198620. lajstromszámú szabadalom • Hosszantartó gyógyszerleadást biztosító eszköz gyógyszerek kérődzők bendőjében történő adagolására

13 HU 198620 B 14 kil-benzimidazoljait és az ivarzást elfojtó szereket - például melengesztrol. Továbbá az eszköz különösen alkalmas a nyomelemek és a táplálékban levő ható­anyagok bejuttatására, gondolunk itt a sze­lén, réz, magnézium, kén, jód nyomelemekre, valamint az A, D,_ E vitaminokra és B-vitainiri komplexekre. Az eszköznek a gyógyszer vagy gyógy­szerkombináció megfelelő napi adagját kell kibocsátania. A mag kellő hatóanyag-koncent­rációjával, a mag errodeáló felületeinek nagyságával és a polimer molekulasúlyával bármilyen ésszerű adagolás könnyen beállít­ható. Így például a napi 100 mg monenzin adagot olyan 40t% hatóanyagot tartalmazó maggal érhetjük el, melyből naponta 250 mg hidrolizálódik. Az alább következő példák olyan kísérleteket szemléltetnek, melyek mo­dellként szolgálhatnak. Magától értetődő, milyen hasznos egy olyan eszköz, ami egy, a kérődzők tápanyag­­-hasznositását fokozó hatóanyagot és egy másik gyógyszert is képes egyidóben adagol­ni. A találmány az ilyen hatóanyag-kombiná­ciókat tartalmazó eszközökre is kiterjed. A narazin és a szalinomicin különösen alkal­masak ilyen kombinációk alkalmazására, mert kis adagolási sebességnél hatékonyak. Külö­nösen előnyös a narazint vagy a szalinomi­­cint fenbendazollal, albendazollal vagy pi­­rantellel kombinálni. További előnyös kombinációk: monenzin éB melengesztrol, a monenzin és ivermektin, a narazin vagy szalinomicin és melengesztrol vagy ivermektin. A polimer mag hatóanyag- vagy ható­anyag-kombináció - koncentrációját a hatás kívánt időtartama és a hatóanyagot diszperz formában tartalmazó polimer hidrolízisének a sebessége határozza meg. Minden esetre a hatóanyag maximális koncentrációja 50t% kö­rüli lehet, mert a gyógyszerszemcséket a po­limernek teljesen be kell borítania. Maximum 40t%-os koncentrációt előnyös alkalmazni. Alacsonyabb koncentrációt, akár lt%-ost is, ott érdemes használni, ahol az adagolás kí­vánt sebessége kicsi vagy ahol a hatás kí­vánt időtartama nem túlságosan hosszú. A hatóanyagnak a polimerben való tö­kéletes diszpergáltsága azt kívánja, hogy fi­nom szemcseméretű legyen és a polimer kö­zegével alaposan el legyen keverve. Termé­szetesen, ha a hatóanyag oldódik a polimer­ben, sem a szemcsemérettel, sem az elkeve­­réssel nincs gond. Ha azonban nem, vagy csak részben oldódik, annyira meg kell őröl­ni, vagy más módon elporítani, hogy a szem­cseméret 0,3 mm-riél kisebb legyen (50 mesh). Előnyös a hatóanyagot annyira el­porítani, hogy végül a legnagyobb szemcsék nagysága is kisebb legyen 0,15 mm-nél (100 mesh). Belátható, hogy minél finomabbra történt az őrlés, annál egyenletesebb az ada­golás sebessége. A polimer és a hatóanyag keverékét kü­lönböző módon készíthetjük el. A polimert magasabb hőmérsékleten meglágyítjuk és a hatóanyagot a meglágyult polimerrel egy nagy hatásfokú készülékben, például kéthen­­geres malomban, csigaprésben stb. összeke­verjük. A legelőnyösebb az az eljárás, ahol a hatóanyagot és a polimert egyaránt megőrül­jük, és a két port keverjük össze. Ezt a ke­veréket azután 100°C hőmérséklet körülire melegítjük, mely hőfokon a polimer meg­­lágyul, majd lehűléskor amorf anyaggá der­med, amit könnyen megőrülhetünk. A durván megőrölt anyagot azután egy csigaprésbe töltjük, magasabb hőfokon járatjuk, ami egy­­időben keveri az anyagot és préseli át a mintán. A mintából a mag kívánt átmérőjével rendelkező rúd jón ki, amit automatával a kívánt hosszúságú darabokra vágunk és hagyjuk lehűlni. Különösen előnyös a mag megformálá­sának az a módja, amikor az elporított ható­anyagot a durván megőrölt polimerrel össze­keverjük és a keveréket egy csigapréssel pelletekké formáljuk. A pelleteket össze­gyűjtjük, lehűtjük és fröccsöntő gépbe vagy egy másik csigaprésbe adagoljuk. A fröccs­öntő gép közvetlenül a kívánt magokat ké­szíti el. Amikor egy második extrudert alkal­mazunk, előnyös a csigapréssel teflonbélésű présformákat megtöltve kialakítani a magokat, vagy az anyagot hosszú, teflonszerű csőbe sajtolva, a mag anyagéból hosszú rudakat készítünk, amiket kihűlés után a magoknak megfelelő hosszúságúra szeletelünk. Más eljárások természetesen ugyancsak alkalmazhatók. A polimert meglágyítjuk, az elporított hatóanyagot hozzáadjuk és a keve­réket. erélyesen összekeverjük egy olyan be­rendezéssel, ami képes a sűrű massza meg­­keverésére. Az összekevert polimer pépet ez­után magformára préseljük vagy egyedi ön­tőformákba öntjük. A polimer oldódik néhány szerves oldó­szerben, nevezetesen a diklór metánban. Amennyiben a hatóanyag is oldódik ugyanab­ban az oldószerben, mindkettőt feloldjuk és összekeverjük. Az oldószer elpérlása után a polimer és a hatóanyag igen bensőségesen elkevert keveréke marad vissza. Ezt a keve­réket azután a fent leírtak szerint melegítve sajtolhatjuk vagy formába önthetjük. Természetesen, ha olyan hatóanyagot használunk, ami a polimerben teljesen felol­dódik a kívánt koncentrációban, a keverés művelete kevésbé jelentős. Ebben az esetben a polimert csak fel kell melegítenünk, és annyi ideig kevertetjük benne a hatóanya­got, amig az teljesen fel nem oldódik. Bizonyos hatóanyagoknál azt is meg­tehetjük, hogy a polomerizáló reaktorba ad­juk és a polimer keletkezésével együtt keve­redik el vele. Valószínű azonban, hogy a po­­limerizéció magas hőmérsékleten és a hosszú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom