198704. lajstromszámú szabadalom • Fungicid és akaricid készítmény és eljárás a hatóanyagként alkalmazott 2,2-difluor-4 (2,4-dinitro-6-(trifluor-metil)-anilino)-1,3-benzodioxol előállítására

1 HU 198704 B 2 Gyakrabban alkalmazunk mégis ún. szinteti­kus tenzideket, különösen zsfrszulfonátokat, zsírszulfátokat, szulfonált benzimidazolszárma­­zékokat vagy alkilszulfonátokat. A zsírszulfonátok vagy -szulfátok általában al­káli-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubszti­­tuált ammóniumsó alakjában vannak és 8-22 szénatomos alkilrészt tartalmaznak, ahol az al­­kilrész az acilcsoportok alkilrészeit is magában foglalja; ilyen például a ligninszulfonsav, dode­­cilkénsav-észter vagy természetes zsírsavakból előállított zsíralkonolszulfálkeverék Na- vagy Ca-sója. Ide tartoznak zsíralkohol-etilénoxidad­­duktomok kénsav-észtereinek és szulfonsavainak sói is. A szulfonált benzimidazolszármazékok előnyösen 2-szulfonsavcsoportokat és egy 8-22 szénatomos zsírsavrészt tartalmaznak. Az alkil­­-szulfonálok például dodecil-benzolsz.ulfonsav, dibulil-naftalinszulfonsav, vagy naftalinszulfon­­sav-formaldchid kondenzációs termék nátrium-, kalcium- vagy trietanol-amin-sói. Ezenfelül megfelelő foszfátok , mint például p-nitro-fenol-[4-14-etilén-oxid]-ádduktum fosz­­iorsav-észterének sói is tekintetbejönnek. Nemionos tenzidként elsősorban alifás va^y cikloalifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsír­savak és alkil-fenolok poliglikoí-éter-származé­­kai jönnek szóba, amelyek az (alifás) szénhidro­génrészben 3 — 30 glikoléter-csoportol és 8 — 20 szénatomot, és az alkil-fenol alkilrészében 6—18 szénatomot tartalmaznak. További nemionos tenzidek a 20 — 250 etilén­­glikoi-éter-csoportot és 10 — 100 propilénglikol­­-étercsoportot, és az alkilláncban 1 - 10 szénato­mot tartalmazó vízoldható propilénglikol-, eti­­lén-diamino-propilénglikol és alkilpolipropilén­­glikol-polietilén-oxid-adduktumok. Az említett vegyületek propilénglikol-egységenként általá­ban 1-5 etilénglikolegységet tartalmaznak. Nemionos tenzidekre példaképpen megemlít­hetők a nonil-fenol-polietoxi-etanolok, ricinus­­olaj-poliglikol-éterek, polipropilén-polietilén­­-oxid-adduktumok, tributil-fenoxi-polietilén-eta­­nol, polietilénglikol és oktil-fenoxi-polietoxi-eta­­□ol. Ezenfelül poli(oxi-eti!én)-szorbitán zsírsav­észterei, mint poh(oxi-etilén)-szorbitán-trioleát is tekintetbejönnek. A kationos tenzidek mindenekelőtt kvalerner ammóniumsók, amelyek N-szubsztituensekként legalább egy 8-22 szénatomszámú alkilcsopor­­lot, és további szubsztituensekként rövidszénlán­­cú, adott esetben halogénezett alkil-, benzil­­vagy rövidszénláncú,hidroxi-alkil-csoportot tar­talmaznak. A sók előnyösen halogenidek, metil­­-szulfátok vagy etil-szulfátok, például sztearll­­-trimelil-ammonium-klorid vagy benzil-di(2- -klór-etil)-etil-ammónium-bromid. A formálási gyakorlatban használatos tenzide­ket egybek mellett a következő közleményekben ismertetik: "Me Cutcheon’s Detergents and Emulsifiers Annual" Me Publishing Corp., Ridgewood New Jersey, 1981; Sisley ana Wood, "Encyclopedia of Surface Active Agents", Chemical Publishing Co., OInc., New York, 1980; Helmut Stäche "Tensid-Taschenbuch" Carl Hanser-Verlag München/Wien 1981. A találmány szerinti készítmények 0,1-95 tö­megé (I) képletű hatóanyagot, 99;9 — 5 tömeg% összmennyiségben szilárd vagy folyékony hordo­zóanyagot és tenzidet tartalmaznak. Bár kereskedelmi termékekként inkább a koncentrált szereket részesítjük előnyben, a vég­ső felhasználó általában hígított készítményeket alkalmaz. A szerekhez további adalékanyagok, mint sta­bilizáló, habzásgátló, viszkozitás-szabályozó sze­rek, kötőanyagok, tapadást fokozó szerek, vala­mint trágya vagy egyéb hatóanyagok keverhetők, speciális hatások elérése céljából. Az ilyen fajta agrokémiai szerek a találmány részét képezik. A következő példák közelebbről ismertetik a találmányt, anélkül, hogy oltalmi korét korlátoz­nánk. 1. Előállítási példái 1.1. példa 2.2- Difluor-4-{2’,4’-diitro-6’-)trifluor-metil)­­-anilino|- 1,3-benzodioxol előállítása 3. reakcióvázlat 24,5 g 2,2-difluor-4-amino-l,3-benzodioxol 70 ml dimetil-szulfoxiddal készült oldatához 0 °C- on 20,8 g LiOH.HiO-t adunk, majd az elegyel 20 percig keverjük. Ezután 70 ml dimetil-szulfoxid­­ban oldott 38,3 g 2,4-dinitro-6-(lrifluor-metil)­­klór-benzoll adunk hozzá, és az elegyel 0 °C-on 20 percig keverjük, majd szobahőmérsékletre melegítjük fel. 5 óra múlva a keveréket 350 ml vízbe öntjük, híg sósavoldattal megsavanyítjuk és többször dielil-éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres fázisokat háromszor tömeg%-os NaOH- oldattal, majd háromszor 5 tömeg%-os sósavol­­daltal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradék 51,6 g narancsosbarna kristályból áll, melyet to­­luolból átkristályosítunk. Kitermelés: 4,6 g; olva­dáspont: 144- 146 CC. 1.2. példa 2.2- Difluor-4-amino-l,3-benzodioxol előállítása 4. reakcióvázlat 120 g kálium-hidroxid 780 ml vízzel készült oldatába 0 °C-on brómot csepegtetünk. Utána 50,8 g 2,2-difluor-4-karbamoil-l,3-benzodioxolt adunk hozzá és a reakcióelegyet szobahőmérsék­leten 30 percig keverjük, majd 45 percig 80 °C- on melegítjük. Az oldatot 400 ml vízzel hígítjuk és vízgőzdesztillációt alkalmazva lepároljuk. A desztillátumot dietil-éterrel extraháljuk és nátri­um-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert lepárol­va 38,1 g címben megadott vegyületet kapunk sárgás olaj alakjában, melynek törésmutatója a22D = 1,4955. 1.3. példa 2.2- Diklór-4-(klór-karbonil)-l,3--benzodioxol előállítása 5. reakcióvázlat 40 g 4-karboxi-l,3-benzodioxolt 150 g foszfor­­pentakloriddal összekeverünk és 70 °C-ra mele­gítünk. 3,5 óra múlva a hőmérsékletet 90 °C-ig emeljük és 12 órán át ezen a hőmérsékleten tart-5 Í0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom