198432. lajstromszámú szabadalom • Eljárás összetett szerkezetű önhordó kerámia termék előállítására, valamint összetett szerkezetű önhordó kerámia termék

1 2 terméke. Ha semleges kémhatású töltőanyagot hasz­nálunk, azt porított szilárd oxidálószerrel keverjük, és ezzel az előmintát körbevesszük, a tömör külső réteg a semleges töltőanyagot tartalmazza. Az előmintában folyékony oxidálószert is alkalmazhatunk, amely úgy jön létre, hogy az előminta anyagához olyan szilárd anyagot keverünk, amely a reakció megemelt hőmér­sékletén megolvadva folyékony oxidálószert alkot. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganato­sítás! módjában az előmintát gáz vagy gőz halmazálla­potú oxidálószerrel átáramoltatott kemencében he­lyezzük el, majd kívánt hőmérsékletre melegítjük, amivel a gyenge integritásé előmintából viszonylag szilárd strukturális elemet hozunk létre. A töltőanyag­nak a fém alapanyaghoz viszonyított reakcióképessé­gét figyelembe véve a melegítési ciklusokat különböző módon választjuk meg. Az egyik célszerűnek bizo­nyult eljárási változat szerint az előnúntát olyan térbe helyezzük, amelyet a kemencén belül a kívánt reakció hőmérsékletére hevítettünk. Ha dópoló anyagokra van szükség, akkor azokat az előmintába visszük be, vagy a fém alapanyagot ezekkel az anyagokkal ötvöz­zük. A két lehetőség együtt is használható. A fém alapanyagot megolvasztjuk, célszerűen biztosítva az előminta méreteinek változatlanságát, de egyidejűleg olyan hőmérsékletet biztosítunk, amely az oxidációs reakciótermék és a töltőanyag olvadáspontja alatt van. A megolvadt fém alapanyag reakcióba lép a gőz vagy gáz halmazállapotú oxidálószerrel, aminek ered­ményeként létrejön a kívánt oxidációs reakciótermék. Az előminta porozitásút az előzőeknek megfelelően elegendően nagyra választjuk ahhoz, hogy az előminta határfelületeinek megbontása vagy áthelyezése nélkül az oxidációs reakciótermék annak belső terébe beé­pülhessen. Amikor a megolvadt fém alapanyagot to­vábbra is az oxidáló környezet hatásának tesszük ki, a megolvadt fém alapanyag az oxidációs reakcióter­­mék rétegén keresztül vándorol, fokozatosan behatol abba, és a rétegen keresztül az oxidáló hatású atmosz­férával érintkezésbe kerül, aminek hatására a polikris­­tályos oxidációs reakciótermék fokozatosan növek­szik. Az oxidációs reakciótermék az előminta részecs­kéi közötti teret tölti ki. Ezzel egyidejűleg a pórusok­tól megkülönböztethetően a fém alapanyag mozgá­sának vagy elszállításának következményeként üres terek jönnek létre, amelyek lényegében inverz módon reprodukálják a fém alapanyag részecskéinek eredeti helyzetével meghatározott alakzatot és méreteket. A fém helyzetével meghatározott alakzatot és mérete­ket. A fém alapanyag részarányát nagyobbra választjuk annál, amire szükség van az előminta kezdeti pórus­térfogatát túllépő térfogatú oxidációs reakciótermék létrehozásához és így a kezdeti pórustérfogathoz vi­szonyítva a fém alapanyagból biztosított többlet lehe­tővé teszi, hogy a pórusokat a folyamat során a fém alapanyag reakcióterméke fokozatosan kitöltse. Ha a fém alapanyag térfogati részaránya túlságosan kicsi, a kapott struktúra gyenge, mivel a kerámia mátrix csak kezdetleges formában fejlődik ki és ezen semmiféle tömör, sűrű külső réteg nem jön létre. Másrészt vi­szont a fém alapanyag feleslege is előnytelen lehet ab­ban az értelemben, hogy adott esetben a kapott vég­termék a felhasználási céljainak megfelelőn igények­nél több fémet tartalmaz. Ha alumínium fém alap­anyagot levegővel hozunk reakcióba, a fém alapanyag kívánt részaránya az előminta teljes térfogatához vi­szonyítva általában 30...50 tf% tartományba esik. Mit már az előzőekben említettük, a megolvadt fém alapanyagból kiindi lóan az oxidációs reakcióter­mék növekedési folyamatának eredményeként az előminta részecskéi között meglevő pórusokat az oxi­dációs reakciótermék kitölti, a fém alapanyag helyén üres tér marad. Amikor a folyamatot folytatjuk, az oxidációs reakcióban még részt nem vett megolvadt fém alapanyag folyamatosan áramlik az oxidációs reakciótermék rétegén keresztül az előminta legalább egy felülete irányában és az oxidációs reakciótermék fokozatosan kitölti a belső teret. Ebben az esetben az előminta felületét vagy legalább egy oldalát az oxidá­ciós reakciótermék alkotja. A felszín alatti réteghez képest a külső felület tömör, mivel a felületen lezajló oxidációs reakció lényegében a fém alapanyag hiánya mellett zajlik le, vagyis nincs olyan anyag jelen, ami­nek következtében üres terek alakulhatnának Id. Ez annyit jelent, hogy a végeredményben kapott össze­tett szerkezetű kerámia test magja vagy tömör bevo­nat alatti rétege az üres terek kialakulása miatt eléggé porózus, míg a test külső felületét viszonylag sűrű, tö­mör réteg alkotja, amelynek összetevői az oxidációs reakciótermék és a fém alapanyagnak az oxidációs reakcióból kimaradt része, illetve összetevői. A tömör külső réteg általában a térfogatnak csak egy viszony­lag kis részarányát teszi ki, amit mindenek előtt az előmintában levő fém alapanyag térfogataránya, a végtermék vastagsága határoz meg, amelyeket a fel­­használástól függően viszonylag széles határok között változtatni lehet. A sűrű, tömör külső réteg vastagsága általában 0,1...1 mm, célszerűen 0,2...0,'5 mm. Ha bel­sőégésű motorban kívánjuk az alkatrészt felhasználni, ahol a keresztmetszet általában 6,4 mm körüli vastag­ságot tesz szükségessé, a sűrű réteg általában 0,2 mm vastag. A sűrű, tömör külső réteg a hűtés során szilár­dul meg, a különböző le pusztító hatásokkal szemben és a test porózus anyagú belső rétegeivel (magjával) összehasonlítva jelentősen megnövelt ellenállást mu­tat, akár súrlódással, akár más eróziós hatásokkal szemben, míg maga a kerámia szerkezet a struktúrális alkalmazásokhoz megkf/ánt kitűnő termikus jellem­zőket mutatja. A találmány szerinti eljárással előállított összetett szerkezetű kerámia testek olyan előmintára épülnek, amelyet határfelületéig a kerámia mátrix jár át és az infiltráció eredményeként olyan polikristályos anyag jön létre, amely lényegében a fém alapanyag és az alkalmazott oxidálószer oxidációs termékét, adott esetben egy vagy több fémes összetevőt, mint például a fém alapanyagot, annak oxidálatlan fémes összetevőit és/vagy a töltőanyagot, redukált fémes komponenseit tartalmazza. Nyilvánvaló, hogy a fém alapanyag szemcséinek mozgása következtében a szemcsék legalább egy részének helyén üres terek ala­kulnak ki, de az üres terek térfogataránya jól szabá­lyozható olyan tényezők beállításával, mint a reakció hőmérséklete, időtartama, az alkalmazott fém alapa­nyag minősége, térfogati aránya, valamint az alkalma­zott dópoló anyagok anyagi minősége. A polikristá­lyos kerámia struktúrákban az oxidációs reakcióter­mék olyan krisztallitokként jön létre, amelyek egy vagy több irányban egymással kapcsolódnak, célsze­rűen térbeli (háromdimenziós) struktúrát alkotnak, míg a fémes összetevők, amelyeket a megolvadt fém alapanyag transzportja biztosít, csak részben összekö­198.432 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom