198472. lajstromszámú szabadalom • Eljárás norfloxacint tartalmazó addukt és ilyen adduktumot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 2 HU 198472 B I. táblázat A B C D E F G 21. Staph, aureus (8096) 0,8 >50 12 1,5 0,8 15 22. Past, multocida (különböző >0,01 6 1,5 0,2 0,02 0,4 23. Past, multocida területekről 6 25 >50 0,2 6 0,4 24, Past, multocida izolált 0,02 6 1,5 0,1 0,02 0,2 25. Past, multocida mikroorganizmusok) 0,02 1,5 1,5 0,05 >0,01 0,1 26. Past, multocida 0,02 6 1,5 0,1 >0,01 0,2 5. példa 5 hetes, kereskedelmi forgalomban lévő „Izraeli” törzsű, hízásra táplált csirkéket a kísérlet előtt 1 hétig adalékanyagoktól és antimikrobiális szerektől mentes táplálékon és vízen tartottunk, amelyet az állatok 15 tetszés szerint fogyaszthattak. A csirkéket randomizáltan (találomra) három, egyenként 30 állatból álló csoportra osztottuk. A vizsgálandó vegyületeket folyamatosan adagoltuk az ivóvízben, amely 125 mg/ml norfloxacin-bá- 20 zisnak megfelelő hatóanyagot tartalmazott. A hatóanyagot tartalmazó vizet az A és B csoportban 24 óránként, a C csoportban 8 óránként cseréltük (lásd alább). Az állatoktól vért vettünk: a tO időpontban (gyógyszerezés előtt), majd 12 óra után (ti2), 24 óra 25 után (t24) és 48 óra után (tas). A kísérlet teljes időtartama alatt fluoreszcens fényt alkalmaztunk, a hőmérsékletet naponta ellenőriztük, és jegyeztük: a hőmérséklet legnagyobb értéke 24 °C, legkisebb értéke 15 °C volt. A csirkékben a szérumban lévő antimik- 30 robiális anyag koncentrációját biológiai méréssel határoztuk meg; a norfloxacint minden egyes csoportban az összegyűjtött szérumban HPLC (túlnyomásos folyadékkromatográfia) alkalmazásával mértük. A statisztikai elemzést következő irodalmi hely szerint 35 végeztük: L. A. Gladstone: „Understanding medical Statistics”, William Heinemann Medical Books Ltd., London, 1985. Az állatcsoportoknak az alábbi hatóanyagokat adagoltuk: A csoport: 173 mg/ml norfloxacin-nikotinát 1:1 adduktom; B csoport: 170 mg/ml norfloxacin-metánszulfonát-monohidrát; C csoport: 125 mg/ml norfloxacin (2,5 g norfloxacint, 45,5 ml propilén-glikolt és 2 ml etanol-amint tartalmazó készítményt megfelelő mennyiségű vízben oldottunk), Az A csoportban kapott eredményeket a II. táblázatban összegeztük. A B csoportban to = 0; ti2 és t24 időpontokban a legtöbb szárnyasban szérumkoncentráció nem volt kimutatható; a szárnyasok 14 %-ában a szérumkoncentráció 0,2 p/szérum ml értéket ért el. Az összegyűjtött szérumban a HPLC meghatározás szerint a koncentráció 0,15 p/szérum-ml ± 10 %-nak adódott. A C csoportban: a norfloxacin szérumkoncentrációja valamennyi t* időpontban a biológiai meghatározás kimutatási határa alatt volt. Az összegyűjtött szérumban a HPLC meghatározás szerint a koncentráció 0,05 U/szérum-ml ± 10 %-nak adódott. II. táblázat A gyógyszerelés után to, ti2, t24 és t48 óra időpontban: a norfloxacin-nikotát (NORN) szérumkoncentrációja m/szérum-ml-ben; adagolás: 125 mg hatóanyag/liter ivóvíz csoport szárnyas to tl2 t24 t48 1. 0 0,12 0,24 0,20 2. 0 0,13 0,36 0,20 3. 0 0,13 0,24 0,25 4. 0 0,22 0,28 0,27 5. 0 0,23 0,25 0,27 6. 0 0,23 0,30 0,27 7. 0 0,25 0,26 0,28 8. 0 0,26 0,25 0,20 9. 0 0,26 0,26 0,40 10. 0 0,27 0,24 0,27 11. 0 0,27 0,28 0,31 12. 0 0,28 0,28 0,32 14. 0 0,30 0,23 0,25 A 15. 0 0,32 0,47 0,32 NORN 16. 0 0,32 0,26 0,27 17. 0 0,33 0,26 0,42 18. 0 0,33 0,28 0,28 19. 0 0,36 0,28 0,38 20. 0 0,39 0,28 0,37 21. 0 0,40 0,28 0,20 4
