198372. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként karbaminsav-származékokat tartalmazó rovarirtó készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
1 198372 2 3. példa íV- Q-[4-(3-Metil-2-butenil-oxi)-fenoxi]-etiD-karbaminsav-etil-észter előállítása [példa a c) eljárás alkalmazására] 1,64 g (9,2 minői) 4-(3-metil-2-butenil-oxi-fenol,l,81 g (11,9 mmól) (2-klór-etil)-karbaminsav-etil-észter, 2,54 g (18,4 mmól) kálium-karbonát és 20 ml dimetil-formamid keverékét 85 °C hőmérsékleten 18 órán át melegítjük. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, vízbe öntjük, és éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres kivonatot előbb vízzel semleges kémhatásig mossuk, utána tömény konyhasóoldattal mossuk, majd kalcium-szulfáton megszárítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot igen jó vákuumban 80 °C hőmérsékleten körülbelül 2 órán át melegítjük a (2-klór-etil)-karbaminsav-etil-észter feleslegének eltávolítása végett. A maradékot preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítva jutunk a cím szerinti vegyülethez ( az alábbi A táblázatban található A-Lvegyület). 1H-NMR (CDC13, 5 ppm): 1,23 (t, J = 6Hz, 311, -OCH2 Clljl, 1,77 (m, 6H, vinil-metil), középpontja 3,5-nél (m, 2H, az NH-val szomszédos metiléncsoport); 4,03 (m, 4H, az O-val szomszédos metiléncsoport):4,39 (d, J = 7 Hz 2H. vinil-metilén), középpontja 5,25 (széles multiplett, 2H, NH és vinil-proton): és 6,8 (s, 4H, aromás protonok). 4. példa N-Q\4-( l-Metil-propoxi)-fenoxi]-etil)-karbaminsav-etil-észter előállítása [j>élda a dj eljárás alkalmazására ] 0,106 g (4,4 mmól) előzőleg kimosott nátriurn-hidrid 5 ml tetrahidrofuránnal és 5 ml dimetil-formamiddal készült szuszpenziójához szobahőmérsékleten 1,04 g (4,4 mmól) N-[2-(4-hidroxi-fenoxi)-etil]-karbaminsav-etil-észter 5 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát adjuk, majd az elegyet szobahőmérsékleten másfél órán át keverjük, és utána -5 °C-ra hűtjük. Az elegyhez előbb 0,72 g (5,3 mmól)l-metil-propil-bromid és 2 ml tetrahidrofurán oldatát, majd 5 ml dimetil-formamidot adunk. A reakcióelegyet lassú ütemben szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, majd 60 °C hőmérsékleten 18 órán át melegítjük. Ekkor az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük vízbe öntjük, és éterrel háromszor extraháljuk. Az éteres kivonatokat egyesítjük, vízzel semleges kémhatás eléréséig mossuk, utána telített konyhasóoldattal mossuk, majd kalcium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékot preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítva kapjuk a cím szerinti terméket (amely az alábbi A táblázatban található A-13 jelű vegyük t). 1 H-NMR (CDC13 5 ppm): 0,93 középponttal (m, 3H, CH3CH2CH(CH3)-0); 1,23 középponttal (t és d, 6H, CH3CH2CH(CH3>0- és OCH2CH3); 1,56 középponttal (mjH, CH3CH2CH(CH3- -0-); 3,47 középponttal (m, 2H, az NH-val szomszédos metilén); 4,03 középponttal (m, 5H, metilén és az -O-val szomszédos metin); 5,07 középponttal (széles multiplett, 1, NH); és 6,77 (s, 4H, aromás protonok). 5. példa V-{2-[4-(l-Metil-propil-tio)-fenil-tio}ctiD-ditio-karba-ninsav-S-etil-észter előállítására [példa az e) eljárás alkalmazására] 10,0 mmól N-[4-( l-metil-propil-tio)-fenil-tio-etil] • ditíokarbaminsav-káliumsó 30 ml dimetil-formamiddal készült oldatához 1 ml (12,5 mmól) etil-jodidot adunk nitrogénatmoszférában, keverés közben. Az elegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd vizet adunk hozzá, és éterrel extraháljuk. Az éteres fázist lOO'-os kénsavval, majd vízzel és utána telített konyhasóoldattal mossuk, megszárítjuk, az oldószert eltávolitjuk, és az így kap ott terméket oszlopkromatográfiával tisztítjuk. Így a cím szerinti vegyülethez jutunk. Az 1 5. példákban leírt a), b), c), d) és e) eljárásokhoz hasonló módon, a találmány szerinti eljárás körébe tartozó módszerrel (lásd a leíró részt) állítottuk elő az alábbi A, B és C táblázatokban található (la), (1c) és (Id) általános képletű vegyületeket. iéldák a vegyületek vizsgálatára 1. hatástani példa Az A-12, A-13, A-30 és A-36 sorszámú vegyületek kontakt hatását házilégyen a következő módszerrel vizsgáltuk: Harmadik fejlődési fázisban lévő Musea domestica L. (házilégy') lárvákat egyenkéni helyileg az acetonban oldott vizsgálandó vegyület különböző dózisaival kezeltünk. Az acetonos oldatot 1 pl térfogatban alkalmaztuk. További lárvákat ugyanilyen módon kontrollként 1 pl acetonnal kezeltünk. A lárvákat fedett edényekben tartottuk 7 napon át 31 °C hőmérsékleten, 16 órán át megvilágítási periódusban. A hatást F.DS0 alakjában adjuk meg: ez azt a dózist jelenti pg/lárva mennyiségben megadva, amely ahhoz szükséges, hogy a vizsgált rovarok 50ff-án Íratást fejtsen ki. A következő hatásokat figyeltük meg: közvelen toxicítás (a lárva pusztulása); késleltetett toxieitás ( a báb pusztulása); valamint a juvenilis hormon-aktivitás, így az érett rovarrá való fejlődés megakadályozása, a kitinképződés gátlása, a felhám torzulása és az abnonnális bábképződés. Valamennyi vizsgáit vegyidet EDS0 értékét 0,030 pg/lárva értéknél kisebbnek találtuk. 2. 1 tatás tani példa Az A-l, A—30, A 38 és A-39 sorszámú vegyületek sárgalázt előidéző moszkitó elleni hatást a következő módszerre] vizsgáltuk: Kései negyedik fejlődési fázisban lévő Aedes aegypíi lárvákat (általában kikelés utánS nappal) 50 ml csapvizet tartalmazó műanyagedényekben helyeztünk el. A csapví/.hez a vizsgálandó vegyület megfelelő koncentrációjú acetonos oldatából 50 pl-t adtunk, és e keverékhez néhány csepp májpor-szuszpenziót kevertünk a tápanyagforrás biztosítására. Ezután az edényeket lefedtük, és 28 °C hőmérsékleten 16 órás megvilágítási periódusban tartottuk, amíg az összes lárvák vagy bábok el nem 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
