198390. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-karboxi-azetidint vagy származékát tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 198 390 2 szilárd hordozóanyagok például a mannit, laktóz, ke­ményítő, magnézium-sztearát, nátrium-szacharin, tal­­kum, cellulóz, glükóz, szacharóz, magnézium-karbonát és hasonlóak, melyek megfelelő méretűre vannak őrölve. Amennyiben a hatóanyagot készítmény formájúra ké­szítjük ki, a készítmény például polialkilén-glikolokat mint oéldául propilén-glikolt tartalmazhat hordozó­ként. Folyékony gyógyászati kezelésre alkalmas készít­mények például a fenti hatóanyag és adott esetben gyógyászati segédanyagok egy megfelelő oldószerben, például vízben, sóoldatban, vizes dextrózban, glicerin­ben, etanolban és hasonlóban való oldásával, diszper­­gálásával vagy hasonló eljárással állíthatók elő, és így oldatot vagy szuszpenziót kapunk. Kívánt esetben a kezelésre használt gyógyászati készítmény kisebb meny­­nyiségben nem toxikus segédanyagokat, például ned­vesítőszereket, pH beállító szereket és hasonlókat is tartalmazhat, például nátrium-acetátot, nátrium-lauril­­-szulfátot, szorbitán-monolaurátot, trietanol-amin-nát­­rium-acetátot, trietanolamin-oleátot stb. Az ilyen dó­ziskészítmények előállítási eljárása ismert vagy a szak­ember számára nyilvánvaló, referenciák találhatók a a ,.Remington Pharmaceutical Sciences” Mack Publish­ing Company, Easton, Pa., 15. kiadás, 1975 című mun­kában. A készítmény a hatóanyagot vagy hatóanyagokat terápiásán megfelelő mennyiségben, vagyis olyan meny­­nyiségben tartalmazza, amely a kezelendő személy ko­leszterinszintjének megfelelő csökkenést idézi elő. Orális kezelés esetén egy gyógyászatilag alkalmas nem toxikus készítményt úgy állítunk elő, hogy bár­mely szokásosan alkalmazott segédanyagot, például megfelelő méretűre őrölt mannitot, laktózt, keményí­tőt, magnézium-sztearátot, nátrium-szacharint, talku­­mot, cellulózt, glükózt, szacharózt, magnézium-karboná­tot és hasonlóakat összekeverünk a hatóanyaggal. Az ilyen készítmények például oldatok, szuszpenziók, tabletták, kapszulák, porok, nyújtott hatású készítmé­nyek és hasonlóak lehetnek. A készítmény előnyösen 1—70 tömeg% hatóanyagot tartalmaz. Parenterális kezelésre általában szubkután, intra­­muszkuláris vagy intravénás injekciókat alkalmaznak. Az injekciókat szokványos módon állíthatjuk elő, vagy folyadék oldatok vagy szuszpenziók formájában; vagy olyan szilárd formákként, melyeket a beinjektálás előtt feloldunk vagy szuszpendálunk; vagy emulziók formá­jában. Megfelelő segédanyagok, például a víz, sóoldat, dextróz, glicerin, etanol és hasonlóak. Ezen kívül kívánt esetben a kezelésre használt gyógyászati ké­szítmény kisebb mennyiségben nem toxikus egyéb segédanyagokat is tartalmazhat, például nedvesítő vagy emulzifikáló szereket, pH-beállító szereket és hasonlókat, például nátrium-acetátot, szorbitán-mo­nolaurátot, trietanolamin-oleátot stb. A parenterális kezelés céljára egy új módszer szerint nyújtott hatású vagy a hatóanyag lassú kibocsátását biz­tosító implantátumot helyeznek el, amely a dózis ál­landó szintjét biztosítja. Erre való utalást tartalmaz a 3 710 795. számú amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi leírás. Az alkalmazott dózis előnyösen 0,1-20 mg ható­­anyag/tertsúly kg naponta. Mint a fentiekben említet­tük, a találmány szerinti készítmény különlegesen ér­dekes hatása a vérben levő koleszterin szint csökken­tése. A fenti cél elérése céljából a kezelésre alkalma­zott azetidin-vegyület dózisa általában legalább 100 ppm kell hogy legyen, mely körülbelül 10-20 mg ható­­anyag/testtömeg kg dózisnak felel meg naponta, és az alkalmai ott hatóanyag mennyiség felső határát egyéb faktorok, például gazdasági tényezők és a nemkívána­tos mellékhatások elkerülése szabja meg. Úgy véljük, hogy a találmány szerinti készítménynek egyéb terápiás hatásai is vannak, különösen a szövetekre. Például patkány vizsgálatok esetén kimutattuk, hogy egy 2 éves időszak alatt a patkányok mortalitása csök­kent, valószínűleg azért, mert a kezelt patkányok közül kevesebben szenvedtek krónikus vesebetegségben, a kontrol) állatokhoz viszonyítva. A találmány szerinti készítményt és annak hatását az alábbi példákkal szemléltetjük anélkül, hogy a talál­mányt a példákra korlátoznánk. 1. példa Patkányokat (Fischer 344 törzs) standard táplálékon (LAD 2,K. & K. Greff Chemicals Ltd., Croydon, Anglia) tartottunk, melyhez különböző mennyiségű vizsgálóu vegyületet adtunk. A kísérletben 75 hím és 75 nőstény patkányt használtunk, mindegyik dózis esetén egy cso­port 15—15 hím, illetve nőstény állatot tartalmazott. A vérmintákat 13, 26 és 52 héttel a kezelés után retro­­orbitális kivéreztetéssel vettük, és a vérplazmában levő koleszterin koncentrációját standard enzimatikus kolo­­rimetriás vizsgálattal kinetikusán mérve (Siedel, J. és munkatársai (1981). J. Clin. Chem. Clin. Biochem. 19, 838) határoztuk meg. Vizsgálati vegyületként aze­­tidin-3-karbonsavat használtunk, és az eredményeket az I. táblázat tartalmazza. Ezen felül a 78. héten retroorbitális vérmintákat, valamint a 2 éves vizsgálat végén kardiális vérmintákat vettünk. Az eredmények az I. táblázat szerinti trendet megerősítették. A vizsgálat végén a hím patkányok túl­élőinek száma lényegesen nagyobb volt abban a cso­portban, amely 1000 ppm dózist kapott (64%-os túl­élés), mint a kontroll vagy a köztes csoportokban (24— 48%). A boncolásnál tett előzetes megfigyelések alapján az 1000 ppm dózist kapott csoportban a krónikus vese­betegségek következtében fellépő halálesetek száma ki­sebb volt, mint a többi csoportban. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom