198475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új piridin származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 JUJ if18475B 2 értékre. A találmány szerinti vegyületekre reprezentatív 19. vegyületnek nincs toxikus hatása, ha vadászkopónak orálisan 10 mg/kg napi dózisban 1 héten át, illetve patkánynak orálisan 50 mg/kg napi dózisban 1 héten át beadjuk. így tehát a találmány szerinti vegyületekre repre­zentatív 19. vegyületet a H+-K+ ATPáz aktivitását jelentékeny mértékben gátolja a kívánatos gyomor­­savkiválasztási regenerálódás kiváló mértékével együtt, ugyanakkor nem toxikus. A 19. vegyület tehát állatoknál, illetve az embernél peptikus fekélyek (gyo­morfekélyek és duodenális fekélyek) kezelésére vagy megelőzésére használhatónak lehet tekinteni. A találmány szerinti vegyületeket a peptikus fe­kélyek kezelésére vagy megelőzésére orálisan, például por, granula, kapszula vagy szirup, vagy pedig pa­­renterálisan, például injekció, vagy pedig külsődle­gesen, csepp vagy kúp formájában adhatjuk be. Bár a dózis jelentékeny mértékben változhat a fekély(ek) szimptómáitól, korától vagy fajtájától függően, álta­lában 0,01 mg/kg és 200 mg/kg, előnyösen 0,05 mg/kg és 50 mg/kg, különösen előnyösen 0,1 mg/kg és 10 mg/kg között lehet naponta, egyetlen adagban vagy többszörös adagban, például naponta 2-4 alka­lommal beadva. Ezek a gyógyászati készítmények szokásos ismert módszerekkel állíthatók elő. így például orális fel­­használás céljából egy szilárd hatóanyagot összeke­verhetünk egy töltőanyaggal és szükséges esetben például kötőanyaggal, szétesést elősegítő anyaggal, csúsztatóval, ízesítővel vagy színezékkel, majd a ka­pott keveréket tablettává, bevonatos tablettává, gra­­nulává, porrá vagy kapszulákká alakíthatjuk. A töltőanyagokra példaképpen megemlíthetjük a laktózt, kukoricakeményítőt, szacharózt, glükózt, szor­­bitot, kristályos cellulózt és a szilícium-dioxidot; kö­tőanyagként a poli-vinil-alkoholt, poli-vinil-étert, etil­cellulózt, metil-cellulózt, agar-agart, tragantgyantát, zselatint, sellakot, hidroxi-propil-cellulózt, hidroxi­­propil-keményítőt és a poli-vinil-pinolidont. A szét­esést elősegítő anyagra példaképpen megemlíthetjük a keményítőt, agar-agart, zselatinport, kristályos cel­lulózt, kalcium-karbonátot, nátrium-hidrogén-karboná­­tot, kalcium-citrátot, dextrint és a pektint, csúsztató­szerre például a magnézium-sztearátot, talkumot, po­­li-etilén-glikolt, szilícium-dioxidot és a keményített növényi olajokat. A színezőszer olyan atwag lehet, amely gyógyszerekhez engedélyezve van. Ízesítőként megemlíthetjük például a kakaóport, menta-gyógyfü­­vet, aromaporokat, mentaolajat, bomeolt és a porított fahéjkérget (cimetfa-kérget). Természetesen ezek a tabletták és granulák kívánt esetben például cukorral vagy zselatinnal lehetnek bevonva. Az injektálható készítmények úgy állíthatók elő, hogy a hatóanyagot például a pH beállítására alkalmas szerrel, pufferrel, stabilizátorral vagy szolubizálószer­­rel keverjük össze, majd az így kapott keveréket szokásos módon szubkután, intramuszkuláris vagy intravénás injekcióvá alakíthatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek a következők­ben ismertetett módon állíthatók elő. a) eljárás (A. reakcióvázlat) Valamely (II) általános képletei vegyületet - a képletben R!, R2 és X jelentése az (I) általános képletnél megadott - valamely (ül) általános képlető vegyülettel - a képletben m, Z, J és K jelentése az (I) általános képletnél megadott és Y jelentése halo­génatom vagy egy szulfonil-oxicsoport - reagáltatunk, és kívánt esetben egy így kapott (I’) általános képletű vegyületet (I”) általános képletű vegyületté oxidálunk. A (ül) általános képletű vegyületek esetében Y jelentése például klór-, bróm- vagy jódatom, illetve szulfonil-oxicsoportként például alkil-szulfonil-oxi, így például metil-szulfonil-oxi- vagy etil-szulfonil­­oxiesoport, illetve aromás szulfonil-oxi-, így például benzol-szulfonil-oxi- vagy tozil-oxicsoport lehet. A (II) és a (ül) általános képletű vegyületek reagáltatását előnyösen savmegkötőanyag jelenlétében hajtjuk végre. E célra használhatunk alkálifém-kar­bonátokat és -hidrogén-karbonátokat, például kálium­karbonátot, nátrium-karbonátot vagy nátrium-hidro­­gén-karbonátot; alkálifém-hidroxidokat, például nát­­rium-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot, valamint szerves aminokat, például piridint vagy trietil-amint. A reagáltatáshoz használható oldószerek közé tartoz­nak alkoholok, így például a metanol vagy az etanol; továbbá a tetrahidrofurán, dioxán, dimetil-formamid, dimetil-szulfoxid és ezek vízzel alkotott elegyei. A reakcióhőmérséklet -40 ’C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti, előnyösen 0 *C és 60 *C közötti lehet. Egy így kapott (I’) általános képletű vegyületet kívánt esetben könnyen egy megfelelő (F) általános képletű vegyületté, azaz olyan (I) általános képletű vegyületté oxidálhatunk, amelynek képletében n ér­téke 1. Ezt az oxidálást szokásos módon például olyan oxidálószerekkel hajthatjuk végre, mint a hidrogén­­peroxid, perecetsav, 3-klór-perbenzoesav, nátrium-hi­­poklorit vagy nátrium-hipobromit. Az oxidáláshoz oldószerként általában diklór-metánt, kloroformot ben­zolt, toluolt, metanolt vagy etanolt használhatunk. Az oxidálás hőmérsékletét -70 *C és az oldószer forrás­pontja, előnyösen -60 *C és +25 *C között választjuk meg. b) eljárás (C. reakcióvázlat) Ezt az eljárást a C reakcióvázlatban mutatjuk be, amelyben R1, R2, X, m, J, K és Z jelentése a korábban megadott, míg Hal jelentése halogénatom. Az eljárás során tehát valamely (IV) általános képletű halogenidet vagy S-oxidját valamely (V) ál­talános képletű alkohollal, tioalkohollal vagy aminnal reagáltatunk. A reagáltatást előnyösen savmegkötő­anyag jelenlétében hajtjuk végre. Savmegkötőanyag­ként alkálifém-karbonátokat és -hidrogén-karbontáto­­kat, például kálium-karbontátot vagy nátrium-karbo­nátot; alkálifém-hidroxidokat, például nátrium-hidro­­xidot vagy kálium-hidroxidot, továbbá trietil-amint használhatunk. A reagáltatáshoz használható oldósze­rekre példaképpen említhetünk étereket, így például a tetrahidrofuránt vagy a dioxánt; ketonokat, például az acetont vagy a metil-etil-ketont; benzol-homoló­gokat, például a benzolt, toluolt vagy a xilolt; ace­­tonitrilt; dimetil-formamidot; dimetil-szulfoxidot vagy a hexametil-foszforsav-triamidot. A reagáltatást jeges hűtés közben vagy pedig az oldószer forráspontját meg nem haladó hőmérsékleten hajtjuk végre. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom