198479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-szubsztituált imidazol származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 198479 B 2 abban a vegyület mólkoncentrációban van megadva, amelynél a DBH aktivitás felére csökken (IC50). A mikromolárís egységekben kifejezett IC50 értékek né­hány találmány szerinti vegyületre vonatkozóan az I. táblázatban láthatók. A találmány szerinti vegyületek in vivo DBH inhibitor tulajdonságait Felice, Felice és Kessinger (J. Neurochem., 31, 1461-1465 (1978) módszerével határozzuk meg, ahol a perifériás dopamin és nore­­pinephrin szintekre gyakorolt hatásokat mérjük. Ebben a vizsgálatban spontán hipertenzív patkányoknak int­­raperitoneálisan (i.p.), 50 mg/ testtömeg kg dózisban adjuk be a vegyületeket, majd 3 órával később leöljük az állatokat. A dopamin (DA)mmgm szívszövet g-ban kifejezett átlagos eredményeket a kontrol és a kezelt patkányok közti különbség segítségével határozzuk meg. Az eredmények az I. táblázatban láthatók. A találmány szerinti vegyületek in vivo vémyo- 5 máscsökkentő hatását spontán hipertenzív patkányo­kon (SHR) ismert módszerekkel határaztuk meg. A vizsgálandó vegyületeket intraperitoneálisan (i.p.) ad­juk be a patkányoknak és folyamtosan mérjük a vérnyomást. Mivel a DBH f<5 enzim a katecholaminok 10 szintézisében, az várható, hogy egy inhibitor jelenléte csökkenti a keletkezett katecholaminok mennyiségét és így alakul ki a vérnyomáscsökkentő hatás. Az eredmények az I. táblázatban láthatók. 1. táblázat In vitro és in vivo DBH inhibició, dózis 50 mg/kg, i.p., 3 órával a beadás utánx Vegyület IC50 szív DA Maximális változás (jig) (ptg/g) MBP (Hgmm) 1 5,4 kontrol .024+.003-30+21' (ismert) kezelt ,066+.005<xx (18 %) 2 1,6 kontrol .024±.003 kezelt ,066±.012xxx-21+27 (12 %) 3 1,0 kontrol .024+003 kezelt .079±.004xxx 1. vegyület l,3-dihidro-l-(2-tienil-metil)-2H-imidazol-2-tion 2. vegyület l,3-dihidro-l-(3-tienil-metil)-2H-imidazol-2-tion 3. vegyület l-(2-furanil-metil)-1,3-dihidro-2H-imidazol-2-tion * spontán hipertenzív patkányok. xxx p < .001. a Atlagkülönbség ± standard deviáció. Az I. táblázat eredményei alapján látható, hogy a találmány szerinti vegyületek, hasonlóan más ismert vegyületekhez, DBH aktivitást csökkentő hatásukat (azaz IC50 hatásukat) 1-100 mikromólos koncentrá- 40 dókban fejtik ki és a legjobb vérnyomáscsökkentő hatásukat várhatóan körülbelül 10 mg - 100 mg/test­­tömeg kg dózisoknál mutatják. Amint a gyógyszerként használt vegyületcsoportok esetében közismert, bizonyos specifikus csoportokkal 45 rendelkező vegyületek előnyösebb hatásúak, mint az egész vegyületcsoport. Esetünkben az olyan (I) álta­lános képletű vegyületek előnyösek. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek a magas vérnyomás kezelésében használatosak. Az 50 (I) általános képletű hatóanyagot a szokásos gyógyá­szati készítmények formájában így orális beadás cél­jára tabletták, kapszulák vagy elixir formában, rektális beadás céljára kúpok formájában, parenterális vagy intramuszkuláris beadás céljára pedig steril oldatok 55 vagy szuszpenziók formájában készíthetjük ki. A találmány szerinti (1) általános képletű ható­anyagot az optimális gyógyászati hatást biztosító dó­zisokban adhatjuk be. Bár a dózis páciensenként változik, a betegség természetétől és komolyságától, 60 a beteg tömegétől és egyéb faktoroktól függ, az általánosan alkalmazott dőzistartomány naponta kö­rülbelül 10-100 mg/testtömeg kg, amelyet egyszeri vagy több felé osztott mennyiségekben adhatunk be. A hatóanyagot jól ismert módszerekkel alakíthatjuk 65 a kívánt gyógyszerkészítményekké, így valamilyen (I) általános képletű vegyület, vagy ezen vegyületek keveréke, vagy gyógyászatilag alkalmazható savad­­díciós sójuk, körülbelül 1-100 mg mennyiségét összekeverjük valamilyen a gyógyszeriparban szoká­sos hordozó, segéd, kötő, konzerváló, stabilizáló, ízesítő anyaggal, a gyógyszeriparban szokásosan hasz­nált egységdózis formában. Ezekben a készítmények­ben a hatóanyag mennyisége annyi, hogy az előbb jelölt dózistartományba eső megfelelő dózis biztosí­tható legyen. A gyógyszerkészítményekben használt adalékanya­gok például az alábbiak lehetnek: kötőanyagként tra­­gantmézga, akácmézga, kukoricakeményítő vagy zse­latin; excipiensként mikrokristályos cellulóz; szétesést elősegítő szerként kukoricakeményítő, előzselatínezett keményítő, alginsav; lubrikánsként magnézium-stea­­rát; édesítőszerként szacharóz, laktóz vagy szacharin; ízesítőszerként borsmenta, télizöld olaj vagy cseresz­nyeolaj. Ha a dózis egység forma kapszula, tartal­mazhat a fenti típusú anyagokon kívül valamilyen folyékony hordozóanyagot, így zsíros olajat. Egyéb anyagokat is használhatunk például bevonószerként. Például, a tablettákat bevonhatjuk selakkal, cukorral, vagy mindkettővel. Ha szirup vagy elixir formában készítjük ki a gyógyszerkészítményt, az a hatóanyagon kívül édesítőszerként szacharózt, konzerválószert, fes­téket és ízesítőszerként cseresznye vagy narancski­vonatot. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom