198620. lajstromszámú szabadalom • Hosszantartó gyógyszerleadást biztosító eszköz gyógyszerek kérődzők bendőjében történő adagolására
7 Hü 198620 B 8 ban az esetben, ha leválna. A mag aktív felületének mechanikai védelme nagy jelentőségű, minthogy a kérődzők, különösen a legeltetett állatok, bendóje jelentékeny mennyiségű lenyelt követ, drótdarabot és 5 más törmeléket tartalmazhat. A mag csőben való visszatartása különösen akkor fontos, ha a hatóanyag feleslegben toxikus, mint a tápanyag-hasznosítást fokozó anyagok esetében. Ha a mag vagy annak egy nagy da- 10 rabja kiszabadul a csőből, azt az állat valószínűleg fel fogja öklendezni és megrágja a felkérődzött táplálékkal, amikor is a hatóanyag egyszerre szabadul fel. Ha az elszabadult magot a végsapka bent tartja a cső- 15 ben, noha a hatóanyag-felszabadulás kívánt sebessége megszűnik, és a kívánt adagnál nagyobb mennyiségű hatóanyag jut ki - minthogy a mag oldalai is oldódnak -, nem valószínű, hogy toxikus mennyiség jut a 20 szervezetbe. Ügy tűnik a perforált sapka nyitott 31 területének nagysága nem túlságosan fontos tényező. Egy 35 mm átmérőjű eszköznél ez kívánatosán 35-45%. Egy ilyen sapka megfe- 25 lelő ki- és beáramlást biztosit az oldódó felület térségében és amellett mechanikailag erős. Azonban egy 18%-os nyitott felülettel rendelkező végsapka is teljesen alkalmas, a nyitott terület felső méretét pedig a sapka 30 mechanikai szilárdsága korlátozza. A végsapka alakját a körülményeknek megfelelően választhatjuk meg. Legelőnyösebb az 1. ábrán bemutatott kerekded, 30 félgömb alakút használni, mert ez az alak 35 szilárd és könnyen beadható. A sapkáknak azonban más megfelelő alakjuk Í6 lehet. Lehetnek sikfelületűek, mint az 5., 6. és 8. ábrán, kicsúcsosodók, mint a 7, ábra megoldása vagy gúla alakú, amint a 40 10. ábra mutatja. A végsapka alakja nem kritikus, feltéve, hogy a perforáció mérete és alakja olyan, hogy a táplálék részecskéi nem tömik el és mechanikailag elég erős ahhoz, hogy alakját megőrizze és a helyén marad- 45 jón. A kísérletek azt bizonyítják, hogy bizonyos mennyiségű táplálék mindig összegyűlik a mag oldódó felületének közelében és a végsapka alatti tér meglehetősen telve van S0 vele. Ez az anyag úgy látszik nem befolyásolja a mag eróziójának és ezáltal a hatóanyag kijutásának sebességét. A végsapkát sokféleképpen módosíthatjuk. így például működését átveheti egy, a 55 teljes eszközt beburkoló szűrőréteg vagy 32 szita (12. ábra). Az ilyen boritóréteg kialakítására a legalkalmasabb anyag a hőre zsugorodó műanyag szitacső, amit ráhúzunk az eszközre, a végeken összekötjük vagy össze- 60 szorítjuk és helyben zsugorítjuk. Az ilyen hőre zsugorodó műanyagok általánosan használatosak. Egy másik megoldás szerint a végsapka nyitott területe a maximumig növelhető oly 65 módon, hogy egy vagy két 30e drótszálat vagy más vékony elemet keresztben ráerősítünk a cső végére, ahogyan azt a 8. ábra mutatja. Az ilyen megoldás nyilván nem tartja vissza a mag kisebb darabjait, de magát az egész magot igen, ha közte és a cső között a kötés megszűnne. Az ilyen típusú végsapkánál a drótvéget behajtjuk a cső külső falában lévő perforációba vagy a drót vagy drótok végeit rugalmas gyűrűkapoccsá alakítjuk, ami a cső külső felületén lévő horonyba illeszkedik. Hasonlóan kellő számú vékony keresztkötéssel a sík műanyag végsapka elhagyható, és ezek az ismertetett módon rugós kapocs megoldással rögzíthetők. A végsapka bármilyen, viszonylag szilárd anyagból készülhet, ami a bendőben levő körülményeknek megfelel. Előnyös anyagok a könnyen olvadó műanyagok, mint amilyen a polietilén-lineáris vagy keresztkőtéses -, polipropilén, poliuretán, poli(vinil-klorid), stb. Szükségtelen keményebb műanyagot használni, például melarainokat, fenolos gyantákat, polikarbonétokat, stb - de," ha szükséges ezek is megfelelnek. Természetesen készíthetjük a végsapkát fémből, például alumíniumból, rozsdamentes acélból, acélból, ónnal, nikkellel, stb. bevont acélból, sárgarézből, illetve bármilyen olyan fémből, ami a bendő viszonyainak megfelel. A közönséges acél megfelel, minthogy a bendőben uralkodó viszonyok nem túlságosan korrézívek. Az acélt vagy más fémet védőfestékkel vonhatjuk be a fém tökéletesebb védelme céljából, ahogyan azt fentebb mór leírtuk. A 9. ábrán látható megoldásnál 30f fémszitát alkalmazunk. A végsapkát különféle megoldásokkal rögzíthetjük a csövön, néhányat az ábrákon szemléltetünk. így például, a végsapkának a cső végén túlnyúló részét egy rugalmas gyűrűvel a csövön levő horonyba szoríthatjuk vagy egy körülötte levő 35 kapoccsal leszorítjuk (4. ábra). Természetesen rögzíthetjük a végsapkát úgy is, hogy az szorosan réilleszkedjen a csőre, ez a megoldás azonban nem javasolt, mert olyan pontos méretegyezést kíván, ami egy ilyen olcsó eszköznél nem oldható meg. A 36 végsapkát rögzíthetjük ragasztással (14. ábra), különösen, mióta a csöveket úgy kell készíteni, hogy a zéróréteget ragasztással rögzíthessük. A műanyagot fémhez kötő ragasztóanyagok általánosan ismer-' tek. Különösen az epoxiragasztók kötődnek jól a műanyagokhoz és a csövek készítésére felhasználható fémekhez. A fémből készült végsapkék ugyancsak jól ragaszthatók és ez esetben ugyancsak epoxiragasztók a legmegfelelőbbek. A cső és a sapka csavarmenettel is öszszekapcsolható, különösen fémsapkák esetében, de műanyag sapkáknál is. 6
