198486. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tercier-hidroxi-alkil-xantinok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 198486 B 2 Példa száma R1 R2 R3 Op. *C 55 £H3 H3C-C-(CH2)4--ch3-(CH2)2-<?H-CH2 116-118 56 OH <PH3 H3C-C-(CH2)4--ch3 OH OH -CH2-CH-(]H2 105-107 ÖH ÖH OH Farmakológiai vizsgálat és eredmények 1. A perifériás artériás vérkeringési zavarokra gyakorolt hatás Az utóbbi évtizedben jelentés mértékűi változás állott be a krónikus perifériás artériás elzáródásos betegségek patofiziológiájával és ezzel együtt a gyógyszeres kezelésével kapcsolatos elképzelésekben, amennyiben a tudományos és gyógyászati érdeklődés a makrovérkeringéstől növekvő mértékben a mikrovérkeringés és különösen a kapilláris véráramlás felé tolódott el. Ez utóbbi segítségével történik a határoló szövetek táplálása a diffúzió által közvetített szubsztrátumcsere útján. Ennek következtében a mikrovérkeringésben fellépő zavarokat a sejtek elégtelen vérellátása és az ebből folyó szöveti isémia jelzi, így a gyógyításnak arra kell irányulnia, hogy megszüntesse a kapillárisokban végbemenő tápláló véráramlás kóros inhomogenitását, és így normalizálja az isémiás szövetben a helyi parciális oxigénnyomást (p02). Ezért az (I) általános képletű vegyületeknek a szövetek vérellátását javító hatását az isémiás vázizomban történő p02-mérésekkel végeztük a D.W. Lobbers [Prog. Resp. Rés., 3, 136-146. oldal, Karger, Basel, 1969] és az M. Kessler [Prog. Resp. Res., 3, 147-152. oldal, Karger, Basel, 1969 és Anesthesiology, 45, 184 (1976)] által leírt kísérleti elrendezés alkalmazásával. Összehasonlító készítményként pentoxifillint alkalmaztunk a vizsgálatoknál. A kísérleti állatok hím Beagle-kutyák voltak 35 mg/kg i.p. nátrium-pentobarbitál beadásával kiváltott narkózisban. Szabaddá tettük az állatok jobb hátsó lábánál a combartériát és a combizomzat egy meghatározott részét, továbbá az állatok bal hátsó lábánál a combvénát az infúzióhoz és a combartériát a vérnyomás méréséhez felszabadítottuk és kanült vezettünk be. Elernyedését váltottunk ki alkuronium-klorid 0,1 mg/kg i.v. dózisának beadásával, majd 30 percenként i.p. adtunk be 0,05 mg/kg alkuronium-kloridot, és az állatokat mesterségesen lélegeztettük. Ezzel egyrészt elkerültük az izmok spontán összehúzódásait, amelyek kedvezőtlenül befolyásolnák a pC>2 mérését, másrészt biztosítottuk a légzéshez szükséges oxigén egyenletes odavezetését. Egy további, a jobb hátsó láb combvénájába bevezetett katéter szolgált a vénában áramló vér laktátkoncentrációjának ellenőrzésére. A szabaddá tett izomterületre többszálas felületi elektródát (gyártó: Eschweiler, Kiel) helyeztünk a pÜ2 értékének folyamatos regisztrálásához. Mihelyt a p02-görbe stabilizálódott, csipesz segítségével elzártuk a combartériát. Ennek hatására gyorsan csökkent a p02 értéke az elzárt combartéria által ellátott izomban, majd a kollaterális erek spontán módon történő megnyílásával ismét kissé növekedett, végül az egészséges izomhoz képest lényegesen kisebb értékre állt be a pÖ2. Ebben az időpontban a vizsgálandó anyag vizes oldatát vagy intravénásán beadtuk (0,6 mg/kg/perc dózisban), vagy intraduodenálisan (i.d.) adtuk be 25 mg/kg dózisban, és az isémiás izomban mértük a p02 növekedését. 15 A combartéria elzárása előtt és után, valamint a vizsgálandó anyag beadása után mindig mintát vettünk a vénás vérből, hogy meghatározzuk a kimosott laktát mennyiségét és ezzel ellenőrizzük az állatok fiziológiás állapotát. Minden egyes kísérlet elején és végén 20 meghatároztuk az isémiás végtag artériás vérében a gázkoncentrációt (pC>2 és pCŰ2) és a pH-értéket is. A készítmény hatását az egyes kísérletek során a vizsgálandó anyag beadását követő maximális százalékos pC>2-értéknövekedéssel mértük az artéria elzá- 25 rása alatt. (n= 2-11). A mért értékekből minden egyes vizsgált vegyületre vonatkozólag kiszámítottuk a dimenzió nélküli hatékonysági indexet (W). Ehhez szorzatot képeztünk a pozitív kísérletek százalékos gyakoriságából és az egyes pozitív értékekből adódó 30 közepes százalékos p02-növekedéséből. Ez a hatékonysági index figyelembe veszi az izmokat behálózó ereknél egyénenként fennálló eltéréseket, s a vizsgált vegyületre reagáló illetve nem-reagáló egyedeket együttesen átfogja, ennek következtében megbízha- 35 tóbb aktivitásösszehasonlítást tesz lehetővé az egyes készítmények között. 2. Az agy regionális vérellátására gyakorolt hatás Az (I) általános képletű vegyületeknek az agy regionális vérellátására gyakorolt hatását a hővezetési 40 módszer segítségével vizsgáltuk F.A. Gibbs [Proc. Soc. exp. Biol. (N.Y.) 31, 141 (1933)], H. Hensel [Naturwissenschaften, 43, 477 (1956)] és E. Betz [Acta Neurol. Scand. Suppl. 14, 29-37 (1965)] szerint hím és nőstény macskákon, amelyek 35 mg/kg i.p. 45 nátrium-pentobarbitállal létrehozott narkózisban voltak. Összehasonlító anyagként ismét a pentoxifillint alkalmaztuk. Ennél a módszernél a gyrus marginális frontális területén az agyfelszínre helyezett hővezető 50 szonda segítségével az egyik fűtési ponttól egy szomszédos hőmérsékletmérő helyre történő hőtranszportot határozzuk meg, amely egyenesen arányos az agy vérellátásának mértékével. A 1 hőtranszportszámnak a készítmény beadása után bekövetkező százalékos 55 növekedése ennek következtében a vérellátás javulásának a mértéke. A vizsgálandó vegyületeket vizes oldatban intravénásán adtuk be az állatoknak. Az alkalmazott dózis 3 mg vizsgálandó anyag volt testsúly kilógrammon- 60 ként. Minden egyes vizsgálandó készítménnyel 3-5 kísérletet végeztünk, és a mérési adatokból meghatároztuk a közepes százalékos agy vérellátásnövekedést. 3. Akut toxicitás 65 Az LD50-értékeket a szokásos módon határozzuk 17
