóik. Az fi) általános képletű vegyületek gyógyásza­tilag alkalmazható sói például alkálifém-, és al­­káliíöldfém-sók (így lítium-, nátrium-, kálium-, magnézium- és kalciumsók), alumíniumsók, am­­móniumsók, továbbá gyógyászatilag alkalmazha­tó kationt szolgáltató szerves aminokkal és kva­­terner bázisokkal (például metil-aminnal, dimet­­il-aminnal, trimetil-aminnal, etilén-diaminnal, piperidinnel, morfolinnal, pirolidinnel, piper­­azinnal, etanol-aminnal, tnetanol-aminnal, N­­-metil-glükaminnal, tetrametil-ammónium-hidr­­oxiddal és benzil-trimetil-ammónium-hidroxid­­dal) képezett sók lehetnek. Az (I) általános képletű vegyületeket önma­gukban ismert, a rokonszerkezetű származékok előállítására alkalmas módszerekkel állíthatjuk elő. A következőkben az (I) általános képletű ve­gyületek előállításának egyes módszereit ismer­tetjük. A felsorolt képletekben R1, R , R3, Z, n, m és p jelentése a fenti. a) Az eljárásváltozat szerint az (I) általános képletű vegyületeket (III) általános képletű al­dehidek és (IV) általános képletű Wittig-reagen­­sek - a képletben R’ 1-6 szénatomos alkilcso­portot vagy arilcsoportot (előnyösen fenilcso­­portot), M + pedig kationt, például alkálifém­­-iont, így lítium-, nátrium- vagy káliumiont jelent — reakciójával állítjuk elő. A reakció során rendszerint az (I) általános 5 10-15 20 25 30 35 40 45 ,50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom