198429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás önhordó szerkezetű, kerámia anyagú alakos munkadarab előállítására

1 198 429 2 gátló elemmel beborítottunk, míg a másikat nem. Az elrendezést 10 óra alatt kemencében 1080 °C hőmér­sékletre melegítettük. Az oxidativ reakció 1080 °C hő­mérsékletét ezt követően 55 órán keresztül fenntartot­tuk, eközben biztosítottuk a levegő szükséges utánpótlá­sát és a kapott elrendezést 10 óra alatt lehűtöttük. Ezt követően az alumínium ötvözetből álló rudakkal létre­hozott elrendezéseket a kemencéből ehávolítottuk. A kialakult kerámia anyagú testeket az alumínium­­trioxid ágyból kiemeltük, majd az egyikből a gátló ele­met ehávolítottuk. A gátló elemmel létrejött 102 ke­rámia test vizsgálata azt mutatta, hogy a 94 térben ki­alakult a szükséges nagyságú test, amelyet a gátló elem oldalfalai határoztak meg. így olyan kerámia test alakult ki, amelynek szabályos négyszögletes oldalfala volt, mégpedig a gátló elem falának megfelelően (14. ábra). A kerámia test növekedése során azonban nem tudta elérni a gátló elem felső falának szintjét, ezért a kerá­mia test felső felülete nem volt egyértelműen meghatá­rozott, sima. A másik alumínium rúdból 100 kerámia test jött létre (14. ábra), amelynek a gátló elem hiánya miatt nem alakult ki szabályos formája, vagyis a növe­kedés különböző irányában akadálytalan lehetett. Ez a példa azt bizonyította, hogy viszonylag nagy méretű kerámia testek is létrehozhatók pontosan meg­határozott méretekkel, ha megfelelő mennyiségű fém alapanyagot és jól meghatározott gátló anyagréteget használunk, vagyis az alumínium levegővel történő oxi­dációjával az előállítást követően nagyon kevés meg­munkálást igénylő vagy további megmunkálás nélkül is felhasználható kerámia szerkezetű munkadarab nyer­hető. 9. példa A 7. példához hasonló módon 500 mesh szemcsé­­zettségű szílícium-kaibidból és 380.1 jelű alumínium ötvözetből (ennek névleges összetétele az 1. példa sze­rinti) kettős fogaskereket készítettünk. Ezt minden felü­letén - kivéve az előminta és az alumínium ötvözet közötti átmeneti és érintkezési felületeket — kerámia jellegű csonthamuval (trikalcium-foszfát, a Hamil & Gil­lespie Inc., Livingston terméke) vontuk be. Ezt a gátló anyagréteget kiszárítottuk, majd az így kapott elrende­zést 24 mesh szemcsézettségű szilícium-karbid részecs­kék közé helyeztük, mégpedig tűzálló anyagú edényben és a bevont előminta felső felületét szabadon hagyva. Az így kapott elrendezést 5 óra alatt 900 °C hőmérsék­letre hevítettük fel, ezt a hőmérsékletet, mint az oxida­tiv reakció hőmérsékletét 100 órán keresztül fenntar­tottuk, közben a levegő mint oxidálószer szabad bejutá­sát biztosítottuk és a reakcióidő elteltével az elrendezést lehűtöttük, a kemencéből kivettük. A gátló anyagrétegből a kerámia szerkezetű testet kinyertük, megállapítottuk, hogy az ötvözet ás az előminta közötti átmeneti felületen kis mértékben a ke­rámia anyag túlnőtt a kijelölt felületen, de ezt egyszerű módon el lehetett távolítani. A gátló anyagréteget köny­­nyedén, homokfúvással vittük le a felületről. A kapott végtermék vizsgálatát röntgendiffrakciós módszerrel végeztük, ami bizonyította, hogy a kerámia mátrix lé­nyegében teljes egészében az alumínium-trioxid alfa­módosulatából állt, maga a szerkezet pontosan követte a gátló anyagréteggel meghatározott külső felületet. Bár az előzőekben a találmány szerinti eljárást több, alumíniumra épülő foganatosítási mód kapcsán mu­tattuk be, az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az más fémekkel és más oxidálószerekkel, egyéb elrendezések­ben is jól megvalósítható, figyelembe véve az itt adott kitanítást. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás önhordó szerkezetű, kerámia anyagú, ala­kos munkadarab előállítására, amikor is fém alapanyagot és esetenként gócképző segédanyagot elektronleadást vagy elektronmegosztást előidéző oxidálószerrel - mely­nek a reakció hőmérsékletén gázhalmazállapotú össze­tevője is van — oxidativ reakcióba viszünk és az oxidativ reakció eredményeként kapott anyagból a munkadarab felületét meghatározó felülettel határolt térben polikris­­tályos szerkezetű kerámia anyagot alakítunk ki, azzal jellemezve, hogy a fém alapanyagnak legalább egy részé­nél tőle legalább részben térit őzzel elválasztva, az előállí­tani kívánt kerámia munkadarabnak legalább egyik felü­letét meghatározó gátló elemet rendezünk el, a fém alapanyagot olvadáspontját meghaladó, de az oxidáló­szerrel létrejövő oxidációs reakciótermék olvadáspontja alatt maradó hőmérsékleten megolvasztjuk, az oxidáló­szerrel kapcsolatba hozzuk és így a fém alapanyagot az oxidálószerrel reakcióba visszük, és ezzel az oxidációs reakcióterméket létrehozzuk, az oxidációs reakcióter­méknek legalább egy részét az oxidálószer és a meg­olvadt állapotban tartott fém alapanyag között és velük érintkezésben tartjuk, a fém alapanyagot az oxidációs reakcióterméken keresztül eredeti helyéről a gátló elem irányában az oxidációs reakcióterméknek már kialakult rétege és az oxidálószer közctti határfelületre diffundál­­tatjuk és a reakciót az oxidációs reakcióterméknek, mint kerámia anyagnak a gátló elem által meghatározott felület eléréséig folytatjuk. 2. Eljárás önhordó szerkezetű, kerámia any ágú alakos munkadarab előállítására, amikor is fém alapanyagot és esetenként gócképző segédanyagot elektronleadást vagy elektronmegosztást előidéző oxidálószerrel - melynek i reakció hőmérsékletén gázhalmazállapotú összetevője is van - oxidativ reakcióba viszünk és az oxidativ reakció eredményeként kapott anyagból a munkadarab felületét meghatározó felülettel határolt térben poükristályos szerkezetű kerámia anyagot alakítunk ki, azzal jelle­mezve, hogy a fém alapanyagot felületének legalább egy észén töltőanyaggal kapcsolatba hozzuk, a töltőanyag­iak legalább egy részéhez a közötte és a fém alapanyag közötti érintkezési zónának legalább egy részétől térköz­zel elválasztva, az előállítani k ívánt munkadarabnak lega­­ább egy felületét meghatározó gátló elemet rendezünk el, a fém alapanyagot olvadáspontját meghaladó, de az oxidálószerrel létrejövő oxidációs reakciótermék olvadás­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom