198620. lajstromszámú szabadalom • Hosszantartó gyógyszerleadást biztosító eszköz gyógyszerek kérődzők bendőjében történő adagolására
9 HU 198620 B 10 A legelőnyösebb megoldás azonban a 2. ábrán látható. Itt a cső végének átmérőjét csökkentjük, és egy 29 hornyot valamint egy kiálló peremet képezünk ki. A rugalmas anyagból készült végsapkán szintén van egy 28 perem, ami összeillik a cső hornyával, illetve 28 peremével. Ily módon a sapka egyszerűen rögzíthető, a- peremének a horonyba történő pattintásával. Ennél a megoldásnál az eszköz felülete sima, minthogy a cső és a sapka átmérője azonoB. Gazdaságos kivitelezési mód, amikor a perforált végsapkát a cső meghosszabításával képezzük ki, amint azt a 15-17. ábrán szemléltetjük. Az ilyen eszközt előnyösen olyan fémlemezből készítjük el, melynek 30j végei ujjszerűen (15. ábra) kialakítottak. A csövet úgy kapjuk meg, hogy ezt a lemezt hengerré hajlitjuk és összeillesztjük. Az egybefüggő végsapkát létrehozó ujjakat kialakithatjuk úgy is, hogy azokat a már megformált fémcső 30k végeiből vágjuk ki (16. ábra). Amikor a végsapkákat úgy alakítjuk ki, hogy azok tulajdonképpen a cső meghosszabbított végei, amint azt a 15-17. ábrán bemutatjuk, az eszköz .csöve' a fémtartály azonos átmérőjű része, a .végsapka' pedig a tartály szűkülő átmérőjű része, melynek nyitott felületei biztosítják az érintkezést a bendőnedv és a mag felülete között. A 15. ábrán a fentiek értelmében a cső a 21e, a végsapka a 30j és kettőjük közti átmenet a 21f számozással jelölt rész. A perforált végsapka kivitelezésének egy további megoldása az, ahol az egész cső egy külső tokba zárt, melynek összefüggő végei a tulajdonképpeni végsapkák. Ilyen eszközöket mutatnak be a 18-23. ábrán. A külső tokot előnyösen műanyagból készítjük, előnyösen öntjük, mert így könnyű és gazdaságosan gyárthatók. A külső tok elkészítéséhez ugyanazokat az anyagokat használhatjuk fel, amiket a különálló végsapkák elkészítésének leírásánál előzőleg már ismertettünk; legelőnyösebb anyag a polietilén. A 18. ábrán olyan külső tokot mutatunk be, ami két hengerből áll, melyek egyik vége maga a végsapka. A két 50, 51 végrész pattintó zárral kapcsolódik egymáshoz. A két részt persze össze is forraszthatjuk, ha erre alkalmas anyagból készültek. Például a polietilén vagy poliuretán külső tok két felét hővel forraszthatjuk össze, sajtoló hegesztéssel, fűtött görgővel vagy nyílt lánggal, de az összeragasztást végezhetjük oldószerrel vagy egyszerűen ragasztóval is. Ha a külső tok két felét az előbb elmondottak szerint forrasztjuk vagy ragasztjuk egybe, az 50, 51 végrészek (19. ábra) azonosak, igy gyártásuk még gazdaságosabb. Könnyen belátható, hogy az egybefüggő végsapkával rendelkező külső tokba zárt, a 3. ábrán szemléltetett mag és cső a találmány legegyszerűbb kivitelezési módja. Érthető továbbá, hogy a 18-23. ábrán bemutatott külső tokoknak nem kell a csővel kapcsolatban lenniük, hanem csak magukba zárják és védik azt. A 18-23. ábrán szemléltetett külső' tok végsapkája közel félgömb alakú, ami a legelőnyösebb forma, amint azt mér említettük. Érthetően azonban a külső tok részét képező végsapkák alakja is bármilyen, az 5-10. ábrákon bemutatott, alakú lehet. A külső tokot alkalmazhatjuk azzal a céllal is, hogy csökkentsük a hatóanyag kijutásának sebességét azáltal, hogy a toknak csak egyik vége nyitott. A 20. ábrán egy olyan eszközt mutatunk be, ahol a külső tok csak egyik végén visel nyitott végsapkét, a másik vége lezárt. Az ábrán látható, hogy a külső tok 52 zéró része pattintó zárral kapcsolódik a végsapkás 5a záró részhez, de magától érthetően a részek összeforrasztással vagy ragasztással is kapcsolódhatnak. A külső tokot önthetjük egy darabból is, ami a cső körül a tengellyel párhuzamosan zárul. Egy ilyen tokot mutatunk be a 21-23. ábrákon. Ennél a megoldásnál az anyagot úgy kell megválasztanunk, hogy az egybefüggő 54 sarokpént (23. ábra) kialakítása is lehetővé váljon. Erre ugyancsak a polietilén az előnyős anyag. Az egy darabból álló tok keresztmetszetét a 23. ábrán, a teljes, kész eszköz keresztmetszetét a 22. ábrán és távlati képét a 21. ábrán mutatjuk be. A 21-23. ábrákon megint csak a pattintó zárás kapcsolási megoldást mutatjuk, de természetesen itt is alkalmazhatjuk az összeolvasztásos vagy ragasztásos kapcsolást, ami a tengellyel párhuzamos záródás hossza miatt még előnyösebb is, mint a 18-20. ábrákon bemutatott kivitelezéseknél. A tengellyel párhuzamosan záródó külső tokot készíthetjük különálló felekből is. Az ilyen tok fél részei úgy néznek ki, mint a 23. ábrán, de a részek az 54 sarokpántnál el vannak választva. A fél tokokakt pattintó zárral kapcsolhatjuk össze, vagy előnyösebben összeolvasztással, ahogy azt fentebb ismertettük. A mag mátrixát alkotó polimer azonoB a Nevin által a 4 273 920. számú USA szabadalomban ismertetett polimerrel. Az említett szabadalom leírását itt az irodalmi előzmények ismertetésében találjuk. A polimer tejsavnak és a glikolsavnak kopolimerje, 60- -95t% tejsavból és 40-50t% gíikolsavból álh Előnyös, ha a kopolimer 70-90t% tejsavat tartalmaz, de messze a legelőnyösebb, ha az összetétele: 80t% tejsav és 20tX glikolsav. A polimerizálást Nevin szerint, magas hőmérsékleten végezzük erősen savas ioncserélő gyanta jelenlétében. A kopolimer átlagos molekulatömegét meglehetősen könnyen meghatározhatjuk a reakció idejével és a hőmérséklettel. Nevin szerint az előnyős molekulatömege 6000-35000 vagy inkább 15000-30000 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
