198653. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a Bayer-féle eljárásnál keletkező Na-aluminát oldat Na-oxalát tartalmának csökkentésére

9 HU 198653 B 10 esetben pedig a C regenerálóban kapott kal­­cium-oxalátot, és minden esetben újabb 1000 ml L2 frakciót kezelünk. Az öt egymást követő tisztítási művelet­nél az eltávolított oxalát mennyisége a kö­vetkezőképpen alakult: első tisztítási ciklus 0,30 g/1 második tisztítási ciklus 0,28 g/1 haramdik tisztítási ciklus 0,31 g/1 negyedik tisztítási ciklus 0,29 g/1 ötödik tisztítási ciklus 0,30 g/1 összehasonlítás érdekében 1000 ml, elő­zőek szerinti L2 frakciót nátrium-oxalátra nézve telitett vizes oldattal kezeltünk, ily módon 3,35 g/1 mennyiségű nátrium-oxalátot vezetve az L2 frakcióim. Az A zónában kinyert nátrium-oxalát mennyisége és a B zónában az L4 folyadék fázistól elválasztott nátrium-oxalát mennyisé­ge 0,29 g/1 volt. Az S5 frakció kivonása után az S6 ma­radékot vízben oldottuk, és a kapott vizes oldatot visszavezettük az A zónába a friss L2 frakció kezelésére. Az ily módon eltávolí­tott nátrium-oxalát mennyisége csak 0,11 g/1 volt, míg a találmány szerinti eljárásnál az A zónában kinyert nátrium-oxalát mennyisége 0,28 és 0,31 g/1 között van. 2. példa (a rajzmelléklet alapján) A példában a találmány szerinti eljárás­sal csökkentett Na-aluminát tartalmú és Na­­-oxalátra nézve túltelített L2 frakciót keze­lünk 3,2 g/1 kalcium-oxaláttal. Három párhuzamos kísérletet végeztünk, mindenben az 1. Példánál leírtak szerint el­járva, kivéve, hogy az A tisztító zónában 50 °, 60 ° illetve 70 °-os kezelési hőmérsék­letet alkalmaztunk. Minden esetben meghatároztuk az eltá­volított oxalát mennyiségét, amelyek értékei a következők: Hőmérséklet °C 50 60 70 Eltávolított oxalát C g/1 0.33 0.30 0.26 3 3. példa A példában a Bayer eljárással mediter­­rán-bauxit nagy hőmérsékletű feltárásakor nyert L2 frakciót kezelünk a találmány sze­rinti eljárással, amely oldat nátrium-aluminát tartalma alacsony és nátrium-oxalátra nézve túltelített. A felhasznált L2 frakció összetétel a követ­kező: Kausztikus NazO 200 g/1 Karbonátos NaíO 22 g/1 AI2O3 120 g/1 Szerves széntartalom (C-ben kifejezve) 5 g/1 Nátrium-oxalát-tartalom (C-ben kifejezve) 0.42 g/1 Kritikvis nátrium-oxalát túltelítettség! küszöb (C-ben kifejezve) 0.45 g/1 1000 ml fenti oldathoz 10,7 g kalcium­­-oxalátot adunk, majd a keveréke).i§0 °C-on 6 órán át keverjük. A kezelés befejeztével a kapott szusz­penziót leszűrjük és meghatározzuk az L4 folyékony fázis oxalát C-tartalmát, amelynek értéke 0,38 g/1 és ez a kiindulási értékhez viszonyítva 0,04 g/literes csökkenést jelent. összehasonlításul a fenti L2 frakcióhoz anionos polielektrolitot adagolunk (márkanév: Floerger, tip. An 934 SH, 24 t% nátrium-akri­­lát és 76 t% akrilamid kopolimerje) három különböző sorozatban: a) 10 mg/1 mennyiségben, ami megfelel 50 ppm-nek a kausztikus Na20 súlyára vo­natkoztatva. A kritikus nátrium-oxalát túlte­lítettség! küszöb értéke oxalát C-ben kifejez­ve 0,45 g/l-ról 0,67 g/l-re emelkedett. Miután az oxalát C-^tartalmat nátrium-oxalát feloldá­sával 0,63 g/l-re beállítottuk, az L2 oldatot az előzőekben leírtak szerint kalcium-oxalát­tal kezeljük, majd a szuszpenziót szűrjük. A L4 folyadék-fázis 0,39 g/1 oxalát C-tartalmú volt, amely a kiindulási oxalát-tartalomhoz viszonyítva 0,24 g/l-es oxalát-eltávolítást je­lentett. b) 20 mg/1 menyiségben, ami megfelel 100 ppm-nek a kausztikus NasO súlyára vo­natkoztatva. A kritikus nátrium-oxalát túlte­lítettség! küszöb értéke 0,45-röl 0,75 g/­­-literes értékre emelkedett. Miután az oxalát­-tartalmat nátrium-oxalát feloldásával 0,70 g/l-es értékre beállítottuk, az oldatot az előzőekben leírtak szerint kezeljük és a kezeléssel 0,28 g/1 oxalátot távolítunk el. c) 60 mg/1 mennyiségben, ami megfelel 300 ppm-nek a kausztikus Na20 súlyára vo­natkoztatva. A kritikus nátrium-oxalát kü­szöbértéke 0,45-ről 0,82-re emelkedett. Mi­után az oxulát-tartalmat a nátrium-oxalát fel­oldásával 0,79 g/l-es értékre beáll.!tottuk, az oldatot az előzőekben leírtak szerint kezeljük és a kezeléssel 0,36 g/1 oxalátot távolítunk el. A fentiek alapján a tisztítási művelet hatásossága az összehasonlító példához vi­szonyítva 500, 600 illetve 800%-kal ' növeke­dett. 4. példa A 3. példa szerinti L2 frakcióhoz 20 mg/1 mennyiségben szintén a 3. példa szerinti polielektrolitot adagoljuk, majd az oldat hőmérsékletét 245 °C-on tartjuk 8, 24, 48 illetve 72 órán át. Mindegyik hőkezelés után meghatározzuk a kritikus nátrium-oxalát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom