198195. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-[3-alkil-5-(terc.-butil)-4-hidroxi-fenil]-2-amino-6H-1,3,4 tiadiazidok és e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
17 HU 198195 B 18 és maguk is erősen toxikus gyulladás-közvetítók, amelyek a sejtfalak irreverzibilis lipid-peroxidéciója útján végbemenő kótőszővetkárositást állandóan fenntartják. Ezért az olyan antioxidáns hatású farinakonok, amelyek képesek ezeknek a rendkívül citotoxikus oxigén-gyököknek a dezaktiválására, lehetővé teszik az ilyen krónikus gyulladási folyamatok célzott befolyásolását. Az oxigén-gyökök által közvetített ilyen szövetkárosítás vizsgálatára alkalmas állatmodell a patkányon adriamicin (Doxorubicin) által kiváltott gyulladás. A vizsgálatokat D. M. Siegel és munkatársai ^Inflamation 4, 233 /1980/) módszere szerint, 200-230 g testtömegű hím Sprague-Dawley patkányokon végeztük; 7,7 állatból álló csoportokkal. Az állatok 0,1 mg adriainicint kaptak 0,1 ml 0,9%-os konyhasóolduttal készített oldat alakjában, szubkutún injekcióban a bal hátsó mancsukba. Az injekció beadása után 72 órával mértük a mancs térfogatának megnövekedését pletizinog ráfiás mérési módszerrel; a kapott értéket tekintettük a gyulladás mértékének. Az állatok az adriamicin-injekció napjától kezdődően 4 egymást követő napon orális úton kapták a vizsgálandó vegyületet, 1%-os vizes karboximetil-cellulóz-szuszpenziólmn, napi egyszeri adagban. Az alábbi III. táblázat adatai mutatják, hogy pl. az 1. és 14. példa szerinti vegyületek az adagtól függő védőhatással rendelkeznek az adriamicin által kiváltott szövetkárosodással szemben. Mind a naproxen, mind egyéb szteroid és nem-szteroid antiflogisztikus szerek hatástalanok ebben a kísérletben. III.táblázat Az adriamicinnel indukált gyulladás gátlása Adag mg/kg p.o. Mancstérfogat növekedés, pl Védőhatás % Kontroll 390-1. példa sze- 25 350 10 rinti vegyület 50 120 69* 14. példa sze- 25 250 36 rinti vegyület 50 160 59* * Szignifikancia; p<0,05 5. Az 5-lipoxigenáz gátlása A találmány szerinti vegyületeknek az 5-lipoxigenáz által katalizált arachidonsav-lebontást gátló hatását a szokásos módon, in vitro kísérletekben mutattuk ki izolált polimorf-magú humán granulocitákon. Ebből a célból a sejteket a vizsgálandó vegyülettel együtt 37 °C hőmérsékleten inkubáltuk, és 5 perc múlva A 23 187 kalcium-ionofor (Calbiochem GmbH., Frankfurt/M. NSZK, Biochemical and Immunochemical Catalog 1985, 284 old.) segítségével kiváltottuk a gyulladásokozó hatású beukotrien-B« (LTB<) képződését. Azután 10 perc múlva, nagynyomású folyadék-kromatográfiás módszerrel, UV-detektor segítségével mennyiségileg meghatároztuk a 10 perc alatt felszabadított LTB« mennyiségét. Amint az alábbi IV. táblázat adataiból látható, a találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületek szignifikáns mértékben gátolják ebben a kísérleti elrendezésben az LTB-t képződését és ezzel az 5-lipoxigenáz általi arachidonsav-lebontást. IV. táblázat Az 5-lipoxigenáz gátlása Példa szerinti ICso vegyület 10-6 mól/liter 1. 9 3. 4 8. 13 17. 10 6.Analgetikus hatás A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek analgetikus hatásosságát egéren, az ecetsavas nyújtózási próba alapján vizsgáltuk (R. Koster és munkatársai, Fed. Prod. 18, 412 /1959/). Kísérleti állatként 21-28 g testtömegű nőstény NMRl-törzsü egereket alkalmaztunk, 12-12 állatból álló ooportokban. Az állatoknak 0,1 nl/10 g testtömeg mennyiségben 0,6%-os ecet savoldatot adtunk be intraperitoneális injekcióban. Az injekció beadása előtt 30 perccel adtuk be a vizsgálandó vegyületet. Közvetlenül az ecetsav-injekció beadása után az állatokat egyenként elkülönitve helyeztük el és megszámláltuk a 15 percen belül fellépő jellegzetes nyújtózási mozdulatokat, amelyek a hasi izomzat rövid idejű megfeszítéséből és a lágyéktájak behúzásából, majd ezt követően a hátsótest és legalább egy hátsó végtag kinyújtásából állnak. Az analgetikus hatás megítélésére a nyújtózási reakciók számát a kontroli-állatokéval hasonlítottuk össze; ahol a kezelt állatok rál ez a szám kevesebb volt, mint a kontroll állatok hasonló nyújtózási reakciói átlagos számának fele, ott határozott analgetikus hatást állapítottunk meg. A vizsgált vegyületeket orális úton adtuk be az állatoknak, 1 kg testtömegre számítva 10 ml 1%-os vizes karboxi-metil-cellulóz-oldaltal készített szuszpenzióban. A kapott eredményeket az alábbi V. táblázatban foglaltuk össze; az eredmények azt mutatják, hogy a találmány szerinti eljárással 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11
