198513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antikoaguláns hatású peptid és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 kapcsolható a molekulához. Más eljárás szerint több amlnosavból álló fragmenseket állítunk elő oldatbanl kapcsolási eljárással és ezt kapcsoljuk a gyantához kö­tött aminosav szekvenciához. A polipeptid szekvenciába bevezetett egyes a-aml­­nocsoporton védett aminosavak esetében az alkalma­zott aminocsoport védőcsoport bármely ilyen, a szak­irodalomban ismert védőcsoport lehet. Az alkalmaz­ható a-aminocsoport védőcsoportok az alábbiak le­hetnek: (1) acil típusú védőcsoportok, mint például formíl-csoport, trifluor-acetil-csoport, ftalil-csoport, toluolszulfonil-csoport (tozilcsoport), benzolszulfo­­nil-csoport, nitro-fenil-szulfenil-csoport, tritil-szulfe­­níl-csoport, (2) aromás uretán típusú védőcsoportok, mint például benziloxJ-karbonil-csoport, szubsztítuált benziloxi-karbonil-csoportok, mint például p-klór­­-benzil-oxi-karbonil-csoport, p-nitro-benziloxi-karbo­­nil-csoport, p-bróm-benziloxi-karbonil-csoport, p-met­­oxi-benziloxi-karbonil-csoport, 1 -(p-bifenilj-l -metil­­-etoxí-karbonil-csoport, a a-dimetil-3,5-dimetpxi-ben­­ziloxi-karbonil-csoport, és benzhidríloxí-karbonil-cso­­port, (3) alifás uretán típusú védőcsoportok, mint például t-butoxi-karbonii-csoport (Boc), diizopropil­­-metoxi-karbonil-csoport, izopropoxi-karbonil-cso­­port, etoxi-karbonil-csoport, és alliloxi-karbonil-cso­­port, (4) cikloalkíl-reután típusú védőcsoportok, mint például ciklopentiloxi-karbonil-csoport, adaman­­tiloxi-karbonil-csoport, és ciklohexiloxi-karbonil-cso­­port (Chx), (5) tiouretán típusú védőcsoportok, mint például femltío-karboníl-csoport, (6) alkil típusú vé­dőcsoportok, mint például trifenil-metil-csoport (tri­­til-csoport) és benzilcsoport, és (7) trielkil-szilil-cso­­portok, mint például trimetil-szilíl-csoport. Az elő­nyösen alkalmazható a-aminocsoport védőcsoport a t­­-butoxi-karboníl-csoport. A megfelelő kapcsol2 reagens kiválasztása a szak­ember előtt ismert. Különösen alkalmas kapcsoló rea­gensek, amennyiben a kapcsolt aminosav Gin, az N,N’-diizopropil-karbodiimid és az 1-hidroxi-benzo­­-triazol. Ezeknek a reagenseknek az alkalmazásával el­kerülhető a laktam és nitril melléktermékek keletke­zése. Más kapcsoló reagensek: (1) a karbodiimidek (például az N,N-diciklohexíl-karbodiimid, (2) a cián­­amidok (például az N,N-dibenzíl-ciánamid), (3) a ke­­téniminek, (4) az izoxazólium sók (például az N-etil­­-5-fenil-izoxazólium-3'-szulfonát), (5) monociklusos aromás jellegű nitrogén tartalmú vegyületek, amelyek 1-4 nitrogénatomot tartalmazhatnak, mint például imidazolldek, pirazolidok, és 1,2,4-triazolidok. Pél­dául alkalmas heterociklusos amidok, az N,N’-karbo­­níí-diimidazol, és az N,N-karbonil-di-(l ,2,4-triazol), (6) alkoxílezett acetilének (mint például etoxi-aceti­­lén), (7) az aminosav karboxilcsoportjával vegyes an­­hidridet képző reagensek (mint például etil-klór-for­­miát, és izobutil-klór-formiát), vagy a kapcsolandó aminosav szimmetrikus anhidridjei (pélául Boc-Ala­­-O-Ala-Boc), és (8) nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek, amelyek a gyűrű nitrigénatomon hidroxil­­csoportot tartalmaznak, mint az N-hidroxl-ftálimid, az N-hidroxi-szukcinimid és az 1-hidroxi-benzotria­­zol. Más aktiváló peptid kapcsoló reagensket írt le közleményében Kapoor, J. Pharm. Sei. 59, pp 1-27 (1970). Az előnyösen alkalmazható kapcsoló reagen­sek, az Arg, Asn és Gin aminosavak kivételével, a szimmetrikus anhidridek. Valamennyi védett amlnosavat vagy aminosav szekvenciát 4- 5-szörös feleslegben visszük a szilárd fázisú reaktorba és a kapcsolást dimetil-formamid: di­­klórmetán (1:1) elegyben, vagy tiszta dimetil-forma­­midban vagy előnyösen tiszta diklór-metánban hajt­juk végre. Amennyiben a kapcsolás nem teljesen tör­ténik meg, a kapcsolási eljárást megismételjük mielőtt az a-amino-védőcsoportot eltávolítjuk és a követke­ző amlnosavat a szilárd fázisú reaktorba visszük. A kapcsolási reakció végbemenetelét a szintézis minden egyes lépésében ninhidrin tesztvizsgálattal ellenőriz­zük, Kaiser és mtsai. által az Analyt Biochem., 34. 595 (1970) közleményében leírt eljárásnak megfelelő­en. Miután a kívánt aminosav szekvenciát előállítot­tuk, a peptidet eltávolítjuk a gyantáról. Ezt hidrolízis segítségével végezhetjük és például a gyantához kö­tött polipeptidet dimetil-szulfid, p-krezol vagy tio­­krezol híg vizes hídrogénfluoridos oldatával kezeljük. Mint a szilárd fázisú szintézis szakirodalomban is­mert számos aminosav olyan funkciós csoportokat tartalmaz, amelyeket a peptid lánc előállítása során védőcsoporttal kell ellátni. A megfelelő védőcsoport kiválasztása, alkalmazása, a szakember előtt ismert és a védőcsoporttal ellátandó aminosav minőségétől, va­lamint a pepiidben jelenlévő egyéb védőcsoporttal el­látott aminosavak minőségétől függ. Az ilyen oldal­­láncbani védőcsoportok megválasztása döntő befo­lyású, mert ezek olyanok kell legyenek, amelyek nem hasadnak le az a-aminocsoport védőcsoportok eltávo­lítása során. A ciklikus peptideket a megfelelő lineáris szárma­zékból állítjuk elő a lineáris peptid szilárd fázisról való lehasítása tuán ismert oxidativ kapcsolási eljárás­sal, például a lineáris peptidet káliumferricianiddal oxidálva, például Stewart és mtsai. Solid Phase Pepti­de Synthesis (Freeman and Co, San Francisco 1969), Chapter 1, 9S. oldalának közleményében leírt eljá­rása szerint. A találmány szerinti eljárással előállított peptid­­-származék antíkoaguláns dózisa 0,2 mgjkg — 250 mgjkg testsúly/nap, amely függ a kezelt betegtől és az alkalmazott pepiidtől. Az adott beteg esetében a :szükséges dózist egyideig kell meghatározni. Előnyö­sen 1 -4 napi dózist adagolunk jellemzően 5 mg — 100 mg/dózis aktív hatóanyag alkalmazásával. A jelzett antíkoaguláns terápia számos trombózis megelőzésére alkalmas, és különösen alkalmas a szív­­koszorúér és agyi érrendszeri betegségek kezelésére. A szakember számára egyértelmű az ilyen jellegű be­tegségek köre, amelyek ilyen kezelést igényelnek. A beteg elnevezés alatt emlősöket, mint például főemlő­söket, példuál embert, juhot, lovat, szarvasmarhát,­­sertést kutyát, macskát, patkányt és egeret értünk. Ugyan néhány peptid származék stabil marad orá­lisan adagolva is, azonban a nem orális úton történő adagolás, például a szubkután, az intravénás, az intra­­muszkuláris vagy intraperitoneális adagolás alkalma­zandó előnyösen, a tároló injekció, beültetett injek­ció, vagy nyálkahártyán keresztüli alkalmazás, mint például orr, torok és tüdő hörgőkön keresztüli alkal­mazás előnyös, ami lehet például aeroszol formált alak, amely a találmány szerinti peptid származékot permet vagy száraz por formában tartalmazza. Parenterális adagolás céljára a találmány szerinti vegyületek injektálható dózisokban oldat vagy szusz­penzió formában adagolhatók fiziológiásán elfogad-98.513 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom